Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - Egyptomi periratok

2. sz. Magyar Jogász-Ujsag 45 csodálatot keltő, ha az alantiakat tekintjük. Jelenleg ugyanis a nápolyi igazságszolgáltatást 1298 ügyvéd és 2608 ügyész és államügyész látja el ; ehhez járulnak még a bírósági hivatalnokok, békebirók, írnokok, szol­gák, jegyzők, dijnokok és a paglietti (zugprókátorok), stb.; ezeknek a számát minden túlzás nélkül négyezerre lehet tenni és igy a törvény összes embereinek a száma Nápolyban nyolczezer lélekből áll, amely a hatszázezer lakosú városnak éppen elég. És attól sem kell tartani, hogy az ügyvédek száma rövidesen csökkenni fog. Ellen­kezőleg, inkább attól lehet félni, hogy számuk megdup­lázódik, mert az egyetem minden évben a jogvégzett emberek egész özönét szállítja. Olaszország leglátogatot­tabb egyetemének, a nápolyinak 1902—903-ban 8200 hallgatója volt, s ezek közül 1647 jogász volt. Ugyan­ebben az évben Bolognában 383, Palermóban 487, Génuában 524 fiatalember tanulta a jogtudományt. Oly zsúfolt lesz nemsokára ez a pálya, hogy az ügyvédek kénytelenek lesznek egymással pereskedni. Jövedelmük általában igen csekély és ha van is tán husz olyan ügyvéd Nápolyban, aki nagy vagyont szerzett, a több­ség csak a legszükségesebbet keresi meg és vannak, a kik a legnagyobb nyomorban élnek. Vannak oly ügy­védek is, kik levetették a talárist, hogy vasúti kalau­zokká legyenek. De az ügyvédek társadalmi állása és tekintélye igen nagy Nápolyban. A publikum a törvényszéki tárgyalásokat a leg­nagyobb figyelemmel kiséri és ha valamelyik jeles védő beszél, akkor a megíuladásig megtelik az ülésterem. A védöbeszédek öt-hat napig tartanak és a szónokok cso­dálatos lendülettel, megrázó szenvedelemmel beszélnek, ugy, hogy egészen megzavarják a bírákat és megríkat­ják az esküdteket, kik aztán fölmentik a bűnöst is. Érdekes anekdotát beszélnek egy ilyen esetről: Gyil­kossági pörben a vádlott beismerte bűnösségét, amelyet súlyos tanúbizonyságok is megerősítettek. Az állam­ügyésznek könnyű dolga volt és mindenki biztosra vette a vádlott elitéltetését. Es mi történt'? A temperamentu­mos védő annyira megindította az esküdteket, hogy azok fölmentették a gyilkost. Mikor az elnök a fölmentő Íté­letet kihirdette, beszédét e szavakkal végezte: Uram, ön szabad. Nekem most az lenne a kötelességem, hogy pört indítsak ön ellen, a bíróság félrevezetése miatt, mert ön oly bűntettel vádolta itt magát, amelyet sose követettel!" A közönség a sikerült védöbeszédeket gyakran viharos brávókiáltásokkal honorálja és az elnök rendreutasitása semmit sem ér. Nagy pör tárgyalása napján mindenki mindenről megfeledkezik és csak a sikerült védőbeszédről fecsegnek. Nem furcsaságnak szánt adat, hanem igazság, hogy Nápoly lakosságának egy hatodrésze valamely kapcsolatban van a bíróság gal. S hogy ez az óriási tömeg élhessen, természetes és szükséges, hogy a további öthatodrész állandóan pör­lekedjék. Meg is cselekszik a jó nápolyiak. Nemrég történt, hogy a világ eme annyiszor megénekelt váro­sának törvényszékénél 13.000 pört aktástól, minde­nestől egyszerűen elsikasztottak. Ez a szám azonban csak látszatra olyan rengeteg, a pörök egész tömegével szemben csupán parányi töredék. És ha már eddig is elég a tanács adó és pör­bonyoliló ügyvéd Nápolyban, a s?ámuk, mint nálunk I is, csökkenés helyett egyre szaporodik. S noha a nápolyiak minden telhető buzgalommal pörösködnek, s noha minden semmiséget a bíróság elé visznek, máris nyilvánvaló, hogy annyi ügyvédet képtelenek ellátni mun­kával. Elkövetkezett az a kóros állapot, hogy a jogi dip­loma talajdonosainak csak egy része élhet meg tisztes­séggel a hivatása után, a többi kénytelen mindenféle alacsony, számtalanszor bűnös manipuláczióval szerezni meg a mindennapit. Ilyenformán persze igen nagy az olasz ügyvédek versengése is s igy esik, hogy egy-egy szenzácziós pörben husz-harmincz ügyvéd is védi a vád­lottakat, minden honorárium nélkül, tisztán önreklám czéljából. S hogy az ügyvédek ilyetén túlságos száma a társadalomra nézve is veszedelmet jelent, mutatja az a körülmény, hogy Olaszországban napról-napra tárgyal­nak olyan bűnöket, amelyekben egy, két, sőt több ügy­véd is szerepel a vádlottak között, legtöbbször. néhány lírán elvállalt czinkosság miatt. Panaszkodnak is termé­szetesen a baj miatt Itáliában, épen ugy, mint nálunk. A bajt egyébként még abból a korból származtatják, amikor Mátyás király feleségül vette aragóniai Ferdinánd leányát, Bcatrix-ot. A menyasszony egyéb nászajándékai mellett egy sereg jogtudóst is hozott magával hazánkba, akik csalafintáikkal tengernyi pört támasztottak a ma­. gyarok között. A békeszerető nép aztán haragjá­ban — igy vélik az olaszok — kikergette Beatrix tudó­sait, akik — mit tehettek volna — visszatértek Nápolyba. Egyptömi periratok. A legújabb papyrus­leletek között egy igen érdekes okiratgyüjtemény található, mely különösen tartalmánál fogva kiváló figyelmet érdemel. Jougnet, Francziaországnak kiváló ó-kori történetbuvárja egy ó-kori egyptomi falunak, Magdolának a színhelyén egész sorát a múmiáknak ásatta ki, melyek mind papyrus­levelekből voltak alkotva. Amint a nagy figyelmet és ügyességet igénylő munkával sikerült a papyrus!apókat egymástól szétválasztani, kitűnt, hogy ezen lapok mind azonos tartalmúak. Ezek ugyanis valamennyien panasz­iratokat tartalmaznak, melyeket hol egyptomiak, hol pe­dig görögök intéztek az ország királyához, ki egyike volt az első Ptolomaeusoknak. Az ókori élet érdekes és figyelmet érdemlő jelenetei tárulnak itt szemeink elé. Igy pl. egy Herakleides nevű ember panaszkodik egy ! egyptomi nőre. Elpanaszolja, hogy békésen ment az ut­czán, amikor egyszerre az egyik ház kapujában álló nő megragadva ruháját, őt csúf szavakkal, szidalmakkal il­i lette. Amint igy meglepődve, tanácstalanul állt ottan, a nő már az emeleten termett s egy dézsa vizet zúdított a nyakába. Az embernek önkéntelenül is Sokrates és I Xantippe jut eszébe. Egy másik esetben már fordítva volt. Philista, egy görög nő épen a fürdőből készült ki­szállani, amikor a fürdő felügyelője forró vizzel való^ I sággal leforrázta, minek következtében a szerencsétlen I napszámos nő sokáig betegen nyomta az ágyat. Azután jönnek a hitelezők panaszaikkal. Nem akarják az adó­[ sok a kamatot fizetni. Két borkereskedőt megcsalt a ! szállító, kérik az elsikkasztott bor visszaadását. Egy görög földbirtokosnő panaszkodik erőszakos szomszédjára, aki az ő birlokára tört s most építkezni készül rajta. Sok viszálykodás keletkezett abból, hogy többen egy birto­j kon gazdálkodtak. Panaszkodik egy maczedóniai, hogy idegen pásztorok az ő legelőjére hajtották marháikat s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom