Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - Az ujrafelvételi eljárás és a büntetés foganatosítása

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 47 Ily kategorikusan kifejezett tiltó rendelet aligha van még a büntető perrendtartásban, de igazságtalanabb és méltánytalanabb intézkedés is alig található benne. Ha áll az, ami kétségtelen, hogy az újra felvétel csak további jogos védekezése az elitéltnek ; hogy nagyobb súlyt kell helyezni az ártatlan egyén felmentésére, mint arra, hogy a büntetés minden körülmények között foganatosittassék, és hogy újra felvétel esetén az ügy tulajdonképen visszamegy a vizsgálat stádiumába, ugy valóban érthetetlen, hogy miért kellett a fenhivatolt merev szabályt büntető perrendtartásunkba felvenni. Az kétségtelen, mert hiszen a mindennapi tapasztalat igazolja, hogy miután az ujrafelvételnél is az alapperben eljárt bíróságnak kell első fokban ítélnie, azon bíróság legtöbb esetben az ujraíelvételnek nem ad helyet, nemcsak azért nem, mert az alsó bíróság rendesen feszélyezve érzi magát abban, hogy ő felsőbb bíróságok Ítéleteit hatálytalanítsa, de azért sem, mert az emberi természetben rejlő gyarlóság az, hogy az ember egyszer kimondott nézetét fentartani akarja. Ennek kifejezést is adott a dr. Pauler igazságügyminiszter által 1884. évi október 20-án kiadott rer delel, mely ujrafelvétel esetén az ügyet más bírónak rendeli kiosztani és nem annak, ki az alapperben volt a vizsgálóbíró vagy előadó ; és maga a büntető perrendtartás 461. §. végtétele is rendeli, hogy az újrafelvételi eljárásban lehetőleg mellőzendő azon biró, ki az ügy előbbi elintézésénél az itélet hozásában részt vett. Ha már e törvény maga, a tapasztalat, a külföldi törvények nagy része azon feltevésből indulnak ki, hogy az alapperben eljárt első fokú bíróság az újra felvétel tekintetében rendesen — tisztelet a kivételeknek, — elfogult lesz, már csak a méltányosság is azt hozta volna magával, hogy újra felvétel esetén, ha már főtárgyalásig jutott az ügy — tehát némi alapjának kell lennie az újrafelvételi kérésnek — a büntetés végrehajtása az újrafelvételi kérelem jogerős elintézéséig függesztessék fel. A napokban volt egy esetem, amelyben evidens az, hogy mindhárom bíróság alaptalanul — az ügy felületes vizsgálata alapján marasztalt el egy ártatlant. A törvényszék az újrafelvételi kérést főtárgyalás nélkül utasította el, a tábla főtárgy alást rendelt el, mert megingatottaknak látta az alapperbeli bizonyítékokat. A törvényszék a főtárgyalás után, melyen az alapperben szerepelt elnök elnökölt (mert a büntető perendtartás 461. §-ának végtételét sok bir. ság — elég helytelenül — ugy magyarázza, hogy az csak biróra és nem elnökre szól — pedig a főtárgyaláson az elnök is biró), miután az újrafelvételi kérést elutasította — az elitéltet azonnal átadta az ügyésznek és börtönbe vetette. A kir. ítélőtábla az elitéltet felmentette, — de addig már a szerencsétlen hat hétig ült, — kis falusi üzlete és hitele tönkre ment, ártatlan családja szenvedett és megyeszerte híre ment a szégyennek és a gyalázatnak, mely a családot érte. Hiszen ha az alapperbeli marasztaló ítéletek hozataláig nem tartották szükségesnek a bíróságok, sem a törvény, hogy a vádlott vizsgálati fogságba vettessék; ha már az újra felvételi kéréssel egyidejűleg kért büntetés-elhalasztást a másodbiróság megengedte, — mert még erre sem volt hajlandó az első bíróság, — mi indokolhatta az első birói itélet után való ezen szerencsétlenség előidézését, amely szerencsétlenség ma már jóvá sem tehető ? Igaz, hogy ott van a büntetőperrendtartás 31-ik fejezetében behozott kártalanítási eljárás. De hát kárpótolhatja-e pénz azt a szégyent és gyalázatot, mely a családot a családfőnek ártatlanul történt elzárása miatt érte ? Helyrehozhatja-e az a pár forint a kárt, melyet a család üzletében, hitelében szenvedett ? Azt hiszem, nem. Szerény nézetem szerint a dolgon ezidőszerint a legegyszerűbben ugy lehetne segíteni, ha már a büntetőperrendtartás 462. §. végtételét eltörülni nem lehet (ami azonban mielőbb eszközlendő lenne), hogy az igazságügyminiszter rendeleti uton utasitsa a törvényszékeket és kir. ügyészségeket, hogy oly esetekben, melyekben az újrafelvételi kérésnek az első biróság, főtárgyalás tartása után helyet nem ad, — a büntetés felfüggesztése iránti kérésnek hely adandó, — ha az újrafelvételi kérő különben szabadlábon van, mert a büntető perrendtartás 662. §-ának végtétele csak azt mondja, hogy a büntetés végrehajtását a felebbezés nem függeszti fel, de hogy a kihirdetett itélet után a felfüggesztés iránti kérés elő ne terjesztethessék és hogy ennek helyet adni ne lehessen, — a törvény sem tiltja. Ezen miniszteri rendeletre annál inkább sürgős szükség van, mert a bíróságok és ügyészségek azt hiszik, hogy ily kérésnek helye sem lehet és mert ez elejét venné sok esetben a kártalanításnak is, mely a kincstárt mindenesetre terheli- Dr. Weiss Ignácz, brassói ügyvéd. JOGI SZEMLE „Kezdet és vég minden dolognál a legnagyobb jelentőségű*, mondta Cicero. Ha a mult év végét és az uj év kezdetét tekintjük, szinte megdermeszt a rideg szárazság, mely a törvényhozás területén uralkodik. A parlamenti viszonyok meddőségre kárhoztatták a törvényhozás minden vidékét. A tétlenség jegyében