Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - Magyar bíráskodás a múltban

18 Magyar Jogász-Ujsag V. e\f drágán volna megfizetve. Löffler tanár még néhány rész­letkérdést kifogásolt, például a kártérítés szűkkeblű meg­határozását, s a kértérités megtagadását vizsgálati fogság s a csak 8 napi letartóztatás esetén s az állam pénzügyi megterhelésének aggályát túlzottnak mondotta. Az államnak nem szabad oly szegénynek lenni, hogy igazságtalan legyen. Előadását dr. Löffler e tételben reasszummálta: „Az ártatlanul elitéltek kártalanítása nem kegyelmi tény. Ez nem a méltányosság dolga, hanem azon tiszta öntudatra ébredtek jogos igényének teljesítése, akik­kel az állam a jogszolgáltatás gyakorlása közben igaz­ságtalanul bánt." Az előadást a nagyszámú hallgatóság élénk tetszéssel fogadta. — Felolvasás a római jogról. Jörs tanár, Wengernek utóda a bécsi egyetemen, római jogi tan­székének székfoglalóját a napokban tartotta. Jörs, az S. C. Silanianumot választotta felolvasásának tárgyául, ama senátus-conzultumot, amely a későbbi jogban az öröklésre való méltatlanság elveinek forrását képezte. Augustus császár idejéből származott eme rendelkezés, amely mindazon rabszolgát, kik uruknak erőszakos halála idején vele egy födél alatt laktak, a hóhérnak szolgáltatta ki. ha teljes erejükből uruknak segítségére nem voltak. Ezen senatus consultumhoz Jörs tanár nemcsak a jogá­szok, de a historikusok előtt is érdekes eszmelánczolást fűzött. Kifejtette, hogy ebből miképpen keletkezett az öröklésre való méltatlanság intézménye, igen érdekes képét rajzolta az akkori római birodalom szocziális álla­potainak, amelyek egyedül tették megérthetővé az urnák biztonsága érdekében felállított ezen drákói rendelkezést. — Esküdtbíróság elé tartozó bűnesetek. Az 1897: XXXIV-ik t.-cz. 15. §. által esküdbiróság hatás­körébe utalt 18-féle bűnesetet pusztán emlékezetből ugy elsorolni, hogy azokból egy se maradjon ki, rendkívül nehéz feladat. Ezen a nehézségen akart könnyíteni lapunk kiváló munkatársa, Kóródy Sánáormármarosszigetijogakadémiai tanár ur, midőn ezt a 18 bűnesetet az alábbi versbe foglalta össze : Esküdtbíróság hivatott ítélni tizennyolcz Súlyos bűntettben, hol öt évnél több a vezeklés: Felségsértésben s ki királyt bánt tettlegesen; ki Hűtlenségbe esik; fellázad vagy hivatalból Jogtalanul valakit foglyul tart évnegyeden tul; Szándékos emberölés, gyilkosság, vagy ha kitétel, Súlyos testsértés okozással életet olt ki; Kutat megmérgez, közegészségünkre veszélyes Czikkeket árusít ; ki hajót, vaspályavonalt ront S általa embereket s árukat tesz ki veszélynek; Rablást, gyujtogatást követ el; vagy áradat által Emberi életet olt s ha veszélynek tudva kitenne; Fogva kinoz valakit, szolgául ád idegenbe ; Bűnös czélzattal fejletlen lányt aki szöktet; Gyermek rablását aljas czéllal köti egybe. Mindezeken kivül esküdtbirói ítélet Sújtja a vesztegetés legterhesb sulyu faját is; Végül azt, ki az itt jelzett-bűnökre gyűlésben Vagy sajtó utján nyíltan izgatni merészel. ^^Magyar bíráskodás a múltban. A vár­megyék önkormányzata 1298-tól kezdődik, amikor a fő­ispánok mellé vármegyénkint négy nemes adatott. Ké­sőbb — Róbert Károly alatt — ezeket szolgabiráknak nevezték s még nyolcz esküdt is adatott melléjük. Koráb­ban a perdöntő bajvívás határozott, amelyet egyes me­gyék nemesei csakis a király jelenlétében tartoztak meg­tenni, így IV. Béla 1243-ban a szepesi nemeseknek ad ilyen jogot. A pozsonyi káptalannak 1289-ből kelt bizo­nyító levele szerint Andrássi Arnold Alsózópiból és Betehkezfi Jakab Felsözópiból 25 hold föld tulajdonjoga miatt vivtak ilyen perdöntő párbajt a pozsonyi főispán előtt s Andrássi pervesztes lett. Zsigmond király 1405-ben a szabad királyi városoknak is megadta ezt a jogot. Mátyás ellenezte ugyan, de végső esetben, más bizonyíték hiányában, megengedte. Az 1291-iki törvény szerint szolga­bíró csakis nemes lehetett. A választást a nemesség vé­gezte s egy évre szólt. Fizetést egészen a XVIl-ik szá­zadig nem kaptak, mivel az állás tiszteletbeli volt. Csu­pán sót és fát kaptak, valamint kiküldetési költségük térült meg s a bírságpénzek egy része illette őket. A városi bíráskodás már sokkal szervezettebb volt. Büntető-ügyekben a bíró, albiró (viceiudex már 1383-ban), jegyző, irnok voltak. Hegymester, (mezei ügyekben), erdő­mester (erdészeti ügyekben), halászmester (halászatban), vásárbiró (vásári ügyekben), szolga-irnók vagy mester (szolgákkal szemben), zsidóbíró a zsidók egymás közötti dolgaiban ilélt. Voltak még : városi ügyész, orvos, sebész, borbély, bába. A törvényszéki bakó nem volt megvetett állás. 1388-ban a bakó fia pozsonyi tanácsos. Fenyitők és peczérek (sárkirály). A fő a polgármester volt — 1315-től. Csak a polgármester és az esküdtbirák (törvény­széki birák) nem kaptak fizetést egész a XV-ik századig, a többieknek rendes fizetésük volt s részben természet­ben kapták, mint pl. fát, olajat, zsemlyét. A ruházatot is természetben kapták 1534-ig. Ettől kezdve pénzben és pedig a polgármester egy évre ruhapénzül hét, a jegyző hat, a kamarairnok egy tallért. Csak a rendőrkapitány kapta továbbra is a ruhát és csizmát is természetben. A büntető- és magánbiráskodások a XlV-ik századig együtt voltak. Ekkor választatott külön — a városokban. — A hazai főiskolák hallgatóinak száma. Az 1905—1906. iskolaév első felének berekesztésével a köz­oktatásügyiminiszterium közzétette a főiskolai hallgatók kimutatását. E szerint a tanulók száma minden főiskolán növekedett, kivéve a műegyetemet és egynehány jog­akadémiát. A fakultásokat tekintve, először történik most, hogy a joghallgatók száma megfogyott, bár ez az apadás a két egyetemen és a jogakadémiákon összesen nem volt több 6 hallgatónál. Ennél nagyobb apadás észlel­hető a bölcsészeti szakon; mig az orvosi fakultáson mind Budapesten, mind Kolozsvárott erősen emelkedett a hallgatók száma. Az összes főiskolákon ebben a fél­évben 12.081 főiskolai hallgató volt, mig az előző évben 146-tal kevesebb. Ebből a számból a budapesti egyete­men járt 6675, a kolozsvárin 2386, a műegyetemen 1348 és a jogakadémiákon 167á tanuló. A budapesti egyetem a mostani 6675 hallgatójával szemben tavaly 117-tel kevesebb volt a létszám. Ebből a számból hittani karon volt 85, jogi karon 3847, orvosi karon 1104 és bölcsészeti karon 14H3. A fakultások kö­zül a bölcsészeti karon kis apadás volt, a jogi karon szinte változatlan a létszám, mig az onosi karon nem kevesebb, mint 16 százalékos emelkedést konstatálha­tunk ; itt ugyanis 951-ről 1104-re emelkedett a hallgatók száma és a pár év óta megindult gyarapodás ebben az évben immár határozott irányzatot mutat. — A kolozs­vári egyetem 2386 tanulója közül jogász 1687, bölcsész 304, orvostanhallgató 183, matematikus 133 és gyógy­szerész 79. A fakultások itt mindannyian gyarapodtak, kivált a jogi és az orvosi kar. Az összes növekedés 100 hallgatót tüntet föl, ami a budapesti egyetem 18 száza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom