Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 3. szám - A modern kriminálpolitika feladatai. [3. r.]

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 40 32. §. Az özvegy özvegyi jogának biztosítását követelheti. 33. §. Az özvegyi jogra az 5. és 6. §. megfelelően alkalmazandó. Hatodik fejezet. A szent korona öröklése. 34. §. Ha más örökös nincs, a szent korona a törvényi örökös. A szent koronára hárult örökségek értékét szegényügyi kórházi és iskolai alapítványokra kell fordítani. Dr. Szászy Béla, igazságügyminiszteri osztálytanácsos. s A modern kriminálpolitika feladatai.'' Éppen oly közel fekvő dolog volt, bizonyos deliktumokra, ha azok éppen csak hogy átlépték a bűntett határát (lopás, sikkasztás, csalás, te=ti sértés), vagyis a legcsekélyebb bűntettekre a lehető legenyhébb büntetést állapítani meg; ha azonban ezen deliktumok minősített bűnteltekké válnak, ennek megfelelően fokozatosan emelkedik a büntetés is. Vegyük például a testi sértést a mai osztrák jog szerint. A törvényben három fokozatot találunk, még pedig a 152., 155. és 156. §-aiban; ezzel párhuzamosan a büntetés is 6 hónaptói 1 évig terjedhető közönséges börtön, azután 1 évtől 5 évig terjedhető súlyos és szigorított börtön, végül pedig 5—10 évi súlyos börtön. És ez a megállapítás úgyszólván magától értetődött; — relatív támpontok egyébként is fordultak elő : hiszen az emberölést nagyobb büntetéssel kellett sújtani, mint a minősített sjlyos testi sértést. De ha azt kérdezzük, hogyan jutottak például a pénzhamisítás, a gyermekkitétel, a szemérem elleni erőszak, a kétnejüség, a rágalmazás bűntetteire meghatározott büntetések megállapításához, hogyan jöttek rá, hogy a lopás, sikkasztás és csalás más-más elbírálás «lá esnek, vagy pláne, miért büntetik enyhébben a sikkasztást, mint a lopást, holott a sikkasztásnál még hűtlenség is forog fönn, — mondom, ha mindezt kérdezzük, — senki sem tud választ adni. Egyes hasonló kérdéseknél mindenesetre segíteni igyekezünk magunkon, de csak relalive és azt mondjuk például : A rablásra azért van oly szigorú büntetés szabva, mert törvényünk még az országúti rablások idejéből származik, a gyújtogatás büntetése azért oly súlyos, mert akkoriban sok volt a szalmafödeles ház és nem ismerték még a tűzbiztosítást, minek folytán sokkal könnyebben •) Elázó közleményt lásd ;i számban. Befejezés, volt kielégíthető akkor a bosszúvágy. Éppen ugy indokolják a hitelpapírok hamisítására megállapított büntetés rendkívüli szigorát (1803-ban még halálbüntetés érte a hitelpapírok meghamisitóit) a grafikai teknika akkori kezdetlegességéből magyarázzák ki; — de miképpen jutottak éppen a törvényben meghatározott bizonyos büntetésekre, azt senki sem tudja, az erre vonatkozó magyarázatok csak ugy hemzsegnek a „mintegy", „körülbelül", ,talán* „esetleg" és más hasonló kifejezésektől, — de egy bizonyos rendszeit, rendszeres kritikának a végrehajtását, érvényesülését kimutatni nem lehet, sőt, ami eléggé jellemző, senki még csak meg sem kísérletté, hogy valamely törvénykönyvben, a büntetések mérvének megállapítására vonatkozólag valamelyes rendszert kimutasson. Pedig a rendszer hiánya és a kritika nélküli dekretálás körülbelül a legsúlyosabb vád, amelylyel olyan alkotást, mint a minő a büntetőtörvénykönyv, illetni lehet és ha egy ujabb törvény alkotásánál ezt a vádat el akarjuk kerülni, az egyes büntetési tételek megállapítását és értékelését a puszta önkény helyett valamely vezérelvre kell alapitanunk; ily vezérelv nem lehet más, mint a lélektani momentum, mert a büntetés, mint akadályozó, korlátozó képzet csakis a pszikhére hathat és a pszikhologiai indulattal egyenértékű ellensúlyozó tényező gyanánt állítandó szembe. I Ezek szerint tehát az egyes bűncselekményekben mindenek előtt a lélektani momentumot kell keresnünk és értékelnünk, azután pedig megállapítanunk, mely büntetés szükséges ahoz, hogy mint akadályozó képzet, a bűntettre irányuló hajlamot, normális reagálás esetében sikeresen ellensúlyozhassa. Azt természetesen senki sem gondolja, hogy a lélektani értékelés számokat eredményez és hogy valamely bűncselekménynek még oly gondos pszikhologiai-ethologiai vizsgálata egyszeriben megmondja, mily mérvű büntetés állapítandó meg, de a lélektani értékelés mindenesetre alapot, úgyszólván sík felületet szolgáltat, amelyen azután több vagy kevesebb mathematikai konstrukcziót lehet eszközölni. De oly közvetlenül nem foghatunk hozzá az értékeléshez a tisztán lélektani munkához, mindenekelőtt anyagot kell szereznünk és azt feldolgoznunk, vagyis előbb tudnunk kell, hogyan követtetik el, hogyan keletkezik, hogyan hajtatik végre és hogyan használtatik ki valamely bűntett, azaz szükségünk van mind arra, amit a bűntett megnyilvánulásának fejlődésben levő tana nyújt és nyújtani fog. Ha rendelkezésünkre állanak a bűntettes megnyilatkozásai, akkor a tettes lelkületét, pszikhéjét is tanulmányozhatjuk. A test és lélek ismeretéből mindig lehet következtetéseket levonni." Mindenekelőtt látni fogjuk, milyen általános elveket nyújthat a bűntett phenomenologiája. Ezt egy találomra választod példa is mutatja. Mondjuk például, hogy a