Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 2. szám - A német polgári perrendtartás a gyakorlatban

38 Magyar Jogász-Ujság V. évi. ezt megteszik yegg-nek, vagyis tolvajvezérnek. Ezt a kifejezést az amerikai csavargóbandák, úgynevezett „hobók" magasabb fokon álló tolvajai átvették. Ha ezelőtt húsz esztendővel egy hivatásos csavargó találkozott egy másikkal és meg akarta tudni, vájjon .kollegával" van-e dolga, „Ho Bean"-val szólította meg. Ebből keletkezett azután később a „Hobó" kifejezés. Ha a csavargók bandájuk tagjai között kiválóan furfangos koldust, vagy vakmerő tolvajt fedeztek fel, czigánymódra „yegg"-nek nevezték el ; ebből lett későbben a „John Yegg" és végül a „Yeggman". Minthogy sokszor működünk sheriff-ekkel, rendőrfőnökökkel és egyéb ilyen hivatalnokokkal együtt yeggek elfogatásánál, személyazonosságuk megállapításánál és elszállításánál, módunkban volt a yeggek eredetét, bűntetteit, módszereit, szokásaikat és sajátosságaikat tanulmányozni és meggyőződtünk róla, hogy kilencztizedrészük olyan ember, aki az életben hajótörést szenvedett. Nemzetiségük szerint a yeggeknek fele tősgyökeres amerikai, negyedrésze idegen származású amerikai, egy negyede pedig bevándorlókból áll. Sokan közülük mechanikusok, volt vasutasok, vasipari munkások és egyéb foglalkozásúak, akik sztrájk, vagy egyéb zavarok miatt veszítették el munkájukat. Ezek azután tehervonatokra lopóztak, ahol ÍDgyen utaztak, vagy községröl-községre kóboroltak. Kóborlásaik közben ismeretséget kötöttek gonosztevőkkel és maguk is azokká lettek. Majdnem valamennyien egészséges férfiak, akik nagy testi erővel rendelkeznek. Sokan közülük jó nevelésben részesültek, jártasok a műszaki és építészeti ügyekben és ezen jártasságuknak azután nagy hasznát veszik. Sokan állítólag szakegyletek által kiállított hamis útlevéllel utaznak, hogy esetleges letartóztatásuk alkalmával minden gyanút elhárítsanak magukról. Ha a rendőrség egy yegget letartóztat, az azonnal felmutatja az útlevelét és az állítja, hogy munkát keres ; ha letartóztatása tényleg csak gyanúsítás alapján történt, sok esetben az útlevél fotytán szabadon is eresztik. (Folytatjuk.) német polgári perrendtartás a gya korlatban. Az „Alig. Oest. Gerichtszeitung" utolsó számában olvassuk a következő részleteket a német perrendi gyakorlatból, egy osztrák jogász tapasztalatai nyomán: „Egy minap megtartott tanuhallgatásnál alkalmunk volt észlelni, hogy a megjelent tanú, magas állású bankigazgató, a ki már a határnap előtt felvilágosítást szerzett kihallgatása tárgyát illetőleg, az általános kérdések után kijelentette, hogy vallomását Írásba foglalta és mindjárt átnyújtotta azt a bírónak. Utóbbi átvette az iratot, az elrendelő osztrák bíróság végzése kapcsán átvizsgálta azt és kijelentette, hogy mi sem áll útjában, miszerint az irat a tanuhallgatási jegyzőkönyv mellé csatoltassék. Jegyzőkönyvbe vétetett, hogy a tanú kihallgatásánál kitűnt, mikép vallomása megegyezik az általa fogalmazott s a jegyzőkönyvhöz csatolt irat tartalmával, amelyet ö vallomásának jelent ki. Egy biró ismerősöm megerősítette, hogy ez a német bíróságoknál általán szokásos és kedvelik, mert ezáltal a tanuhallgatés lényegesen rövidebb idő alatt eszközölhető. Természetesen a megjelent ügyvédeknek megadták a kérdezési jogot s a keresztkérdésekre adott válaszokat a biró jegyzőkönyvbe vette. A német birói és ügyvédi kar közötti fesztelen érintkezést és az ügyvédek összetartását illusztrálják a következő esetek : A törvényszék egyik tágas tárgyalási termében egy 34000 márka iránt indított építkezési perben folyik a tárgyalás. Alperes ügyvédje egy szakértői véleményt kritizál, amely az ö kliensére kedvezőtlen. Elnök: „Nem adná be ezeket a kifogásokat Írásban a bírósághoz ?" Alperesi ügyvéd: „SziveseD, 3 hét alatt" Felperesi ügyvéd a hosszú terminust panaszolja. Elnök: „Minthogy a per már 1901. óta folyik, ez a pár hét már bizonyára nem határoz/ Az ügyvédek megegyeznek, hogy a vonatkozó irat 14 nap alatt adandó be, összeszedik irataikat és készülnek távozni. Elnök: „Ezzel be van fejezve a mai tárgyalás, vagy kívánnak az urak később visszajönni és tovább tárgyalni ?* Az ügyvédek röviden kijelentik, hogy nem kívánnak tovább tárgyalni, az elnök tudomásul veszi és a tárgyalás véget ér. Más példa : Felperesi ügyvéd előadja, hogy ujabb informáczió folytán különböző körülményeket újra kell előadnia. Az elnök azon óhaját fejezi ki, hogy ezen nóvumok egy periratban Írásban csatoltassanak. Az ügyvéd beleegyezik, uj határnapot tűznek ki és a tárgyalás néhány perez alatt véget ér. A harmadik esetben két ügyvéd egy előttük folyó tárgyalást félbeszakított és kérte a bíróságot, hogy vegyék őket sorra, mert együtt vannak és később másutt lesz dolguk. „Jó, akkor mi megyünk" — jelentették ki az első per ügyvédjei és a később érkezett urak helyükbe léptek az íróasztalok elé: Elnök : „Nem gondolják az urak, hogy A., B., C. tanukat ki kell hallgatnunk ?" I. ügyvéd: „De igen." II. ügyvéd: „Azt hiszem, szükség lesz rá." Elnök: „Intézkedni fogok ez iránt." Ezzel véget ért a szóbeli tárgyalás, mely ily rövid idő alatt a felek kérelmét és bizonyítás elrendelését egyesitette. Ez a néhány példa eléggé igazolja csodálkozásomat a felett, hogy a gyakorlat mivé fejlesztette a német birodalom szóbeli peres eljárását. És szeretetreméltó kísérőm még hozzá biztositott, hogy oly urakhoz vezet, akik alakszerűén szoktak tárgyalni." — Magyar Jogászegylet. A Nydry-féle 1842-iki bilntetöperrendtartási szabályzatot ismertette a Jogászegylet deczember 30 iki teljes ülésében ifj. Dombováry Géza budapesti ügyvéd. A szabályzat főbb rendelkezései — előadó szerint — a következők voltak : 1. A törvényszéki birák számát egyszer s mindenkorra 7-ben állapítja meg. Ezek közül négyen táblabírák, kikhez járul az elnöklő alispán és a törvénves bizonyság (szolgabíró és esküdt). Utóbbi báromnak kötelező részvétele törvényen alapul. így bölcs előrelátással vétetett eleje annak, hogy a tárgyalásokon az alispánok