Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 8. szám - Az utóházasság által való törvényesítés anyakönyvi feljegyzése a régi felekezeti s a mostani állami anyakönyvekben

8. sz. Magyar Jogász-Ujság 127 Az utóházasság által való törvényesités anyakönyvi feljegyzése a régi felekezeti s a mostani állami anyakönyvekben. Az utólagos házasságkötés által való törvényesités anyakönyvi feljegyzése tekintetében 2 csoportot kell megkülönböztetnünk, és pedig : a) ha a törvényesítendő gyermek az 1895. évi október hó 1-éig közhitelességgel bevezetett felekezeti születési anyakönyvbe van bejegyezve, vagy b) ha a születési eset az állami anyakönyvben tartatik nyilván. Ha a törvényesítendő gyermek 1895. évi október hó l-e előtt született s így születése a felekezeti anyakönyvbe van bejegyezve, az utóházasság által való törvényesités az állami anyakönyvbe be nem jegyezhető, a törvényesités tényének anyakönyvi feljegyzése csupán a születési esetet nyilvántartó felekezeli anyakönyvben eszközölhető. Az utólagos házasságkötéssel történő törvényesités tekintetében — a régi felekezeti anyakönyvekről szólva — tételes törvényünk nincs, s e részben a szentszéki bíráskodás nyomán kifejlődött százados gyakorlat az összes felekezetekre nézve a kánonjogi szabályokat reczipiálta. Hazai jogforrásaink szerint — bár e részben sok az ellen'mondás — az utóházasság törvényesítő hatása ipso jure nem áll be, hanem bizonyos kellékekhez fűződik s hatósági kijelentésre szorul. íróink egybehangzó véleménye az, hogy a törvényesités beálltához elengedhetlenül szükséges, miszerint a szülők között a gyermek nemzése idejében ne lett légyen semminemű elhárithatlan, vagyis házassági akadály, mely mellett ők a gyermek nemzésekorhá asságra egyáltalán nem léphettek volna. A törvényesités feltétele gyanánt ugyancsak azt kutatja a kultuszminiszternek 71.588/895. számú rendelete is (1895. évi R. T. II. 1686. lap), ha vájjon a nemző s később házasságra lépett szülök a gyermek nemzése és születése időpontjában személyi szabad, vagyis olyan kötetlen állapotban voltak-e, hogy egymással már a gyermek nemzése idejében akadálytalanul házasságra léphettek volna ? Hasonlóképen ily kijelentést tartalmaz a 16.488/87. sz. igazságügyminiszteri határozat is, mely szerint az utóházasságnak csak akkor nem lehet törvényesitö hatálya, ha a szülők között a gyermek nemzésekor impedimentum juris divini, tehát elengedhetlen házassági akadály forgott fenn. Az, ha váljon a törvényesités kellékei fenforognak-e? a közigazgatási hatóság által lefolytatott előzetes vizsgálat során állapittatik meg, s a bekövetkezett törvényesités anyakönyvi feljegyzését pedig — vallásfelekezetenként — másmás hatóság rendeli el, A kath. egyházban az utóházasság által való törvényesités anyakönyvi feljegyzését — ugy mint minden anyakönyvi kiigazítást is — a felsőbb egyházi hatóság rendeli el. A görög-keleti egyházban az anyakönyvek vezetése körül a felügyeletet az egyházmegyei konzisztorium gyakorolja, s így minden utólagos bevezetés eszközlésére is ö ad engedélyt. Az ev. ref., ág. hitv. ev. s unitárius felekezeti anyakönyvekben a kultuszminiszter, s végül az izraelita anyakönyvekben az alispán, illetve városokban a tanács rendeletére történik meg az utóházasság általi törvényesités tényének feljegyzése. Amint tehát mindezekből látjuk, a felekezeti anyakönyvekben a törvényesités tényének anyakönyvi feltüntetését mindenkor vizsgálat előzi meg, amely vizsgálat annak megállapítását czélozza, ha vájjon a törvényesités kellékei rendbenvannak-e? A megállapítás rendesen a szülőknek eskü alaft való kihallgatásával eszközöltetik. Az egyházpolitikai törvények, különösen az 1894 : XXXI. t.-cz., — mely a kötelező polgári házasságot behozta, — ezen törvényesitési kérdéseket illetőleg — a felekezeti anyakönyvek szempontjából — sok tekintetben uj, különös helyzetet teremtettek s ennek következményeként a gyakorlatban ugy annak előtte is, mint ma is, sok nehézség merült s merül fel. Nevezetesen az egyes vallásfelekezetek az állami érvényű polgári házasságot — a maguk vallási szempontjából — érvényes házasságnak nem ismerik el s ez alapon saját felekezeti anyakönyveikben a törvényesitésnek anyakönyvi feljegyzését esetről-esetre következetesen megtagadják. Ott, ahol a bejegyzésnek elrendelése csakis a közigazgatási hatóság rendeletére történhetik, mint az ev. ref., ág. hitv. ev , unitárius és izraelita felekezeteknél, sem a múltban, sem a jelenben nem merült fel zavar, mert a feljegyzés a közigazgatási hatóság rendeletére mindenkor még azon esetben is megtörtént s megtörténik, ha a törvényesítendő gyermek szülei csupán polgári házasságot kötöttek s azt egyházilag megáldatni el is mulasztották. Nem ilyen a helyzet azonban a római katholikus és a görög-kele'i egyházra nézve, melyek anyakönyveikkel hatósági ellenőrzés nélkül rendelkezhetnek s egyben az állami házasságjogi renddel szemben kiegyenlithetlen ellentétbe helyezkedtek Nevezett egyházak a polgári házasságot — kánonjogi alapokra helyezkedve — házasságnak nem tekintik s az utóházasság által való törvényesitést csak akkor jegyzik be a születési anyakönyvbe, ha a gyermek szülői az államilag érvényes polgári házasságon kivül még egyházi házasságot is kötöttek, ellenben ott, amikor az egyházi házasság nem jött létre, vagy ha az egyházi házasság valamely kánonjogi akadály miatt (minő pl. a kultusz diszparitasz, vagy egy előzőleg fennállott s csak a polgári bíróság részéről felbontott, érvény-