Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Észrevételek a Főelőadmány Teljeskoruságához

460 Magyar Jogász-Ujság in. évf. teher, illetve kötelezettség, nemcsak ama vagyonra sulyosodik, amit akkor bir, hanem kiterjed arra is, amit ez örökölni, kapni vagy szerezni fog s az ily ügylet most már önjogu felek között létesített kétoldalú jogerős szerződés. Ezen veszély ellen korrektivummal a kiskorúság meghosszabbítását, melyet a Tervezet fentart, javalja. Hát biz ez kevés vigasz és nagyon gyenge óvószer, mert ha az életet tekintjük, látjuk azt, hogy az ifjú az intelligens osztálynál 18—19 éves koráig még rendesen a középiskolákban tanul, tehát szorosan vett szülői vagy gyámi gondozás alatt áll s rendszerint módja és alkalma is alig van, hogy pazarló hajlamait kimutassa, 18—19 évétől fogva, tehát 20 évében is még felsőbb tanulmányaival foglalkozik. Erre t. i. tékozló hajlamai kimutatására, az első nyilt alkalom, midőn a családi tűzhelytől távozik felsőbb tanulmányaira vagy a katonai szolgálatra, midőn függetlenebbé válik s a szorosabb viszony a családdal kissé tágul, szabadabban mozog, nagyobb a szabadsága, látköre tágul. Ugy van ez a földmives s iparososztálynál is. 21 éves koráig a gazdaságban vagy a műhelyben, üzletben dolgozik, szorosabb felügyelet mellett s onnét kerül a katonasorba. Rendesen ekkor kezd, távolabb az otthontól szabad szárnyaira kelni s az élet örömeit mohón élvezi. Sok szolid fm társaságba keveredve, a pajtások s barátok között vidám életet él. S ha vagyonos, használja vagyona előnyeit. Tehát a költekezési hajlam, a pazarlás tünetei nagyobb mérvben a szülői háztól való távozással, a felsőbb tanulmányok idején, ugy a katonai szolgálatba lépéskor jelentkeznek, mely rendesen a 21 évvel körülbelül összeesik, ekkor már a 21 évet betöltött ifjúnál késő a kiskorúság meghosszabbítása, midőn már adósságokban úszik s obligokat vállalt. Az előadottak alapján tehát ellenezzük azt, hogy a teljeskoruság kezdő határául a 21 év betöltése állapittassék meg. Ez ellen szól a sok szomorú tapasztalat. A gyakorlati élet példái keserű feleletet adnak erre, a lapok törvényszéki rovataiból tudjuk, pedig ide kevés kerül, hogy mily sok ifjú könnyelműségét keservesen fizetik meg ők maguk és a szülők, különösen a katonai sorban. A középosztály, de még az aristokráczia ifjai közül is hány és hány fejt ki túlságos költekezést éppen ezen korban. A falusi gazdák körében hány eset van, midőn a szülő alig birja az ifjú költekezését korlátozni. Hogy a katonasághoz ment parasztfiú hányszor fordul a hatósághoz, ha az árvapénztárban pénze kezeltetik, azt a gyakorlati élet emberei tudják. Sőt a falusi szülők, ugy a' gyámok s elöljáróságok rendesen megakadályozzák, hogy a katonasorban levő legény örökségét addig kezéhez kapja, mig haza nem jön. Vájjon mi történik akkor, ha a teljeskoruság a 21 év betöltésével megállapittatván, az árvaszékek hivatalból kiutalványozzák ezek készpénz örökségét? Vájjon hány ily ifjú öröksége marad meg akkorra, mikor visszatér a katonai szolgálatból ? Népünk életében a katonai szolgálat valóságos fordulópont, választó vonal, komoly munkás életének berendezését rendesen akkor kezdi, ha katonai szolgálatának eleget tett s ekkor alapit családot is. Véleményünk szerint tehát, ha a teljeskoruság a 21 életév betöltésével állapittatik meg, nagy veszély hárul társadalmi osztályaink egy tekintélyes részére, veszély fenyegeti a középosztályt, de még a földmives népet is. Már pedig társadalmi és gazdasági tekintetben mindenesetre előnyösebb, ha az eddigi korhatár fentartásával a jelzett veszélyeket elhárítjuk, mintha „az egyéniség kifejlődésének s e részben az egyéni erők szabad érvényesülésének akadályai" elhárittatnak s a „túlzott gyámkodást" megszüntetjük. Részünkről a jelzett bajokat nem tartjuk oly kivételes természetüeknek, mint a főelőadmány észrevételeiben említve van, mert ha azok egész társadalmi osztályok jólétét és egzisztencziáját fenyegethetik, többé nem kivételes természetűek, hanem olyanok, melyeket a törvényhozónak figyelembe kell venni s azon osztályokat védeni kell. Ha bizonyos esetekben a 24 éves korhatár a teljes koruságra túlsóknak mutatkozik, lehet ezen segíteni a nagykorúsítás által. Ha az ipari vagy kereskedelmi téren, vagy más téren is bizonyos indokolt esetekben szükséges, hogy az ifjú önjoguvá váljék, saját ügyeit maga intézze : erre módotnyujtott az 1877. XX. t. cz. 4., 5. és 6. szakasza, tessék a szakaszok rendetkezését átvinni az uj polgári törvénykönyvbe, esetleg bővitve és tágítva. Ezen szakaszok rendelkezései a gyakorlati életben nagyon beváltak Helyesebbnek tartjuk azt, ha a nagykorusitások hivatkozott esetei, mint kivételes intézkedések szabályozásával azok az uj polgári törvénykönyvbe átvitetnek s fentartatnak, mintha a teljeskoruság 21 életév betöltésével megállapittatván, egész társadalmi osztályok ifjú nemzedéke, esetleges veszélynek tétetik ki. Annál inkább ellenezzük ezt, mert a gyakorlati életben egyáltalán nem merültek fel oly jelenségek, melyek e korai korhatár megállapítását indokolttá tennék. Hiszen még a törvénytervezetet készítő bizottság igen jól indokolt álláspontja is más, éppen ellenkező volt 1901-ben, mint most 1904-ben. E néhány évi időköz alatt hazánkban nem állottak be oly