Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A telekkönyvi előjegyzés reformjához

1. Hí. Magyal Jogász-Ujság 7 előjegyzésbe való beleegyezése, vagy ezen beleegyezésnek a perbiró által való suppleálása nem kivántatik. VI. Nem változtat a Tervezet az eddigi jogon az irányban sem, hogy a kötelmi igény alapján történő előjegyzésnél is maga a dologi jog és nem a kötelem képezi a bejegyzés tárgyát. Ez a körülmény, valamint már az is, hogy az előjegyzés a Tervezet értelmében „bejegyzést" képez (539. §) a bejegyzés pedig dologjogváltozást idéz elő (525. §.) alapot nyújt az eddigi jog alapján is túlnyomóan vallott azon felfogás megerősítésére, hogy az, aki előjegyzést nyert dologilag jogosult, hogy az előjegyzés dologi jogszerzést képez. VII. Ugyanigy fenntartatnak az ezen konstrukczió konzekvencziáikép jelentkező azon rendelkezések, melyek szerint az előjegyzett egyén az előjegyzett jogról rendelkezhetik, azt a telekkönyvben dologi hatálylyal átruházhatja, valamint az előjegyzésnek a beálló csődben való hatályosságának elismerése is. Az előjegyzett hitelező dologi jogosult lévén, a csődben, a túlnyomóan vallott felfogás szerint eddigi jogunk értelmében az igazolás sikere esetén visszakövetelési jog illeti VIII. Maga az indokolás is kiemeli, hogy az előjegyzés intézménye eddigi szabályozásában heves és részben jogosult támadások tárgyát képezte és hogy az intézmény részleteiben reformra szorul. Ezt a reformot az indoklás a Tervezet egyes részletes intézkedéseiben (különösen az 554. §. 2. bekezdésében) látja megvalósítva. (Ind. II. 166. o.) A Tervezet által keresztül vitt korrekcziók szükséges voltának és mérvének megvilágítása érdekében vizsgálva azon korábbi szabályozásokat, melyek bizonyos értelemben a Tervezet előzőinek tekinthetők, a régibb osztrák telekkönyvi jogra nézve (az optv. telekjogi anyagi szabályai; Landtafelpatentek ; 1851. márczius 16-iki császári rendelet; bírói gyakorlat) ki kell emelni, hogy az különösen zálogjog előjegyzési részében képezte jogosult támadások tárgyát. Az optv. 451. §-a megkívánja ugyan a zálogjog bekebelezéséhez a zálogjogi titulus fenforgását („ . . . der mit einem Titel versehene Gláubiger . . ."), a 453. §. pedig csak annyival elégszik meg kevesebbel előjegyzés esetén, hogy utóbbinál az okirat törvényszerű formaságai hiányozhatnak („findet die Einverleibung ... wegen Mangels gesetzmássiger förmlichkeit in der Urkunde nicht statt . . ."), mégis, nem lévén megállapítva, hogy meddig terjedhet az okirat megengedhető hiányossága, hogy az legalább előjegyzést eredményezhessen, ezt a praxis — részben a titulus téves értelmezése folytán — akként állapította meg, hogy előjegyzésben részesített minden hitelezőt, aki a telektulajdonossal szemben fennálló valamely (pénz) követelést okirattal valószínűsített. Nem kívántatott meg a zálogjogszerzés valódi czime, (az adós zálogjogengedélyezése, a Contractus pignoraticius) nem kívántatott ilyennek sem valószínűsítése az előjegyzés, sem igazolása az igazolási per során. Nem kívántatott a veszély igazolása, sőt nem kívántatott meg a telekkönyvi objektum specziálizálása sem, melyre nézve a zálogjog előjegyzés utján leendő szerzése szándékoltatott. Nem kívántatott egyéb, mint a követelés fennállásának valószínűsítése az előjegyzés, ugy annak utólagos igazolása az igazolás stádiumában. így előállt az a félszeg helyzet, hogy minden chirographikus hitelezőnek módjában állott,' noha a zálogjognak az adós részéről való ügyleti statuálására semmi igénye nem volt is, hogy egyoldalúan, telekkönyvi biró asszisztencziájával, végrehajtási eljárás nélkül, követeléséhez a zálogjogot és pedig ügyleti zálogjogot, accessoriumként az előjegyzés és igazolás utjának igénybe vételével megszerezhette. Ezért nevezi Exner(Das Oesterrichische Hypothekenrecht 193., 194) a régebbi osztrák jog zálogelöjegyzését ilykép: „eine Art eigenmáchtiges ImmobiliarPfándungsrecht jedes chirograpischen Gláubigers" és bírálatul ekként , . . . eine traurige Specialitát des oesterreichischen Partikularrechtes." Jelenleg érvényes telekkönyvi rendtartásunknak javítása ezen állapottal szemben csak abban állott, hogy meghatározza az okiratok hiányosságának megengedhető határait, 87—93. §-aiban felsorolván azon magán és közokiratokat, melyek praenotabilisak. Javított a magyar telekkönyvi rendtartás tehát annyiban, hogy az előtegyzési jogosultságot bizonyos okiratok előjegyezhetésének kizárásával megszorította, de nem javított annyiban, hogy szintén megadta a módot minden — követeléséről praenotabilis irattal rendelkező — hitelezőnek arra, hogy előjegyzés s igazolás utján, követeléséhez, azt egyébként ügyleti alapon meg nem illető jelzálogjogot szerezzen. Az előjegyzés telekkönyvi jogunkban napjainkig megtartotta azon jelentőségét, hogy az okiratos követelés mellé a hitelező részéről kiinduló egyoldalú ügyleti zálogjog alapítás eszközét képezi. Ez által eddigi jogunkban az előjegyzés nem is fentebb kiemelt kettős, de hármas szerepet töltött be: 1. telekkönyvi dologi jogot adott annak, aki a telekkönyvön kívül a dologi szerződés alapján, materialiter már dologi jogosult : 2. dologi jogot adott annak, aki csak kötelmileg igényelhette a telekkönyvi jogosulttól, hogy az részére dologi szerződést létesítsen, 3. dologi jogot (jelzálogjogot) adott akkor, midőn még kötelmi igénye sem volt a kérelmezőnek az előjegyzett dologjog elnyerésére,