Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Észrevételek a Főelőadmány Teljeskoruságához

III. évfolyam. Budapest, 1904. deczember 1. 25. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. Észrevételek a Főelőadmány Teljeskoruságához. Hazai törvényeink szerint az ember teljes korát élte 24 ik évének betöltésével éri el. Ezen kor betöltésével teljes cselekvő képességgel bir, ha csak gondnokság alá nem helyezik vagy kiskorúságát már előzőleg meg nem hosszabbítják. Régi hazai jogszokásunknak a teljeskoruságra vonatkozó jogintézményét a későbbi törvények is elfogadták s ez mai napig érvényben van. A munkálat alatt álló magyar általános polgári törvénykönyv tervezete is elfogadja ezt s a 2. §. első bekezdésében kimondja, hogy : „a kiskorú teljeskoruvá lesz élete huszonnegyedik évének betöltésével." A Tervezet ezen szövegezését az „Indokolás" 18—20. lapjain kellőleg megokolja. A törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság aFöelőadmánya" I. kötetében azonban e kérdést ujabban tárgyalván, a 6-dik lapon kijelenti, hogy : „a felmerült észrevételekre való tekintettel a teljes koruság kezdő határa leszállítandó és kimondandó, hogy a te'jeskoruság a 21. életév betöltésével veszi kezdetét." A törvényelőkészitő-bizottság ezen ujabbi. a korábbi szövegezésével ellenkező megállapodását részünkről nem csak nem osztjuk, de sőt a jelenlegi viszonyaink között, a gyakorlati élet jelenségeit figyelembe véve, károsnak tartjuk. Századok óta elfogadott jogintézmény volt hazánkban, hogy az ember élte 24-dik éve betöltésével éri el teljes koruságát. Ez megfelelt viszonyainknak a múltban, a jelen élet viszonyai között pedig nemcsak helyes és szükséges, de annak bolygatása káros hatású lehet, figyelembe véve társadalmi osztályaink helyzetét és életkörülményeit. A megváltoztatás fö okául s a teljeskoruságnak az életkor 21. éve betöltésével való megállapítására egyik fö indokul az hozatik fel, hogy az európai államok túlnyomó nagy többségében a teljes koruság kezdő határául jelentékenyen alacsonyabb életkor van megállapítva. Tehát a külföldi példa az irányadó s külföldihez hasonló jogintézmények átültetése czéloztatik. Külföldi példák s intézmények követése és átültetése hazai viszonyaink között nem mindig vált be ; sok szomorú adat igazolja azt, hogy az átvett intézmények nálunk nem mindig sikerültek, sőt helyrehozhatatlan károkat okoztak, főleg akkor, mikor ezekkel régi intézmények hatályon kivül helyeztettek, mert igen sok tekintetben más viszonyok vannak nálunk, mint külföld egyes államaiban ; más a nép szokása, életmódja, véralkata, hagyománya, gondolkozása, mások nemzeti sajátságai. A mi népünk főleg földmiveléssel foglalkozik, iparunk s kereskedelmünk — sajnos — még sok kívánni valót hagy fenn, tehát ne induljunk mindenben oly államok után, melyeknél virágzó ipar és kereskedelem a mienkkel sokszor ellenkező intézményeket igényel. Bizonyos tekintetben keleti nép Tagyunk, lovagias, szabadságszerető, szeretjük a fényt, s pompát, szeretünk uraskodni, a fényűző költekezés bizonyos mérve nemzeti tulajdonságunk, inkább értünk a meglevő elköltéséhez, mint annak gyarapításához. Ezt mindennapi példák illusztrálják, középosztályunk úrias, vagyoni viszonyait haladó életmódjával romlását idézte elő. Nem tudunk még ugy takarékoskodni, vagyont szerezni, mint más népek. Ily körülmények között, midőn törvényt alkotunk, inkább saját viszonyainkhoz kell azt alkalmazni, mint más népektől, hol más szokás, más életviszonyok vannak, átvenni. Törvények alkotásánál nemzeti sajátosságainkra mindig ügyelni kell, mert a kitűzött szép czél helyett szomorú eredmény következhetik. Elméleti szempontból nagyon szépnek s kívánatosnak tűnik fel az, ha minden tekintetben a mivelt nyugat nagy népeivel egyenlő kategóriába jutunk, azonban gyakorlatilag az élet más konzekvencziákat von le és sokszor az elméletet cserben hagyja. A törvényhozónak nem az a feladata, hogy a szép elméletet feltétlenül s megfontolás nélkül átvegye, hanem, hogy a viszonyoknak megfelelő, életre való törvényeket alkosson s ha egyik vagy másik szép elv vagy elmélet veszélyt idézhetne elö, csupán a nemzet rétegei egy részénél is, kötelessége az elmélet félretételével, habár az már más magas kultúrájú államokban elfogadott is, oly jogintézményeket létesíteni, melyek az esetleg pusztulásnak induló néposztályt megóvják, lehetőleg megvédik. A külföldről átvett nekünk nem alkalmas példák, valamint nem mindig megfontolva, vagy