Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - A fiatal koruak kriminalitása

70 Magyar Jogász-Ujság III. évf. — A bécsi jogász-egylet utolsó ülésén Löffler Sándor dr. egyetemi tanár „Az osztrák büntető per nem orvosolható semmiségi eseteiről" tarott előadást. Fejtegette a büntető per alaptételét, mely szerint csak az illetékes birónak törvényes eljárás során hozott Ítélete végrehajtható. Utalt arra a visszásságra, hogy annak daczára akárhányszor az oly Ítélet is jogerőre emelkedik és meg sem támadható többé, amelyet nem illetékes biró, vagy illetékes biró ugyan, de nem törvényesen lefolytatott eljárás eredményekép meghozott. Felhozta a Bartmann-féle bűnesetet, mely országgyűlési interpelláczió tárgyát is képezte. Ez esetben az esküdtszék lett volna az illetékes fórum, mégis a büntető törvényszék hozta meg az ítéletet, amelyet még semmiségi panaszszal sem lehetett megdönteni. Felemiitette azt az esetet is, amidőn egy sziléziai járábiróság beismerés alapján halálos Ítéletet hozott. A hóhér azonbarí megtagadta ez ítélet végrehajtását, mert szerinte nem illetékes biró hozta az ítéletet. Előadó szerint az egyik hatóság a másik hatóságtól nyert meghagyás törvényességét ellenőrizheti. Az előadó végül az államügyészségnek az igazságügyminiszteriumtól való különválasztását javasolja. — A Kurla teljes ülése. Ellentétes határozatok következtében, amelyek a körül forogtak, hogy ingatlan adás-vevése alkalmával, amikor nincs pontosan kikötve, az illetéket az eladó vagy vevő, vagy mind a két fél viselje-e, a Kúria ma Szabó Miklós elnöklésével teljes ülést tartott. A legfelsőbb bíróság Németh Lajos bíró előadása után döntvényileg kimondotta, „hogy az ingatlan adás-vevési jogügylet után kivetett illeték, abban az esetben, ha annak viseléséről a szerződésben rendelkezés nincsen, — a vevőt terheli." — A birák és ügyészek összlétszáma. Az Igazságügyi Közlöny vaskos kötetben számol be a birákról és ügyészekről, ezeknek nevét, hivatali székhelyét és jellemzőnek és jogosnak tartok. Azok az irók, akik bűntettekről irnak, sajnos, éppen a legrosszabb példányokat választják ki könyveik részére és a közönség azt hiszi, hogy ezeken az illusztrácziókon az egész osztály képviselőit látja. Ma például a hátrahajló homlokot és a száj és szemek között elvetemedett vonást a bűntettesek jellegzetes ismertető jelének tartják. Azok közül, akiket én ismerek, a legtöbben, főképen a 30 éven aluliak, megfelelően felöltözve, majdnem minden társadalmi osztályban megfordulhatnának, és kétlem, hogy egy olyan megfigyelő, aki nincsen a dologba beavatva, felösmerhetné bennük a bűnöst. Harminczadik életévök után, néha még előbb is, tényleg valami sajátságos arczkifejezés lép föl náluk, csakhogy én ezt az arczkifejezést nem a bűnös arczkifejezésének mondom, — abban az értelemben, amint az ösztönszerű vétkezőt is bűnösnek nevezik, — inkább azt mondanám, hogy ez olyan embernek az arczkifejezése, aki sokáig ült a börtönben. A börtönben eltöltött élet, különösen, ha az gyakrabban és hosszú ideig történt, a legerkölcsösebb ember arczára is rányomja a bélyeget; nem csodálkozhatunk tehát, ha ezt az arczkifejezést olyan embereknél találjuk, akik a bűnösséget hivatás gyanánt űzik és gyakran ülnek a börtönben. Hiszen még azoknál is, rangsorát ismertetve. Az értékes munkából a következő általános érdekű részt emeljük ki: Kúriai tanácselnök van nyoicz, koronaügyész egy, Ítélőtáblai elnök 11, kúriai biró 69, kir. táblai tanácselnök 22, főügyész és koron aügyész-helyettes 16, táblai biró 223, főügyész-helyettes 15, törvényszéki elnök 63, táblabírói ranggal felruházott törvényszéki biró, járásbiró és ügyész 126, törvényszéki biró, járásbiró és ügyész 1140, albiró és alügyész 1189, kúriai elnöki titkár 4, táblai elnöki titkár 8, kúriai tanácsjegyző 4, törvényszéki jegyző 147, aljegyző 754, telekkönyvvezető 430, segédtelekkönyvvezető 316, segédhivatali főigazgató 2, igazgató 18, törvényszéki irodaigazgató 68, irodatiszt 357, irodasegédtiszt 2031, letartóztatási intézeti igazgató 9, fogházgondnok és fogházfelügyelő 66. \£ A fiatal korúak kriminalitása Németország /anV nemcsak nem csökkent, de ellenkezőleg, még emelkedett. És ezt fölötte sajnálatos eredmény-, illetőleg eredménytelenségül kell konstatálnunk, mert Németországot alig terhelheti mulasztás abban a tekintetben, hogy a felserdülő nemzedéket nem törekedett volna nagyszabású áldozatok árán a büntettesi pályára való első lépéstől is megóvni. A 18. éven alóli azon személyek száma, akiket vétség miatt elitéltek, az utolsó 3 év alatt mintegy 3500-al emelkedett s ezzel az elitéltek összes számához igazodó arány sem csökkent. A hivatalos statisztika adatai szerint 1902-ben 50,966 18 éven alóli fiatal korút Ítéltek el vétség és bűntett miatt, holott 1901-ben 49,6'28-at, 1900-ban 48,629-et, 1899-ben 47,476-ot, 1898-ban 17,975-öt, 1897-ben 45,251-et és 1896-ban 44,2Í2-t. Vagyis a fiatalkorú elitéltek száma az utolsó 6 év alatt 6754-gyel vagyis 153°/0-kal emelkedett, holott ugyanezen idő alatt az elitéltek összes száma csak 12-3°/o-kal emelkedett. 1000 elitélt közül Németországban 1891-től 1895-ig fiatalkorú átlag 104 volt, 1896-tól 1900-ig átlag 99,5, 1901-ben 99,6 és 1902-ben ugyanennyi. A legkedvezőbb az 1896-ik év volt 96,8 — és a legkedvezőtlenebb az 1892-ik év 110 fiatal korúval. A fiatal korúak részeseakiknek hivatása a bűnösök után nyomozni, meglehetősen hasonló fiziognomiai sajátosságokat találunk. És soha sem láttam hosszabb ideig szolgáló detektívet, a kinek külseje, de szokásai is nem hasonlítottak ama bűnösökéhez, akiknek a kinyomozása hivatása volt, és több detektívet ismerek, akiket a bűnösök csak külsejük miatt tartottak bűntetteseknek. Ami azokat a rendellenességeket illeti, amelyekről azt állítják, hogy a bűnösöket a közönséges emberektől megkülönböztetik, például az arcz szőrtelensége, feltűnően éles látóképesség, bizonyos ujjaknak a rendest meghaladó hossza, a fájdalom iránti érzéktelenség, az alsó állkapocs rendkívüli fejlettsége, előálló arczcsontok, merev nézés, elálló fülek, hajlott testtartás stb. — azt tapasztaltam, hogy ezek az abnormitások a bűnösöknél sem fordulnak elő gyakrabban, mint a normális embereknél. A legtöbb esetben a bűntettes tetszésétől függ, vájjon szakállt növeszt e vagy sem, és ezt előnyére is fordítja. Ha nem állana módjában külsejét ilyképen megváltoztatni, ez hivatásában nagy hátrányául szolgálna. Amennyire én ismerem a bűnösöket, minden második évben szakállt visel. Némelyek azt állították, hogy a bűnösöknek az a szokása, hogy tetováltatják magukat, arra enged következtetni, hogy érzéketlenek a fájdalom iránt; — de miért ? A tetoválás nem