Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 2. szám - A modern kriminálpolitika feladatai. [2. r.]

30 Magyar Jogász-Ujság V. évf. nyolcz évvel a magyar büntetőtörvénykönyv megalkotása után vált törvénynyé. Viszont az 1868 : LIV., az 1881 : L1X. és az 1893 : XVIII. t.-czikk törvénykönyvbe foglalt anyagi magánjog nélkül kodifikálták a törvénykezési eljárást. A mondottakból látnivaló, hogy az anyagi jog kodifikálásának elsőbbsége mellett szóló érvek elvi alapból, az ellenkezők a tényleges körülményekből indulnak ki. A kiindulási pontok eme különböző volta mellett az érveket és ellenérveket egymással helyesen és pontosan mérlegelni nem lehet. Jobb, ha a két vélemény összeegyeztetését kíséreljük meg. Ennek utján azután a következő eredményre jutunk : A dolog természetének megfelelő, helyes eljárás az, hogy előbb az anyagi, azután az alaki jog kodifikáltassék. Ha azonban ez bármi külső okból nem lehetséges, vagy ha a tervszerű munkarend hiányában az alaki jog törvényes rendezésének előkészítése vétetett előbb foganatba: nem mondható törvényhozási bűnnek, hogy az alaki jog rendszere előbb válik törvénynyé, mintsem az anyagi jog kodifikácziója véglegesen megtörtént. A mondottakat magánjogunk és az általános perrendtartás folyamatban lévő kodifikálására alkalmazva, arra az eredményre jutunk, hogy annakidején erélyesen oda kellett volna hatni, hogy a magánjog kodifikáczionális előmunkálatai mielőbb elkészüljenek ; oda kellett volna hatni leginkább az által, hogy az azok czéljára alakított bizottság tagjai minden más teendőktől felmentetvén, minden idejüket és erejüket annak a czélnak szentelhessék. Ha kilátás van rá, hogy az e tekintetben elkövetett mulasztás pótlása aránylag rövid idő alatt eredményre vezet, még most sem késő talán a sorrend kérdését a fentebb jelzett elvi alapon megoldani. Ha azonban ezen az uton az általános perrendtartás a képviselőház igazságügyi bizottságában már letárgyalt javaslatának törvénynyé válása túlságosan elodáztatnék: akkor ne habozzunk, a polgári törvénykönyv elkészültét megelőzően is meghozni a törvénykezési eljárást szabályozó törvényt. Semmi esetre se járjunk el pedig ugy, hogy az anyagi és az alaki jog közötti kanapéproczesszus miatt — a pamlag üresen maradjon. Dr. Imlinq Konrád budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök. A modern kriminálpolitika feladatai.*) Ha munkánkat az elmélettel akarjuk megkezdeni, mindenek előtt az ember cselekedeteinek rugójából, az önzésből kell kiindulnunk, *) Előző közleményt 1. az 1 ső számban. az önzésből, amelynek az ember összes jó és rossz cselekedeteit tulajdonítjuk és ha nem tévedünk, a jog, erkölcs és ethika semmi egyéb, mint az önzés korlátozása, vagyis védekezés az önzés ellen; cselekedeteinket, mint ok, mindig az önzés előzi meg. Valamit lopok, mert szükségem van rá, valakit megölök, mert utamban áll. A jog, erkölcs, ethika tulajdonképen mindig causaliter meg nem okolt cselekvést követelnek tőlünk. Nem szabad valamit lopni, noha szükségünk van rá, nem szabad valakit megölnöm, ámbár utamban van; valamely előnyről másnak a javára le kell mondanom, ámbár ez a lemondás reám nézve hátrányos, nem szabad hazudnom, noha a hazugságomból hasznot húzok. Abban rejlik a jognak brutalitása és, mint már Nietzsche is jelezte, az ethikának és morálnak látszólag hamis kauzalitása, hogy ugy a jog, mint az erkölcs és ethika az embertől olyan eljárást, az életnek olyan törvények szerint való szabályozását követelik, amelyek az egyedül velünk született hajlam, az önzés kauzalitásának meg nem felelnek és csak megfontolás utján, az önzés elnyomása által teszik lehetővé a faj fentartását. Ha azonban a mai fejlett viszonyokat vesszük figyelembe, kétféle önzést kell megkülönböztetnünk : az egyed önzést, amelylyel mindenkinek kell birnia, mert máskülönben elpusztul és amely mint helyes önzés, senkinek sincsen ártalmára, mint helytelen önzés, azonban már egy másik egyén önzésébe ütközik és az általános önzést, a tömeg önzését, amely mint ilyen nem létezik, de amelyet az értelmesebbek szükségesnek tartanak és amelynek léteznie kell, mert máskülönban elpusztulna a tömeg. Az egyed önzése, ha helyes, hasznára van az egyednek néha azonnal, néha csak utódainak ; az általános önzés ritkán használ azonnal, az egyénnek magának többnyire egyáltalában nem használ, kárai csak nagyon későn észlelhetők, az önzésnek ezt a nemét tehát azok, akik a jövőt érzik, akiknek faji érzésük van, kénytelenek a tömegre rákényszeríteni. Vegyünk például egy hallgatólagos megállapodást, mely a gyalogjárók közlekedését szabályozza. Ha valaki vét ezen megállapodás ellen, (mert hiszen közvetlen haszna neki nincsen belőle) addig taszigálják, mig alkalmazkodik a megállapodáshoz. Ez a taszigálás maga egy neme a büntetésnek és mert nyomon követi a cselekedetet, sőt mintegy magától hajtatódik végre, annak törvényes szabályozása nem szükséges. • Ha valaki elveszi azt, amire szüksége van, vagyis más szóval, ha lop, ezzel önzése kielégítést nyert és addig, amig ez általánossá válik, vagyis -img mindenki lop és öt is meglopják, annyi idő múlik el, hogy valószínűleg meg sem éli ezt az időt; ebben az esetben tehát akczióba kell lépnie az általános önzésnek, amely az egyed önzését büntetés segélyével korlátozza. Lélektani szempontból tekintve tehát,