Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - Büntetési rendszerünk egyszerűsítése. [1.r.]

III. évfolyam. Budapest, 1904. február 1. 3. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. Büntetési rendszerünk egyszerűsítése. A jogászi közvélemény évek óta sürgeti a büntető törvénykönyv reformját. E sürgetés az utóbbi időkben mind erősebbé vált. Elméleti és gyakorlati szakirók, ügyvédi kamarák, maga az igazságügyi minisztérium (1. Plósz S. igazságügyminiszter beszédét az Országgyűlési Napló 1902. évi Április 26-iki számában) halaszthatatlannak hirdetik a büntetőjogi novellát, sőt a legutóbbi királyi trónbeszéd (1901.) is a legközelebbi teendők közt emliti fel a büntető törvények reformját. A közvélemény szinte megállapodott már abban is, milyen legyen a Novella terjedelme, mikre terjeszkedjék ki. A BTK. teljes átalakítását, uj kodekszet senki se kiván. Mindenki csak a legégetőbb bajokat, a „kiáltó" igazságtalanságokat, a BTK.-nek a gyakorlatban kiderült világos hiányait, fogyatkozásait óhajtja orvosolni. A Novella szerepe tehát csak módosítás és kiegészítés lesz. Részemről szintén csatlakozom a communis opinióhoz. Uj kodekszre egyáltalán nincs szükségünk. Az uj kriminológiai és kriminálpolitikai iskolák, a büntetőjogi „reformtörekvések'" felől ma már tiszta képet ad a büntetőjogi tudomány s objektív ítéletet alkothatunk azok értéke és követeléseik jogossága felől. Ez uj iskoláknak, e reformtörekvéseknek elvitázhatlan érdemük, hogy megtörték a dogmatizmus abszolút uralmát a büntetőjog terén, felfrissítették a büntetőjogi tudományt s azzá tették, aminek tárgyánál és czéljánál fogva lennie kell t. i. nemcsak tételes jogi, de egyszersmind társadalmi tudománynyá. Az uj iskolák merész, sokszor túlzó támadásai kényszeritették a dogmatikus büntetőjogászokat arra, hogy a büntettek fiziológiai, lélektani és társadalmi okait, gyökereit az eddiginél behatóbb vizsgálat tárgyává tegyék, s az uj irányok tették communis opinióvá azt a különben nem uj eszmét, hogy a bűntett társadalmi jelenség s a büntetőtörvénynek szociálpolitikai szerepe és jelentősége is van. Másfelől megállapíthatjuk, hogy az uj iskolák nem tudták megingatni a modern büntetőjognak a XVIII. század végén megvetett s a XIX. század folyamán kiépített alapjait s tulajdonképen csak erősebben, sokszor nyersen fejezik ki a klasszikus iskola által is hirdetett igazságokat s végső következtetéseik el nem fogadhatók. A kriminál-anthropológiai iskola „született bűnöse", a ,,bűnös típus", valamint a kriminál sociológia átlag embere felett a tudomány ma már pálczát tört s az ezekre építeni gondolt uj büntetőjog, helyesebben a büntetésnek a bűnös osztály kiirtásával, illetőleg a társadalmi védekezéssel való helyettesilése, vagy a bűntetteseknek lelki betegek gyanánt való kezelése, szóval a tarthatatlan túlzások vissza vannak utasítva. A büntetőjog alapelvei gyanánt ma már a higgadtabb kriminológusok és kriminálpolitikusok is elfogadják, illetőleg elismerik az egyéni felelősség, az alanyi bűnösség, a beszámítás s a sértett jogi értékekhez arányosított büntetés elveit, vagyis a reális és megvalósításra méltó és megvalósítható reformokat a meglevő alapokra kívánják felépíteni. Büntetőtörvénykönyvünk alapelveihez tehát igénytelen nézetem szerint sem kell hozzányúlnunk a készítendő Novellában. A kívánatos és szükséges reformok megférnek és elvi nehézség nélkül megvalósíthatók BTK.-ünknek az emberi igazság és a hasznosság, az emberies megtorlás és a czéltudatos megelőzés eszméin nyugvó rendszerében. El kell azonban ismernünk —a „klasszikus" iskola alapján állva is, — hogy BTK.-ünk reformja több irányban kívánatos és szükséges. Ugy de mik ezek a kívánatos és szükséges reformok ? Nincs vélemény elterés az iránt, hogy a codex nyilvánvaló hibáit és hiányait, igy, az egyes tényálladékok meghatározásaiban (csalás, testi sértés), az egyes büntetési tételekben (lopás, rablás, okirathamisitás slb.) a mellékbüntetések alkalmazásában kiderült visszásságokat ki kell igazítani, egy pár, az uj idők által felvetett vagy megérlelt cselekményt (uj csalási esetek, önbíráskodás, robbantás) uj tényálladékká kell alakítani, — de vájjon kielégitettük-e e módosításokkal és kiegészítésekkel, a jogosult reformkivánalmakat? Hát a BTK. általános részében, a büntetési rendszerben, a büntetés kiszabás körében nincs szükség semmi reformra ? Jól tudom, bogy itt már sem az elméleti, sem a gyakorlati jogászok közt nem beszélhetek communis opinióról. Igaz, hogy a feltételes elitélés behozatala, s ta'án még a pénzbüntetéseknek a reformja tekintetében is a nagy többség egyetért, s ezek a legutóbbi Novella-tervezetekben (1900., 1901.) elég szabadon és bátI ran fel is vétettek: azonban már a büntetési