Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - Grumus merdae

16 Magyar Jogász-Ujság V. évi. son!" És a fogoly, abban a hiszemben, hogy halálán van, töredelmesen bevallotta minden bűnét." Dr. Weingart még különös „fogásokat" is sorol föl, amelyektől a tisztviselőnek tartózkodni kell. „Az emiitett illoyalis eszközökön kivül — úgymond — még másokat is szoktak a gyakorlatban alkalmazni, amelyek gyakran hatásosak, de a tisztességbe és az erkölcsökbe ütköznek, mint például: lelki gyötrelmek, féltékenység és bosszú felköltése, valótlanságok állítása abból a czélból, hogy a vádlott ellentmondásra ingereitessék." E téren nagyon szomorú tapasztalatai lehetnek a szerzőnek, aki a következő esetet „aránylag ártatlannak, de még sem helyeselhetőnek" mondja. „Egy tolvaj egy elhalt embernek üres lakását átkutatta, de csak kevés lopni valót talált. A nyomozás folyamán tagadta, hogy a lakásban volt. A nyomozást vezető rendőrtisztviselő hirtelen rászól a tolvajra: „Ön nagyon ostoba volt. A pamlagban is kutatott, de csak a jobb oldalán, pedig a bal sarkában volt elrejtve az egész pénz, 5000 márka." A tolvaj megfeledkezett magáról és hirtelen közbeszól: „Nem igaz, ott sem volt semmi." A fentiekben dr. Weingart könyvének csak egy fejezetével foglalkoztunk. Az egész mü nagyon értékes, nemcsak azok részére, akik bünvizsgálatokkal, hivatásszerűen foglalkoznak, hanem minden jogász, sőt minden müveit ember, aki érdeklődik az igazságszolgáltatás iránt, haszonnal és érdeklődéssel fogja lapozni dr. Weingart könyvét, mely arról tesz tanúságot, hogy a szerző, aki most törvényszéki elnök, kitűnő vizsgálóbíró volt, aki munkájának és tapasztalatainak eredményét hivatott tollal irta meg és bocsátja a nyilvánosság elé ! Grumus merdae. Nagyon gyakori eset, hogy betörők a tett színhelyén szükségüket végzik. Ennek többféle oka lehet. Néha csak bosszantani akarják vele a károsultat, amiért a zsákmány nem felelt meg várakozásuknak. Természetesen az is meglehet, hogy cselekedetük tisztán fizologiai okokra vezethető vissza, minden egyéb szándék kizárásával. A legtöbb esetben azonban ennek a különös szokásnak a magyarázatát csak abban a babonában találhatjuk, mely szerint a tolvaj addig „dolgozhatik" háborítatlanul, mig ürüléke meleg. Ezzel a babonával kívánunk e helyütt foglalkozni. A fentemiitett szokás a mult század közepén általánosan el volt terjedve, sőt még az utóbbi években is megemlékeztek az újságok ilyen esetekről. Csak az utolsó másfél évben nem jutott tudomásunkra hasonló eset. A betörőknek ez a szokása nem szorítkozik egyes nemzetiségekre, hanem inkább nemzetközi jellegűnek mondhatjuk. Előfordul ez a zsidóknál, tapasztalható Magyarországon, Németalföldön, valamint Svájczban nagyon el van terjedve, sőt Olaszországban, legalább Szicziliában nem tartozik a ritkaságok közé. Hogy ez az általánosan elterjedt szokás tényleg a fent emiitett babonában találja magyarázatát, kitűnik abból, hogy a nép sok helyütt „éjjeli őrnek" mondja az emberi excrementumokat. Németalföldön „silbak"-nak, Sziczilliában „nomini di notte"-nak nevezte a grumus merdae-t. Ezzel mintegy azt akarják kifejezni, hogy a grumus merdae addig, amig meleg, tehát amíg jótormán „él", az éjjeli betöréseknél mintegy őrködik a fölött, hogy a betörőt munkája közben ne háborgassák, tehát — mint Németalföldön mondják — őrt áll. Ezt a föltevést igazolni látszik az a körülmény, hogy főképpen a professzionátus betörők hódolnak leginkább ennek a szokásnak, tehát olyan bűntettesek, akiknél az ilyen babona el szokott terjedni. Svájczban például a rendőrség abból a körülményből, vájjon talált-e emberi ürüléket a tett színhelyén, vagy sem, következtet arra, vájjon valamely konkrét betörés tettesei professzionátus betörők-e, vagy csak alkalmi tolvajok. Németalföldön csak a professzionátus betörők szokták a tett színhelyét beronditani. Ugyanezt tapasztalták állítólag Németországban. Ha ez igaz, a rendőrség abban a körülményben, hogy a betörés színhelyén grumus merdaet talál, a további nyomozás szempontjából értékes ujjmutatást nyer. Erre vonatkozó bővebb ismeretek nagyon érdekesek, sőt fontosak is volnának, kiváltképpen, ha azok alapján a szóban forgó szokás jelentősége, valamint elterjedtségének határai minden kétséget kizáróan megállapíthatók volnának. E czélból kívánatos volna, ha a Magyar JogászUjság olvasói a következő kérdésekre válaszolnának: 1. Ismeri-e a betörők azon szokásait, hogy a tett színhelyét ürülékeikkel beronditják? Mely vidékre és mely időre vonatkoznak erre vonatkozó ismeretei ? 2. Tud-e konkrét eseteket, melyek ezt a szokást bizonyítják '? 3. Mit tart a nép, mit állit a betörő ezen szokás okának és miképpen vélekedik erről a beküldő ? 4. Csak a professzionátus betörők követik-e ezt a szokást, vagy alkalmi tolvajok is "? 5. A professzionátus betörők mindig vagy legalább is gyakran követik-e ezt a szokást, vagy pedig csak egyes esetekben ? 6. Szokás-e az emberi excrementumokat „éjjeliőr" „silbak", vagy más hasonló kifejezésekkel megjelölni? Ha igen, mely vidékeken ? 7. Mi az értelme a nép, valamint a beküldő szerint ennek a megjelölésnek ? Reméljük, hogy a Magyar Jogász-Ujság számos olvasója küld részletes válaszokat, amelyeknek alapján a fölvetett kérdés megoldható lesz. Természetesen szívesen vesszük a negatív válaszokat is, de súlyt helyezünk arra, hogy minden válasz lehetőleg pontos és részletes legyen. J. K. A Magyar Jogászegylet mult szombati ülésében kezdte meg azoknak az előadásoknak sorozatát, mely a polgári törvénykönyv tervezetének bírálatával fog foglalkozni. Dr. Almási Antal kir. albiró a negatív interessé kérdését tárgyalta. Kifogásolta, hogy a Tervezet teljesen szabályozatlanul hagyta a negatív interessé megtérítésének alapjául szolgáló tényállások elöteltételeit. Határozatlan maradt ezért a Tervezetben, mely kötelemfakasztó tények közé sorolandók e tényállások és mik azoknak alanyi követelményei. Az előadó azon álláspontot foglalta el, hogy a negatív interessé megtérítése törvényből eredő kötelmek joghatása. Azon tények, melyekhez a joghatás fűződik, javarészt cselekmények. (Tévedés, tréfás, színleges és elferdített nyilatkozatok, megtévesztés és fenyegetés.) Mily cselekvő képességű egyének lesznek ezek alapján felelősségre vonnátok ? e kérdésre a Tervezet nem felel. Pedig e nélkül a kártérítési szabály nem alkalmazható.