Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - Tramping with Tramps [1. r.]

III. évfolyam. Budapest, 1904. január 15. 2. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. A birói egyezség gyámhatósági jóváhagyása. Dr. Fodor Ármin kir. táblai biró ur a Magyar Jogász-Ujság egyik utóbbi számában néhány erős érvet hoz fel amellett, hogy a polg. törvénykönyv tervezetének 413. §-ából kihagyassék azon intézkedés, hogy a kiskorú nevében kötött perbeli egyezség is gyámhatósági jóváhagyás alá terjesztendő. Legyen szabad nekem, mint a kiskorúak érdekképviselete egyik gyakorlati munkásának, a felvetett kérdéssel röviden foglalkoznom és ennek megitélésénél néhány uj, a czikkben figyelmen kivül hagyott szempontot felvetnem. Talán lesz még alkalmam bizonyítani, hogy a magyar polg. törvénykönyv Tervezete némely intézkedéseiben túlságos liberálizmussal bánik el a gyámokkal s ezt teszi különösen a gyámok perbeli képviseleti jogával, melyeknél még azon csekély ellenőrzési jogát a gyámhatóságoknak sem tartja fenn, mely őket ma az 1887. évi január hó 7-én 40.662. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet alapján megilleti, amidőn a pereknek kötelező közlése folytán a gyámhatóságnak mégis módjában áll a legégbekiáltóbb jogtalanságokat a kiskorúakról elhárítani. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy a mi gyámjaink, sajnos, nemcsak nem állanak a feladatuk magaslatán, hanem elszomorító azon lelkiismeretlenség, sokszor az elvetemültségig menő gonoszság, melylyel a rájuk bizott érdekek megóvása, helyesebben meg nem óvásában eljárnak. A kiskorú vagyona természetesen nem vonható ugyanazon szempontok alá, mint más vagyon. Üzérkedni, spekulálni, rizikóval járó nyerészkedéseket folytatni vele nem lehet; nincsen, aki ezekért a felelősséget viselje és gyám és gyámhatóság feladata abban merül ki, hogy a meglévő vagyont megóvják és meg nem fogyva adják át egykor a nagykorúnak. De mit tapasztalunk ? A gyámhatóság alig győzi elhárítani azt a sok „előnyt",amit agyámok a kiskorúak nyakába akarnak sózni. Az özvegyen maradt anya újból férjhez megy, természetes, senki sem tudja oly „kitűnő" áron megvenni gyermekei földjét, mint a második férj. Az anya után egy kis pénz marad. Csakhamar előáll némely apa, hogy ilyen meg amolyan sürgős adósságokat kell fizetni, melyeket a „könnyelmű asszony* maga után Tramping with Tramps. Josiah Flynt Willard hazájában — Amerikában — életével és könyveivel széles körök figyelmét vonta magára. A tramp-ek fa magyar „csavargók" kifejezés nem felel meg mindenben ennek az amerikai fogalomnak^ elszaporodása Amerikában valóságos szocziális veszedelem. Willard eltökélte, hogy ezt a bajt a lehető legközvetlenebbül fogja tanulmányozni, hogy magából a forrásból fog meríteni és álló 10 esztendeig, mint tramp élt Amerikában a trampekkel, sőt alkalomadtán a német, orosz és angol csavargókkal együtt. Néhány év óta Willard idejét és tehetségét a valódi bűntettesek — a hivatalban levő és czivil bűntettesek tanulmányozására fordítja, mert az amerikai rendőrségi és fogházi tisztviselők körében a korrupczió oly óriási mérveket öltött, hogy Willard minden ilyenkorrumpált tisztviselőt jogosan számit a bűntettesek közé és mindezeket tanulmány tárgyává teszi. Az alábbiakban közöljük Willard „Tramping with Tramp" czimü könyvének első fejezetét, mely bizonyára a magyar kriminálistákat is érdekli. A szerző a könyvéhez irt előszóban a következőket mondja saját munkájáról : „Egyetemi tanulmányaim idejében gyakran láttam, hogy egyetemi polgártársaim közül sokan a tudományos | laboratóriumokban dolgoznak és kutatnak, hogy a legalsőbb rendű parazitákat felfedezzék és hogy tanulmányaik eredményét azután könyvekben teszik közzé, melyek fontos adatokkal gazdagítják a tudományt. Amikor tehát elmondom azt, amit az emberi élősdiekről tapasztaltam, ugy vélem, hogy hasonló munkát teljesítek én is. Tudományosnak azért mondható az én módszerem, mert a tárgyat, amelyről irok és annak sajátos viszonyait abban a talajban tanulmányoztam, amelyből az fakad. Ez szolgáljon mentségéül — ha szükséges — könyvemnek, melyben megkísérlem a trampélet leírását, esetről-esetre, rámutatok annak okaira és a baj orvoslására alkalmasnak tetsző módokra." A bűntettest egészen a legújabb időkig kizárólag csak a börtön fala között tanulmányozták, miután elfogták és elitélték őt. Amikor azután büntetését leülte, a bűnös ura lévén saját magának, természetesen idegenkedik attól, hogy a tudósok méréseket és tanulmányokat végezzenek rajta. A kriminológus tehát kénytelen bevárni azt a véletlent, amely előbb-utóbb megint a börtönbe juttatja a bűnöst. Ekkor azután a legminucziózusabb módon megvizsgálják a bűnöst és már eddig is egész könyvtárra menő könyvek számolnak be azokról az eredményekről, amelyeket a vizsgálat elért. Számtalan kötetet