Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - A felebbezési eljárásban történt keresetleszállitás hatálya a felülvizsgálati értékre

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 7 csönös tévedés vonatkozik, a helyes tudomá nyos felfogás szerint hallgatag feltételnek (tacita conditio) tekintetik. Erre vonatkozólag az első megjegyzésem az, hogy az értekezleti jegyzőkönyvek szerint az értekezlet egyik tagja azt a nézetet fejtette ki, hogy ilyen esetben hallgatólagos feltétel forog fenn, a másik tagja azonban ellenkező véleményben volt. Az értekezleti jegyzőkönyvek alapján tehát arra a következtetésre kellene jutni, hogy a Tervezet álláspontja mellett nem felesleges ezt a kérdést kifejezetten szabályozni. De különben is a tacita conditio-íéle elmélethez akkor kell fordulnia a gyakorlatnak, ha a törvényben hiány van, mert nyilvánvaló, hogy lehet ugyan, sőt szükséges is lehet, de lege lata egyhatályunak tartani a kölcsönös tévedést a hallgatag feltétellel, de az is nyilvánvaló, hogy az ily szabályozásra csak akkor van szükség, havaiamely jogszabály közvetlen és egyszerű alkalmazása nem kielégítő. Abból, hogy de lege lata kénytelenek lehetünk a kölcsönös tévedést hallgatag feltevésnek tekinteni, éppen az következik, hogy de lege ferenda a tévedést ugy kell szabályozni, hogy a kölcsönös tévedést ne kelljen a hallgatag feltevés, tehát egy más fajú tényálladék szabálya alá vonni. Dr. Reichard Zsigmond, budapesti kir. Ítélőtáblai biró. A felebbezési eljárásban történt keresetleszállitás hatálya a felülvizsgálati értékre. Habár az 1893: XVIII. t.-cz. már egy évtizedet meghaladó idő óta van hatályban, még mindig vannak a sommás eljárásnak oly kérdései, melyekre nézve a joggyakorlat mindeddig nem tudott megállapodni. Ilyen az a kérdés is, hogy a keresetnek a felebbezési eljárásban történt leszállítása gyakorol e befolyást a felülvizsgálati értékre vagy nem ; hogy akkor, ha a felperes a felebbezési tárgyaláson keresetét 400 koronát meg nem haladó összegre leszállítja, a felebbezési biróság Ítélete ellen van-e felülvizsgálati kérelemnek helye, vagy nincs. Az egyes felülvizsgálati bíróságok mindjárt az 1893: XVIII. t. cz. első alkalmazásának idejében ellentétes alapra helyezkedtek ebben a kérdésben és ez az ellentét a gyakorlatban állandósult, sőt az is megesik, hogy ugyanaz a felülvizsgálati biróság egyszer az egyik, másszor a másik álláspontot foglalja el. A felülvizsgálati bíróságok egyrésze — közöttük a kir. curia és a budapesti kir. ítélőtábla — állandóan azt a gyakorlatot követik, hogy a kereseti főkövetelésnek leszállítása a felebbviteli perorvoslat megengedhetőségére, esetleg alakjára és a felebbviteli bíróságok hatáskörére csak akkor gyakorol befolyást, ha az elsőfokú biróság előtt folyamatban levő eljárás alatt történt, de a felebbviteli eljárás alatt történt leszállítás a kiemelt irányban befolyással nem bír : ez alapon a felülvizsgálati kérelmet akkor is elfogadják, ha a kereset a felebbezési tárgyaláson 400 koronát meg nem haladó öszszegre leszállittatott. A felülvizsgálati bíróságok másik része ellenben a felülvizsgálati kérelmet ily esetben visszautasítja és a felülvizsgálati kérelem benyújtóját megbírságolja, mert a kereseti kérelemnek a felebbezési tárgyaláson történt leszállítása ugyanazt a jogkövetkezményt vonja maga után, mintha a leszállítás az elsőbíróság előtt történt volna. Indokolásul azt hozzák fel az utóbbi állásponton levő határozatok, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz. 102. §. értelmében a per a felebbezési biróság előtt egészen újból lévén tárgyalandó, a felebbezési tárgyalás az elsőbiróságinak csak folytatása, de különben a 130. §. alapján is alkalmazni kell az elsőbirósági eljárás előtti leszállításra vonatkozó szabályt, mert a felebbezési eljárásnak törvényszabta szabályaiból más nem következik. (Kassai T. 1897. november 18. G. 25. Térfi II. 521. sz.) A másik állásponton álló határozatok az indokolással rendszerint adósak maradnak; a kijelentett elvet legtöbbször csak azzal indokolják, hogy a per tárgyának az az összeg tekintendő, a melyről az elsőbiróság ítélt. Ez az indok is csak kijelentés, mely maga is indokolásra szorul. A győri kir. ítélőtáblának 1897. február 17-én G. II. 12. szám a. kelt és a határozattárba 19. sz. a. felvett polgári határozata (Térfi II. 379. sz.) már tüzetesen indokol. Szerinte az 1893: XVIII. t.-cz. 126., 180., 181. és 186. §-ai értelmében a felebbezés vagy a felülvizsgálat megengedhetőségére és az ezzel kapcsolatos birói hatáskörre nézve közönbös az, hogy a fél az ítéletet egész terjedelmében vagy csak részben támadja-e meg. Elejtheti tehát felperes kereseti igényének bizonyos részét, ugy is, hogy a kereseti igény leszálliiását csak a felebbviteli vagy a felülvizsgálati tárgyaláson jelenti be s akkor a már megindított felebbezési vagy felülvizsgáleti eljárást megszüntetni vagy átalakítani, vagy az ügyet más bírósághoz utalni nem lehet. Ezeknek figyelembevételéből következik, hogy a keresetnek leszállítása a felebbviteli eljárásban a törvény czélzata és főelvei szerint az eljárás további irányára nézve hatástalan. Nincs kétség arra nézve, hogy a felülvizsgálat megengedhetőségére a felebbvitel terjedelmének nincs befolyása; ebből azonban csak az következik, hogy akkor, ha a felebbvitel az ítéletnek 4C0 koronát meg nem haladó része ellen irányul is, a per egész összege marad irányadó ; de a felebbvitelnek az Ítélet egy részére szorítása nem azonos a kereset kifejezett leszállításával és az idézett jogszabály épen arra a következtetésre nyújt helyes alapot,