Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv reviziójáról

510 Magyar Jogász-Ujság ffl. évf. rüleg folyik az a következtetés, hogy minden — a tárgyaláshozatal megnehezítését és lehetetlenné tételét czélzó — viselkedés a tárgyalási jog legfőbb elvének ellentmond, s ennek folytán nemcsak egyik vagy másik szabályba, hanem uno ictu a tárgyalási jog összes szabályaiba ütközik. Ebből következik, hogy minden obstrukczió, — miután annak kizárólagos czélja a tárgyalás és határozathozatal megnehezítése és meghiúsítása — a tárgyalási jog terén elképzelhető legnagyobb jogtalanság. Nem mindenki mondhatja magáról, hogy tárgyal, ha egy tárgyaláson szót emel. Az obstrukczió czéljából és tárgyalási czélból történő felszólalás közötti különbséget a felszólalásra mditó ok idézi elő. És ámbár a jog terén a jogi cselekedetek indító okai általában közömbösek, az esetek egy egész sorozatában valamely jogos cselekedet kizárólag indító okának sajátosságánál fogva válik jogtalanná, vagy viszont valamely jogtalan cselekedet jogossá. Ilyen eset az „in fraudem legis agere", vagyis az az eset, amelyben valaki valamely jogilag megengedett cselekedelet kizárólag azon indító okból követ el, hogy azáltal valamely törvényes tilalmat kijátszók. Ide tartozik az az eset, amidőn valaki az őt törvényesen megillető jogot anélkül, hogy az neki érdekében állana, kizárólag azért gyakorolja, hogy azzal másnak bosszúságot vagy kárt okozzon. Ebben a két esetben előforduló tényelemek az obstrukcziónál is feltalálhatók és igy az obstrukczió már inditó okánál fogva is jogtalan. Jogászilag kifejezve ily eljárással szemben exceptio doli generálisnak van helye. (polg. tvkönyv terv. 1079. §.) Az obstrukcziónál nem is szabad szólni valamely joggal való visszaélésről, mert hiszen az obstruáló egy őt meg nem illető joggal él. Mert van ugyan jog tárgyalásra, de nincs jog az obstruálásra. Hiába hivatkoznak a szólásszabadságra, mert olyan jog a szólásszabadságra, aminél fogva mindenki bármikor, bárhogyan és bármilyen czélból szólhasson, nem létezik. Aki azért emel szót, hogy a tárgyalást és határozathozatalt elősegítse, az tárgyal; aki nem ebből a czélból emel szót, az beszél ugyan, de nem tárgyal, aki azonban egyenesen a tárgyalás és határozathozatal megakadályozása végett emel szót, az nemcsak hogy semmiféle jogot nem gyakorol, hanem egyenesen jogilag tiltott cselekedetet követ el. Ha nem szabad a tárgyalást és határozathozatalt kiabálással, énekléssel zavarni, ugy világos, hogy szónoklatokkal sem szabad, legyenek bár e szónoklatok magukbavéve akármilyen tökéletesek, hogyha bevallott czéljuk a tárgyalások meghiúsítása. Más szóval, aki obstruál, az nem tárgyal, hanem zavarja a tárgyalást. A tárgyalás vezetőjének joga és kötelessége, hogy a tárgyalások mindennemű zavarását megakadályozza s ha valaki a zavart mégis folytatja, abban őt megakadályozza. így van ez a pertárgyaláson is és a perrendtartási törvények még a jogorvoslattal való visszaélést is birsággal sújtják. (1881: LIX. t.-cz. 49. §-a és 1893 : XVIII. t.-cz. 33. §-a.) A tárgyalás vezetőjének ezen joga és kötelessége teremti meg jogilag az úgynevezett tárgyalás-rendészeti jogot. Ezen tárgyalás-rendészeti és tárgyalás-vezetési joga alapján megvonhatja az elnök a szót mindenkitől, a ki nyilvánvalóan nem tárgyalni, hanem obstruáló czélból jelentkezik felszólalásra. (Ezt az elvet fejezik ki, habár hiányosan, a képviselőház házszabályainak 221. és 255. §-ai.) Ha valaki valamely gyűlésen, legyen az országgyűlés vagy valamely részvénytársaság közgyűlése, világosan kinyilvánítja, vagy egyébként viselkedésével ex aequo et bono kétségtelenné teszi, hogy az obstrukczió czéljából kíván beszélni s hogyha kivüle más senkisem jelentkezett szólásra, ez esetben az elnöknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy miután senkisem jelentkezett tárgyalás czéljából felszólalásra, — a tárgyalást befejezettnek jelenti ki és a szavazást elrendelje. így pl. hogyha részvénytársasági közgyűlés elnöke a bevallott obstructióval szemben e módon járna el, nem akadna biró, a ki az ily módon hozott határozatot a kereskedelmi törvény 174. §-a alapján alaki szabályok megsértése folytán megsemmisítené. Ami pedig az ily "magánegyesületek tárgyalási rendjére áll, még fokozottabb mértékben vonatkozik a parlament tárgyalásaira is, mert itten az obstrukczió nemcsak egyéni jogok gyakorlatát, hanem a közjogi természetű kötelesség teljesítését is megakadályozza. Végül az előadó kifejti, hogy jog az obstrukczióra nem létezik. Amint a szóbeli perben Klein Ferencz meggyőzően kifejtette, hogy a szólásszabadság nem jelenti a hazugságra való jogot, ugy nem jelentheti a szólásszabadság joga azt sem, hogy ezáltal a tárgyalás lehetetlenné tétessék. Az oly obstrukczió pedig, a mely nemcsak a határozat hozatalát késleltetni, hanem azt megakadályozni törekszik, nem volna egyéb, mint a kisebbségi vétójog elismerése. Hazai í jogfejlődésünk pedig azt mutatja, hogy a törvény kijátszása a jogérvényesítés módja nem lehet. yC- Az osztrák polgári törvénykönyv revizió járojNtartott előadást legutóbb dr. Schreiber Károly osztálytanácsos a bécsi „Wissenschaftlicher Klubu-ban. Ez év tavaszán — úgymond — Unger kiáltó szózata folytán egyszerre előtérbe lépett az osztrák polgári törvénykönyv revíziójának kérdése. Dr. Koerber miniszterelnök, mint az igazságügyminiszterium vezetője erélyesen felkarolta a revizió eszméjét és tudvalévőleg bizottságot állított össze, melynek az a feladata, hogy a revizió alapvető munkálatait kidolgozza A bizottsági tagok névsora jogossá teszi azt a várakozást, hogy ez a bizottság legalább is egyenrangú lesz elődjével, az általános polgári törvénykönyvnek annak idején működött szerkesztőbizottságával, melynek tagjai Zeiller, Pratobevera, Haan, Rottenhann s mások voltak. Az osztrák polgári törvénykönyv majdnem egy évszázad óta van érvényben és ezen hosszú idő alatt fényesen bevált. De különösen a jogalkotásokra vonatkozólag áll az, hogy amit ma még utópikus törekvésnek tartunk, egy emberöltő elmultával már közhely, egy évszázad múlva pedig már elavult előítélet. Amidőn Párisban az elmúlt októberben a Code civil megalkotásának századik évfordulóját ünnepelték, nyomatékosan utaltak arra, hogy a Code civil reformja, különösen pedig „munkástörvénykönyvvel" való kiegészítése égetően szükséges. Körülöttünk — folytatja szóló — a német birodalomban, Svájczban, Belgiumban, Magyarországon modern magánjogi törvényalkotások készültek vagy készülőfélben vannak. Már csak emiatt sem késlekedhetik Ausztria az általános polgári törvénykönyv revíziójával. A kiküldött bizottságnak mindenekelőtt az a feladata, hogy tisztázza azt a kérdést: minő mértékben történjék az általános polgári törvénykönyv átdolgozása. Unger csak egyes részek mozaikszerű pótlását kívánja, Strohal (Lipcse) azt ajánlja, hogy az egész törvényt szerkeszszék újra, Mitteis (Lipcse) a rendszer megjavítását óhajtja. Klein a revíziót annyiban tartja szükségesnek és czélszerünek, amennyiben az a népnek valóságos előnyöket nyújthat. Hasonlóan valamely építészeti műemlék rekonstrukcziójához, itt is sok rendelkezésnél elegendő lenne, ugy, amint azt Unger kívánja, az épület egyes köveit ujakkal pótolni, igy például az elévülési határidők, a nagykorúság elérése stb. tekintetében. Mindamellett elkerülheilen egyes helyiségek teljes átalakítása, ámbár ezeknél is lehetőleg meg kell őrizni az egész mű jellegét. Ilyenek a munkaszerződés, a kereskedelmi jog összhangba hozatala az általános polgári törvénykönyvnek a kötelmi jogra vonatkozó rendelkezéseivel stb. Számos időszerű újítást specziális törvények utján lehet életbe léptetni, amelyek, mint a pavillonok, a főépület körül csoportosulnak ; ilyenek : az automobilisták szavatosságáról szóló törvény, a biztosítási jog, specziális intézkedések különleges munkacsoportokra vonatkozólag, a villamos üzemek jogviszonyait szabályozó törvény stb. A revizió szükségére vonatkozólag három főszempont irányadó : 1. Az érvényben lévő törvény hiányainak pótlása, az igazságszolgáltatás aggályos ingadozásá-