Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904 / 23. szám - A porosz jogászság személyi viszonyairól
23. sz. Magyar Jogász-Ujság 479 Lássuk mindenekelőtt az utóbbi évek fejlődésének számadatait: A magyar ügyvédek száma volt: 1894. évben 4592 1897 4594 1900. „ . . . . 4741 1901. 4806 1902. „ . . . 499 j 1903. , 5083 A szaporodás tehát 1894-től 1900-ig, vagyis 6 év alatt: 152; 1900 tói 1903-ig, vagyis a fele idő, 3 év alatt: 344 s ebből az 1903. évre egymagára : 166 esik, vagyis több mint 1894-től 1900-ig. Ügyvédjelölt be volt jegyezve az ország összes kamaráiban : 1897. évben 1651 1901. „ 2474 1902. »'.",.. ... 2803 1903. , 3183 Az ügyvédjelöltek száma tehát az utolsó 6 év alatt megkétszereződött és mie 1897-ben az ügyvédek számának 32%-át tette, addig 1903-ban már löbu mint 62%-ra rug. Ügyvédi vizsgát Budapesten és Marosvásárhelyen együttvéve tett: 1897. évben 241 1898. „ 249 1899 240 1902 324 amely utóbbi számból a Budapesten tett vizsgákra esik: 270. 1903. évben csak Budapesten tartatott 320 vizsga, mig a folyó évben az eddig tartott vizsgák száma meghaladja a 360-at és az év végéig eléri a 400-at. Az ügyvédi pályára tódulás a fentiek szerint rohamosan emelkedőben van és különösen az utolsó években rendkívül fejlődő irányzatot mutat. Ha eddig még megvoltunk valahogy, ugy előreláthatólag nincs messze az az idő, amikor a karnak a viszonyok kényszerítő hatalma lolytán szükségszerüleg kereset nélkül maradó tagjai annyira elszaporodnak, hogy annak a kar tekintélyére és erkölcsi színvonalára való visszahatása el nem maradhat. Ha már most hozávesszük ehhez, hogy egyrészről az igazságszolgáltatás olcsóbbitásának jelszava alatt, az illetékek leszállítása helyett az ügyvédi munka igénybevételének szüksége fog kevesbittetni s az ügyvéd munkadijai fognak leszállittatni; másrészről pedig a bíróságok az ügyvéd érdemleges munkáját oly alacsony mériékkel díjazzák, amely rendszerint még az ügyvéd önköltségét sem fedezi: valóban aggódva és félelemmel nézünk az ügyvédi kart fenyegető veszély elé. Visszatérve a kar túlnépesedésére, nem szenvedhet kétséget, hogy mielőbb gyors segítségre és radikális eszközökre van szükség, mert nem hihetjük, hogy az igazságügyi kormánynak az lenne az álláspontja, hogy az ügyvédi karra szükség nincs és így ölhetett kézzel közönyösen kell megvárni, hogy a vérbőségben szenvedő ügyvédi kar külbeavatkozás nélkül menjen tönkre. Igaz ugyan, hogy az ügyvédi kar más országokban is, nevezetesen Németországban, szaporodást mutat, amennyiben a német birodalomban 1897. évben 6166 1903. , 7235 volt az ügyvédek száma. Mig azonban Németországban 1903. évben 8397 biró volt s így számuk meghaladta az ügyvédekét, addig Magyarországon 5088 ügyvéddel szemben a biiói személyzet mindössze 2689 tagból áll. Az 1902. évben Németországban folyamatba tétetett a járásbíróságoknál 1,818,373 kereset, nálunk 507,895, (ebből 100 koronán aluli pénzkövetelést tárgyazó per 265,161, 100—400 koronáig 125,519). Ezeknek a pereknek tulnyomólag nagyobb részében ügyvédi közreműködés igénybe nem vétetett Az aránytalanság még sokkal szembeötiőbb a törvényszéki pereknél, ahol az ügyvédi képviselet kötelező. A házassági- és váltópereket figyelmen kivül hagyva, 1902-ben a törvényszékeknél Németországban 221,507, nálunk 29,904 per indult meg. Németországban íárásbirósági és törvényszéki váltóper együtt volt 326,262, mig nálunk 92.625, amelyek rendszerint a sommás végzéssel befejezést is nyertek. Házassági per Németországban 17,545, nálunk 5695. Csődügy folyamatban volt Németországban 12,451, nálunk 1048. A felsorolt adatok kétségtelen tanúságot szolgáltatnak arról, hogy a magyar ügyvédi karban túlnépesedés jelentkezik, hogy ez a jelenség még folyton növekvőben van, .(daczára annak, hogy a kar által ellátandó tevékenységi kör már ma sincs arányban a kar munkaerejével s már ma sem igen nyújt elegendő eszközt a megélhetésre. Ha keressük azokat az orvosszereket, amelyek a vázolt — mondhatni beteges — álapotnak, ha nem is a megszüntetését, de legalább annak némi javulását előmozdítani képesek, ugy ezeket a baj természetéhez képest, két irányban találhatjuk fel: az egyik apályára tódulás lehető megakadályozása, a másik a kereseti viszonyoknak javítása. Természetes dolog, hogy ugy az egyik, mint a másik szempontnál első sorban a közérdeknek kell megvalósulnia és az ügyvédség specziáhs érdeke csak annyiban jöhet figyelembe, amennyiben az egyszersmind a köznek is érdeke. Azt tartjuk kívánatosnak, hogy már a jogi tanulmányok legkezdetlegesebb stádiumától kezdve egészen azoknak a befejezéséig az ügyvéd, a biró magasabb hivatása hassa át a nevelés rendszerét s ne az ügyvédi oklevél elnyerése után, hanem minél korábbi időszakban téríttessenek el a pályáról azok, akik a hivatás betöltéséhez szükséges tulajdonságokkal nem birnak. Az ügyvédi oklevél elnyerése után már proletáriátust teremt az elzárás, mig a kezdetleges időszakban módjában áll az illetőnek oly más pályát választania, amely egyéniségének inkább megfelel. Abban, hogy az az érettségi bizonyítványt elnyert ifjú, akinek vagyoni viszonyai nem engedik meg a főiskolai tanulmányok folytathatását és aki ennélfogva el van zárva a íőiskola összes egyéb tudományágaitól: a jogi kart minden nehézség nélkül abszolválhatja; mert nemcsak, hogy az egyetemi taoulmányrendszer lehetővé teszi távolmaraJását, de egyszersmind módot nyújt az első pillanattól kezdve arra, hogy a joghallgató saját keresményéből fedezze életszükségleteit. Szükségesnek tartjuk tehát az egyetemi tanulmányrendszeroek oly megfelelő megváltoztatását, amely kényszeríti a jogi pályára lépni kívánókat arra, hogy idejüket kizárólag tanulmányaiknak s képzésüknek szenteljék; másrészről pedig azt, hogy joghallgatók tanulmányaik ideje alatt sem ügyvédi irodában, sem pedig hatóságoknál oly állandó foglalkozá-t ne nyerhessenek, amely foglalkozás egyidejűleg kizárja a tanulás kötelességének a teljesítését. Szükséges lovábbá, hogy a joggyakorlati idő, mely csakis a tanulmányok teljes elvégzése után, vagyis az egyetemi vizsgák letétele után lehet eredményes s így csak akkor veheti kezdetét, kizárólag ennek a joggyakorlatnak szenteltessék és hogy megszűnjék az általánosan elharapódzott visszaélés, hogy a joggyakorlatot nem folytató, igen gyakran a közigazgatási szakban avagy bármely pénzintézetnél alkalmazásban levő ifjú ügyvédjelöltként szerepel s a kamarai lajstromba bejegyeztetik. A porosz jogászság személyi viszonyairól Az alábbi táblázat a német elsőfolyamodásu bíróságok személyzetének létszámát tünteti fel 1879 óta :
