Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A jogcselekmények hatálytalanításáról csődön kivül. [6. r.]

1. 82. Magyar Jogász-Ujság 9 variis causarum figuris) kötelmek (obligaüones e lege), gyűjtő zsákjába tartozónak mondani s tehát kauzául magát a törvényt megjelölni, aként hogy t. i. a törvény bizonyos esetekben valamely szolgáltatás elfogadójától megköveteli a szolgáltatás adójának fizetésképtelenségére való tekintettel a visszatérítést.1) Meg lehet-e azonban itt állani? Meg van-e ezzel adva ama .bizonyos esetek" köre, száma, s meg van-e fejtve, hogy miért fűzi a törvény az obligácziót ezen esetekben a szolgáltatás elfogadójához. Bizonyára nagyon hiányos megfejtés csak annyit mondani, hogy ez legális obligáczió. Azt jelenti, hogy hiányzik a fogalom, melylyel az e csoportba tartozó kötelmek kauzáját átfoglaljuk. Azzal, hogy azt mondjuk törvényes kötelem (obligatió ex lege): csak ezt a negatívumot fejezzük ki. Mert végelemzésben minden jog és kötelezettség a törvényből származik (nulla obligatió sine lege) lévén a törvény (jog) minden szubjektiv jognak és kötelemnek forrása : a tulajdonjognak ugy, mint a szolgalomnak, kártérítési kötelezettségnek ugy, mint a haszonbér követelhetésnek. A bérbeadó, a fuvarozó, szállítmányozó törvényes zálogjogáról, ha szólunk, az mind hiányos megjelölés. Éppen ilyen helyesen mondhatnók, hogy a haszonbérbe adónak a törvényes joga a bérkövetelés, a kölcsönvevőnek törvényes kötelezettsége a kölcsön visszafizetés, mint a hogyan mondjuk, hogy a törvényből foly a kisajátítás joga (1881 : 41. t.-cz.), vagy kikötés nélküli kamat (törvényes kamat) fizetési kötelezettsége.2) , Azért mert a törvény nem ügylethez, vagy vétkességhez fűzi hatásait, ebből még nem az következik, közvetlenül és egyedül a törvény alapja ezen hatásoknak (jog és kötelezettség). Ha így volna, akkor e hatás ok és okozat volna egyszerre s mint okozat önmagának volna végső oka. Kivételképen megteheti a törvény, hogy minden ténybeli előfeltétel nélkül biró obligácziót3), a mire példát is alig tudnánk mondani, mert ez már a transcendentális mindenhatóság körébe vág bele4). Ámde ez olyan kivétel, a melyre ügyet vetni nem is lehet. Az obligáczió mindig tényből fakad fel (tényjogszabály), az elegyes kausáju obligatiók köréJ) Cosack : i. m. 6. §., ki ezt elsőként fejti ki a dousl teóriával szemben: Krasnopolovski i. m. 28. L 2) Zsögöd: i. m. I. 1. 19 ; II. 1257. L, hol is igen találóan mondja: „az ezen alapuló osztályozás olyan, mintha igy szólanánk: Hidat építhetni (obi. nascitur) vagy kőből (ex contr.) vagy vasból (ex del), vagy fából stb., vagy Isten segítségével (ex lege). T. i. Isten segítségével sem építhetni anyag nélkül . . . legföljebb csoda képen. 3) U. o. és Unger: System, I. 545. 1. 22. j, II. 72. §. 4 1. és 364. L 14. j. 4) „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és földet". Mózes I. 1. „Semmiből" (IV. Luterán. zsinat) az az mindenható akaratából. ben is az úgynevezett ex lege obligáczióknak is meg van a ténybeli alapjuk. Kérdés csak az, hogy a különböző ténybeli alapokon felfakadó hatálytalanítási kötelemnek meg lehet-e olyan végső kauzáját találni a törvényen, mint kauzatörzsön belül, amelyre az eddig ismert és a jövőre előállható tényalapok mellett az visszavezethető ? Más szóval van-e olyan génusz, a mely alá ezen látszólag sokréten nyugvó obligácziók foglalhatók; van-e olyan végső alap, a melyből a hatálytalanítási kötelem kisarjadzik s amely egyaránt megfejti az obligáczió keletkezését akkor is, ha követelésére biztosítékot kap s akkor is, ha mint közel rokon köt ügyletet, vagy mint jóhiszemű ajándékot fogad el. Á kérdés valamelyest az elvi meg a kazuisztikus törvényhozás problémáján is fordul. A mai törvények, melyek a hatálytalanítás rendszereivel foglalkoznak, egytől egyig csak fejlődési stádiumot jelentenek, mely az elvi törvényalkotásba kell, hogy átvezessen. Ebben kell, hogy a tudomány segítségére jöjjön. S ha azt mondjuk, hogy valamely jogintézménynél lehe tétlen megtalálni a végső alapot, amelyen annak berendezése nyugszik, ugy ez a tudomány csődjét jelenti. Annyit vallhatunk csak be, hogy nekünk még ma nem sikerült megtalálnunk egyes, különböző tényalapokból felfakadó egy és ugyanazon obligácziónak végső kauzáját. de hogy mások sem találhatnák meg, ez egy kissé korai és koczkáztatott állítás.1) !) Cosack maga is jól látja, hogy az ex lege obligáczió kategóriával e kérdést nem fejti meg s ezért kitűnő könyvének záró fejezetében meg is kísérli már maga az elvi alap felállítását. Gondolata az, hogy a mai jogban már elismert azon elvet kell tovább kifejteni, hogy „mindenki, aki idegen vagyonnal érintkezésbe jut, tartozik ezen vagyon rendeltetésére figyelemmel lenni, e vagyon birtokosának személyes tartozásait kielégíteni, hogy azonban e kötelezettség nem általános érvényű, hanem csak ott lép hatályba, a hol az egyes eset körülményei szerint figyelembe vétele a harmadik személytől elvárható." Más fogalmazásban tétele ez: „A fizetésképtelen adós vagyonából történt minden szerzés megtámadható, a melyet jóra való ember — bonus páter familias — az adós hitelezőire való tekintettel el nem fogadott, vagy meg nem tartott volna." (365. 1.) Helyesen jegyezte meg e formulára Schwartz Gusztáv (Magánjogi fejtegetések 246. 1.), hogy ez határozatlanságánál fogva jogi konstrukczióra hasznavehetetlen." Ha ugyanis a bonus páter familias fogalma nem okozna is nehézséget, minthogy a magánjog egyéb terein is honossággal bir: a tekintetek, amelyekből a szerzés el nem fogadásának, vagy meg nem tartásának történnie kell, tennék nagyon is ismeretlenné a hatálytalanítás útjait. A legfontosabb és egyedül irányadó szempont azt tudni, hogy mikor és mely tekintettel nem szabad valamit elfogadni s azt nem mondja meg éppen a konstrukczió. Menczel (i. m. 4. §.) a csődbeli megtámadási kötelmet a kondikcziók körébe sorolja s szerinte a „jogtalan gazdagodás" a végső kauza; a csődön kivül pedig a kötelem a római jog adiectitiae qualitatis actionis („beschrenkte Haftung für fremde Schulden) csoportjába tartozik. Ugy de arról a hitelezőről, aki az adós fizetésképtelen állapotának ismerete nélkül lejárt követelését, vagy ennek biztosítását elfogadja, nem lehet azt mondani, hogy jogtalanul gazdagodott. Jogtalanná csak