Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - Dr Raffay F rencz: A Magyar Magánjog kézikönyve

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 55 Ezúttal, a czimben közölt munkában, egy egységes, nagyszabású müvet irt, mely az egész magánjogot felöleli s mondhatjuk, hogy ennek az óriási feladatnak a megoldásánál, amelyet a vidéki városban való tartózkodás és a tudományos segédeszközöknek kevésbé rendelkezésére álló volta csak nehezített, fényes eredményt, gazdag sikert ért el s uj, nagy müve egyesíti mind azokat a jó tulajdonságokat, amelyeket előbbi müveiről annyi meleg elismeréssel emelt ki a részrehajlatlan bírálat. Ennek a nagy munkának a jelentősége kettős. Egyfelől jeles tankönyv lesz az a jogi vizsgálatokra készülő ifjúság kezében és egyszersmind biztos útmutató is a gyakorlati jogászok számára ; másfelől pedig a mai jogot a legalaposabban felölelvén, jelentékeny segédeszközül fog szolgálhatni a kodifikálás nagy müvénél is, mert biztos tájékozást fog nyújtani a tekintetben, hogy magánjogunkból mi áll fenn, mit lehet irányadóul elfogadni s mit kell belőle fentartani "? Ehhez a kettős nagy jelentőséghez hozzájárulnak a kiváló munka amaz előnyei, amelyek a termékeny Írónak eddigi müveit is jellemezték. A világos rendszer, a tiszta, szabatos fogalommeghatározások, a tömör, magyaros Írásmód, a magas és egyetemes szempontok, amelyek szerzőt minden egyes kérdésnek a tárgyalásánál vezetik, a lelkiismeretes alaposság s az irodalomnak és a judikaturának lehető legteljesebb ismerete és feldolgozása. Az eddigi müvekkel szemben különös előnye a munkának az, hogy az élőjogot s főképen a szokásjogot, teljesen adja és pedig a legújabb időig, amit az is mutat, hogy a csak pár hét előtt hozott fontosabb ítéletekre is hivatkozik, ami a műnek páratlan üdeséget és aktuálitást kölcsönöz. Külön talán nem is volna kiemelendő, hogy az összes legújabb magánjogi theoriákat ismeri, feldolgozza, bírálja és követi. Csak példaképen emelem ki e tekintetben az egyesületek, az alapítvány, a birtok, a birlalás tanát. Kétségtelen, hogy szerző müve páratlan a magyar irodalomban a tekintetben, hogy ezeket az uj elméleteket ily következetesen és alaposan viszi keresztül. A mü rendszere a következő : Az I. könyv adja az általános részt (1—92. lap), amelynek kiváló^előnye a rövidség, a pandekta-irodalom mélyreható ismerete. Annyi kétségtelen, hogy az alapelveket sokkal jobban megjegyzi a kezdő jogász, ha ily tömör vezérfonal van a kezében. Különösen is ki kell emelni az általános részből a jogszerzésre és a jogmegszünésre vonatkozó tanítást (Harmadik fejezet), amely egyszerűségével és előadásával általános bevezetésnek illenék az első éves joghallgatók számára. A Il.-ik könyv a különös részt tartalmazza és pedig öt főrészben, u. m.: Személyjog (98—131. lap), Családjog (134-326. lap), Dologjog, (327-421. lap), Kötelmijog (425.-592 lap) és Öröklési jog (593—747. lap.) A Tervezet hive tehát a szerző, amit — igen helyesen — figyelembe vett több helyütt a fogalommeghatározásoknál, kivált pedig a kötelmi és öröklési jogban. Mindegyik résznek közös sajátsága, hogy csupán azt tanítja élő jognak, amit forrásainkból igazolni tud. Ha a törvény nem áll rendelkezésre, a szokásjoghoz fordul, mely irány tekintetében különösen kedvező eredményeket tapasztalhatunk a kötelmi jog terén. A bírói gyakorlat annyi szabályt képezett ki itt is, hogy csakugyan nem üres többé ez a rész sem és nem kell okvetlenül lépten-nyomon a kereskedelmi törvényt, avagy az osztrák polgári törvénykönyvet hívnunk segítségül. Igazán fényes tanúsága ez a könyv annak a nagy hivatottságnak, amelyet nálunk a bírói kar az utolsó évtizedekben oly valóban derekasan tölt be, abban az irányban, hogy a régi magyar magánjognak roncsaiból egy egységes, sok helyütt eredeti, de mindenütt modern magánjogot alkosson. Mulasztást követnék el, ha ki nem emelném, hogy szerző súlyt fektet minden intézménynek történeti alapjára is. Természetesen, részletességgel ezt nem teheti, mert hiszen ebben ugy munkájának czélja, mint annak terjedelme is korlátozólag hatott, de mindenesetre oly mértékben, hogy a jogfejlődés tekintetében a jogfolytonosságot és a nemzetnek hatalmas jogalkotó erejét mindenütt kivehetjük ezen a téren is. Pár vonásból áll sokszor az intézmények történeti alapjának kidomboritása, de ez is elegendő arra, hogy egyfelől az intézmény történeti fejlődésével megismertessen, másfelől kitüntesse azt is, hogy szerző mily alapos ismerője a régi jognak szintén. Néhány napja csak, hogy munka a karácsonyi könyvpiaczon megjelent. Megjelenésétől sokkal rövidebb idő választ el, semhogy abba részletesen belé lehetett volna mélyedni, vagy pedig annak tömör fejtegetéseit alapos tanulmány tárgyává lehetett volna tenni eddig. Számtalan jelessége és előnye azonban az előadottakból is látható s ezek alapján is megállapítható, hogy ez a hézagpótló, régóta várt, kiválóan fontos munka nagy nyeresége különben is nem nagyon gazdag magánjogi irodalmunknak. De megállapítható az is, hogy a jeles szerző, ki eddigi nagy értékű tudományos irodalmi munkálkodására, ezzel az uj munkával, ilyen becses, hervadhatatlan koszorút helyezett, írói gárdánknak egyik legkiválóbb tagja, akitől még a hazai irodalom sok és nagybecsű müvet remélni jogosítva van. Végül nagy elismeréssel emelhető ki a munkának igen szép kiállítása is, amely Kósch Árpád, országosan előnyösen ismert eperjesi könyvnyomtató intézetének válik becsületére. Dr. Horváth Ödön a m. kir. közigazgatási bíróság itélöbirája. — Lévy Béla dr. : A magyar kereskedelmi és váltójog vezérfonala. I. füzet. Budapest 1903. Kilián Frigyes. A teljes mü ára 6 K. — Ugy látszik, nem a római jog institutiói által már bizonyos mértékig fegyelmezett gondolkodású jogász ifjúság, hanem a kereskedelmi tanintézetek jogi előképzettséggel nem bíró növendékei részére készült e munka. Nem a „mris cupida iuventus", hanem a „negotiorum industris iuventus" részére. Ezért a bevezetésben .Jogi alapfogalmak" czim alatt valósággal jogi encziklopédiát nyújt, vázolja az egész jogrendszert, a melybe aztán a kereskedelmi és váltójogot (az I. füzet a kereskedelmi törvény I. részét öleli fel) beléhelyezi. Ennyiben is már kiváló didaktikai érzékkel Íródott meg és pedig ugy, hogy az irály tömörsége daczára mindenütt szabatos. A törvénynek pedig (és a vonatkozó törvényeknek : 1887 : XVII., 1900 : XXV., 1898 : XXIII. stb. t.-czikkeknek) nemcsak a benfoglalt szabályok ismertetésére szorítkozó tankönyv, hanem helylyel-közzel törvénykritikát is nyújtván, felkelti és foglalkoztatja a jogászi gondolkodást, fejleszti a jogi érzéket is ugy, hogy bár e munka a kereskedő ifjúság részére készült, a jogász ifjúságnak is hasznos ismétlő könyvül szolgálhat. Dr. G. E. — Br. Kemény Gejza : Néhány őszinte szó az alig mult és jelen eseményeiről. Franklin, Budapest, 1903. 29 oldal 80 fillér. — E politikai röpiratban szerző a jelen és mult politikai eseményeivel foglalkozik, különösen összehasonlítja a parlamentünkben jelenleg duló obstrukcziót az angol parlamenti viszonyokkal. Végül kritikai fejtegetését így végzi: „Hozzuk be alsóházunkba az angolhoz hasonlóan a szigorú házszabályt és nemcsak jelenlegi zavaros állapotainkból gázolunk ki, hanem a jövőre ily fennakadásoktól parlamentáris életünk örökre ment marad." — Dr. Gyomai Zsigmond: A Curia Ítélete a szálkai képviselőválasztás ügyeben. Budapest, a Jogállam kiadóhivatala, 1904. — Még a nyáron jelenvén meg dr. Gyomai Zsigmondnak „A Curia bíráskodása képviselőválasztást ügyekben" czimü müve, ez a szálkai képviselőválasztás ügyét, melyet a Curia legutóbb 1903. évi november 2-án tárgyalt, nem tartalmazhatta. Szerző