Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A birák Írásbeli munkája

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 50.') A halálbüntetés helyett kimondták a száműzetést (a büntetés elől való menekülés) a halálbüntetés azonnali végrehajtásának terhe mellett, ha a száműzött engedély nélkül visszatérne. Lemondtak a bűnös személyének teljes megsemmisítéséről, hanem megfosztották őt tagjaitól, szemeitől, egész vagyonától vagy vagyonának csak egy részétől (pénzbüntetés^, szabadságától örök időre (kolostorba zárás) vagy bizonyos meghatározott időtartamra. Ha vizsgáljuk, hogy ezen korszak évszázadai alatt a különböző népeknél melyek voltak a büntetendő cselekmények és milyen büntetéssel sújtották ezeket, ak kor bepillantást nyerünk az államhatalom növekedésének és csökkenésének a hullámzásába, látjuk, hogy az uralkodók abban a kényszerhelyzetben voltak, hogy az államhatalmat öregbítsék, látjuk, minő eszközökkel kisérlették meg ezt, bepillantást nyerünk az akkori birtokviszonyokba és erkölcsökbe, a büntetés elleni védekezés módjaiba és viszonyaiba. A mozgalom czélja az az állapot volt, amelyben most élünk. A büntető közösség, az állam nemcsak a büntetés jogának feltétlen birtokosa, hanem a büntetés végrehajtásához szükséges hatalommal is rendelkezik. Elmúlt a küzdelem, amelyet a büntetés jogáért, a büntetés végrehajtásáért folytattak. Az azelőtt oly nagyjelentőségű büntető határozatok lázadás esetére csak nagy ritkán nyernek alkalmazást, az ellentállás jóformán a rendőröknek vagy börtön őröknek való ellenszegülés eseteiben merül ki. Az állam hatalma az egyessel szemben nem vitás, az egyes teljesen védtelenül áll az állammal szemben. A büntetések közül már csak a szabadságvesztés és pénzbüntetés áll fenn. A halálbüntetés csak egyes államokban és csak kevés büntetendő cselekményekre vonatkozólag van érvényben és—az előző időkhöz viszonyítva — csak nagy ritkán hajtatik végre. Ellenben a büntetendő cselekmények száma óriási mérvben emelkedett Az elitélt iránti oly gyakran elnyomott szánalom még ma sem halt ki belőlünk és gyakran éppen a legembertelenebb bűntettes iránt oly nagy mérvben nyilvánul, hogy sokan ezt a szánalmat emberi gyöngeségnek tekintik, holott az nem egyéb, mint annak az óriási ellentétnek a hatása, amely a büntető hatalom rendelkezésére álló eszközök és a legerőszakosabb, legravaszabb bűntettes eszközei között annyira szembeszökő. Egészen természetes annak a gondolatnak a felvetése is, vájjon a törvényekbe ütköző valamely cselekmény a régi értelemben vett bűncselekmény, vagyis valamely bűnös szándéknak a megnyilvánulása-e, amelyet el kell fojtani és nem-e inkább valamely elmezavar kifolyása, a túlnyomó többség gondolkodásától való eltérés, fel nem ismerése annak az elmaradhatlan kárnak, melyet minden ellenszegülés az állami akarat ellen okoz. Mig azelőtt a büntetés a bűnös szándék elnyomását tekintette czéljául, most fontos szerepet játszik az a szempont, miképen lehetne a bűntények elkövetését megakadályozni akár elnyomás által, ha a bűnös szán_ dék meg nem változtatható, akár tanítással, iskolázta, tással, mely a bűnös akaratelhatárózásának azon hiányait, amelyeknél fogva a törvények ellen vétett, — megszüntetné. És ezzel elérkeztünk a büntetés fejlődésének ujabb, harmadik korszakához. A legkiválóbb fiziologusok és jogtudósok foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a törvény ellen való ellenszegülés gyökerei, a tudatlanság és szegénység orvosoltassanak, hogy az embernek embertársa iránti magatartása lépésről-lépésre nemesebbé, emberiesebbé váljék. Már a törvényhozás is tett ebben az irányban ezen czél felé lépést, midőn Plosz igazságügyminiszter legutóbb kijelentette (az igazságügyi büdzsé tárgyalása alkalmával), hogy ezen büntetési nem behozatalának eszméjével foglalkozik. A feltételes elitélés behozatala már félreismerhetlen hatása annak a felismerésnek, mely azokkal a bűnösökkel szemben nyer alkalmazást, akikkel még nem lehetett a fentemiitett módszer szerint elbánni. A feltételes elitélés már abból a szempontból indul ki, hogy a büntetés — ma még fennálló formájában — ne legyen a bűncselekmény feltétlenül szükséges következménye, hanem csak abban az esetben alkalmaztassék, amikor a bűnös szándékkal szemben, melyet sem a nevelés, sem a törvény következményei nem befolyásolhattak, a büntetés közvetlen végrehajtásától való félelem sem járt eredménynyel, A feltételes elitélés továbbá olyan büntetésnemre utal, amelynek a jövőben még fontos jelentősége lesz, tudniillik a becsületérzésre ható büntetésre, mely főképpen abból fog állni, hogy közhírré teszik, hogy valakire bizonyos büntetendő cselekmény elkövetése rábizonyult ; ennek a büntetésnemnek, ha megfelelő egyénekre és olyan bűncselekmények esetében alkalmazzák, amelyeket a néptudat becsületbevágóknak tart —• kétségtelen lesz hatása. A külső hatás a legtöbb esetben egyenértékű volna a szabadságvesztésbüntetés hatásával, de amellett elkerültetnék az a hátrány, melylyel a többi bűntettesekkel való érintkezés és a bűnös keresetképességének korlátozása, sőt teljes megsemmisítése jár. Mindezek után tehát örömmel üdvözöljük büntetési rendszerünk fejlődésének legújabb szakát, mely feletti rellekszióink annak alkalmával nyertek előttünk aktualitást, hogy a feltételes elitélés behozatala nálunk küszöbön álló, amennyiben a büntetőtörvény novellájának legutóbb készült tervezetében hallomás szerint bent is foglaltatik. — af —. V/ y\ A birák Írásbeli munkája. Gyakran hangzik fel jogászkörökben a panasz, hogy a birák, főképen a nagyforgalmu járásbíróságoknál tul vannak terhelve Írásos munkával. Különös figyelmet érdemel ez a körülmény, ha meggondoljuk, hogy a birák létszámának kellő szaporítását főleg pénzügyi okok akadályozzák. A bíráknak mechanikai irásmunkával való túlterhelése ugyanis pénzügyi szempontból tekintve is nagyjelentőségű és a birói állások szaporításánál oly fontos szerepet játszik, hogy erre nyomatékosan rámutatni kívánunk. Hogy a bírónak a kereskedelem góczpontjain sokkal több a dolga és gyorsabban kell dolgoznia, mint a | csekély ügyforgalmu, nyugodt vidéki bíróságnál, az ma-