Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 13-14. szám - A katholikus alsópapság öröklési jogáról [10. r.]

262 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. riumok s az agg papok intézete javára öt (illetve tiz) százalék kihasittassék, akár végrendelkeztek azok, akár nem. 2. Az 1802. július 13-iki 18253. sz. rendelet megparancsolta, hogy minden javadalmas köteles a végrendeletében a jelzett czélra valamit hagyományozni. 3. Az 1836. január 4-iki 113. számú rendelet kimondotta, hogy (a végrendelkezési képességgel nem biró és a szerzeteikből kilépett nyugdijas papok hagyatékainak kivételével) az 1792-iki rendelet szellemében minden, akár végrendeleti, akár végrendelet nélküli papi hagyatékból általában jár a jelzett czélra különkülön öt százalék (singillative 5 percentualis quotta). 4. Az 1839. márczius 12-iki 9554. sz. rendelet végül az 1836-ikitól való eltekintést megengedve, mégis meghagyja azt, hogy az 1802-ilri rendeletet vegyék figyelembe. Minthogy azonban ez csakis a végrendelkező papságról szól, alig lehet kétség az iránt, hogy ezen most részletezett joganyag szempontjából csakis a végrendelkező papságnak tétetik kötelességévé a semináriumokról és az agg papok hajlékáról való gondoskodás és az 1904-iki rendeletnek az az intézkedése, mely szerint a határörvidéki papságra nézve az 5 perczentes levonás érvényben marad, egyedül csak az 1792-iki, a vázoltak szerint azonban tetemes módosítást szenvedett rendelet alapján indokolható. Dr. E. Nagy Olivér, egyetemi m. tanár, eperjesi ny. r. jogtanár. JOGI SZEMLE. Hat és fél évi működés után válik meg P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszteri székétől. Ha valaki néhány évtized multán az országos törvénytár nyomán akarna képet alkotni az ö miniszteri munkásságáról, ugy kétségtelen, hogy miniszterségének éveit tekintve, talán őt fogják a legterméketlenebb igazságügyérnek tartani, az utolsó évtizedek igazságügyminiszterei között. Azon kevesek azonban, kik nem ezen az uton, hanem jogtörténeti kutafások utján, a törvények keletkezéseinek historikumát kutatva találkoznak majd Plósz nevével, csodálattal fogják kérdeni, hogy hogyan lehetséges az, hogy oly bámulatos nagy munkásság mellett, oly nemes ambiczióval és képességgel, minőt Plósz a törvényelőkészités és alkotás terén kifejtett, oly kevés tételes törvényben juthatott ez kifejezésre. És valójában, ha a törvények tömegét nézzük, melyeket Plósz vagy elő- vagy teljesen el is készített, — ezekben első helyen a polgári perrendtartás tervezetének hatalmas müvét —ugy be kell ismernünk, hogy alig volt igazságügyminiszterünk, ki e téren annyit végzett volna, mint ő. Plósz valójában munkás miniszter volt. A munka embere! Mint politikus nem vált be. Mint ilyennek sikerei nem is voltak! Igazi tudós s ennek megfelelő tulajdonai minden egyéb cselekedetein is uralkodtak. Utóbbiaknak néha hátrányára. Mentsége, hogy mindig a tökéleteset, a legjobbat akarta, melyet — mint minden igazi tudós — sohasem hitt teljesen elértnek. Ebből fakadt végtelen szerénysége is. Csak természetes ennélfogva, hogy egyéniségének, legjobban megfelel az a hely, hová most bizonyára örömmel tér vissza, az egyetemi tanszék, melyen ez alkalomból, mint az egyetem egyik diszét és büszkeségét lelkesen üdvözöljük. „Habemus papám!" Uj igazságügyminiszterünk van! Szerencsétlenebb politikai viszonyok között igazságügyi kormány nálunk, mondhatni, talán még sohasem született meg! Ha sajnálnunk kell a mai viszonyokat igazságügyünk érdekében, még mélyebben kell sajnálnunk azt az uj igazságügyér kiváló kvalitásaira való tekintettel is, melyek a mai áldatlan viszonyok között hogy érvényesülhetnének — alig hisszük! Lányinak képességeit volt alkalmunk e helyen többször méltatni; hiszen öt a magyar jogi közélet, érdemei révén ismeri, melyeket a hazai kodifikáczió szervezése és fejlesztése körül oly bőven szerzett. S midőn egyrészről örömmel üdvözöljük öt igazságügyünk élén, a politikai szempontoktól eltekintve nemcsak az ő, de hazai jogfejlesztésünk érdekében is élénken fájlaljuk, hogy sikerdus és eredményes munkára hivatott egyéniségét ily meddőségre kárhoztatott, kevés sikerrel kecsegtető munkában kellend elhasználnia. * Németországban nagy a panasz, hogy az ügyvédi és birói vizsgálatokon a jelöltek igen nagy százaléka bukik el. A százalékszám a legutóbbi években tetemesen megnövekedett, ellentétben a korábbi évekkel. E jelenség oka kétségtelenül nem a jelöltek tudásában, mint inkább a vizsgáló bizottság magatartásában keresendő. Mert bizonyosra vehető, hogy a jelöltek átlagos tudása az előző évekhez képest a bukásoknak megfelelő arányban nem csökkent, másrészt bizonyosra kell vennünk azt, hogy a német vizsgáló bizottságok a jogi pálya túlzsúfoltságának felismerésében szigorúbb bírálat utján módot keresnek e zsúfoltság csökkentésére. Legyen azonban bármiképen, kétségtelen az, hogy nemcsak nálunk, de a szomszéd Ausztriában, mint Németországban is annak felismerésére jutottak, hogy a tudományos pálya tultömöttségén segíteni kell. Bizonyára abban keresendő a Németországban panaszlott bukásoknak az oka is. Mert mig egyrészt a társadalom joggal tarthat igényt arra, hogy csak valójában kipróbált tudású egyének kerüljenek az igazságügyi és közigazgatási hivatalokba, a tu-