Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - Az osztrák uj büntető törvény

444 Magyar Jogász-Ujság in. évf. elő, amely czélra a tárgyalást egy órára felfüg­gesztette. — Ily elvek mellett lehetséges azután a pereknek rövid idő alatti elintézése! Nem egyedül a modern perrend uralma tehát, hanem az ennek alapjául szolgáló irányelvek átértése és gyakorlati érvényesítése az, ami a pereknek kívánatos gyors elintézését lehetségessé teszi. De a bécsi bíróságok egy délelőttre két-három rendes pernél többet nem is tűznek ki tár­gyalásra ! JOGÉLET. Az osztrák uj büntető törvény. Ausztria erősen készülődik uj büntető törvényének kodifikálására. Az utóbbi időben ismételt izben hangoz­tatott ezirányu igéreíek daczára azonban semmi hir sem hallatszik a tervezet előkészítő munkálatainak sorsa fe­lől. Csend és homály takarja az előkészítő munkálatok mikénti haladását, még inkább pedig a szándékolt re­form alapelveit. Annál szivesebben kell venni azon közlé­seket, a melyek a készülő büntető-törvénykönyv jövője felől autoritativ részről nyilvánosságra kerülnek. L a m­masch udvari tanácsos, egyetemi tanár egy legutóbb megjelent czikkében „\ büntetőjog reformjának czélja Ausztriában" czimü czikkében reá mutat azon jogel­vekre, amelyek az uj tervezetben érvényesülni fognak. Ezen alapelveket kivonatosan a következőkben közöljük : Az érintett közleményből elsősorban is azt látjuk, hogy a halálbüntetés, mint büntetési nem, to­vábbra is fentartatik, bár alkalmazása lehetőleg korlá­toztalni fog. A szabadságvesztési bünteté­sek közül különösen a rövidebb tartamú büntetések tekintetében, amagán elzárás képezcndi a szabályt. Csak a legeslegrövidebb tartamú büntetéseknél, valószí­nűleg azoknál, a melyeiknek tartama 3 napon alul ma­rad, — nem lesz mindenütt keresztülvihető a magánel­zárás. A szabadságvesztési büntetések 3 nemét feltétle­nül érvényben kell tartani: az egyszerű szabadság meg­vonást (fogház, elzárás), a munkakényszerrel és a szigoru fegyelem alá vonással egybekötött büntetési nemet (bör­tön) és végül a legsúlyosabb, dehonesztáló formát : a fegyházat. Hogy a rövidebb tartamú szabadságvesztéseket súlyosabbá tegyék, különösen ajánlatos az érvényben álló jog szigorításának fentartása; de ennek foganatba vétele feltételesen elengedhető, valamiképpen elenged­hető azon bűntetteseknek is, akik a büntetési idő alatti jó magaviseletükkel javulást engednek remélni. Ezzel szemben azonban a feltételes elitélés Ausztriára nézve nem ajánlatos. A pénzbüntetések a bün­tetendő egyén vagyoni viszonyaihoz megfelelőbben alkal­mazandók, mint eddig. Ha azon esetekben, melyekben azok mégis behajthatatlanok volnának, hogy helyükbe, mint helyettesítő büntetési mód, szabadságvesztés alkalmaz­tassék-e, illetve hogy gyakorlatilag ezen elv keresztül­vihető-e, ez alapos megfontolást igényel. A büntetések dehonesztáló j ogkövetkezményeinek anyaga alaposan reformálandó ; azon esetek, a melyek­ben ezen konzekvencziák beállanak, számbelileg lehető­leg korlátozandók. A bíróságok részére a bünteté­sek kiszabása körüli útmutatás czéljára különösen ajánlatos azon enyhitő vagy súlyosító körülményeknek példaképem felsorolása, amelyek a mai gyakorlatban ilyenekként kijegeczesedtek. A büntetések kereteit nem szabad szűkre szabni; a büntetési tételek pedig válto­zatosabban diíferálandók. A büntetés kiszabása, valami­ként a magasabb büntetési nemek alkalmazása körül a különös részben elsősorban is a visszaesés és az ipar­szerüség nagyobb fokú figyelemben részesitendők. Kisebb változást igényelnek Lammasch tanár sze­rint az általános alapelvek. A dolus indirectus kivételével a dolus eddigi tényálladéka, illetve fogalma a gyakorlatban bevált. Szükséges volna a modern kife­jezésmódokhoz alkalmazott és a dolus indirectust ki­záró, egyébként a ma érvényes jog definicziója után utánképzett szándékossági definicziót a törvény­be bevenni, ép ugy a gondatlanság fogalmá­nak definiczióját is. Az általános részt érintő ezen, csupán a legfontosabb részekre szorítkozó főbb alapelvek ismer­tetése után a különös részt érintő reformok főbb alapelveit is ismerni óhajtjuk. Ehhez tartozik elsősorban a bíróságok által kirovatni szokott egyes büntetési ne­meknek kiküszöbölése. Egyes ilyen tényálladékoknak a közigazgatási hatóságokhoz való átutalása utján a bíró­ságok munkával való túlterhelésének kérdése is részben megoldatnék, amely alatt egyes járásbíróságok büntető eljárási tevékenysége csaknem elviselhetetlen. A hiva­tali vagy szolgálati hatalommal való visszaélés elleni — egyébként talán büntetendő — ellentállás büntetlen kell, hogy maradjon. A hazaárulás fogalma szűkebb körre volna szorítandó, különösen az előkészítő cselek­mények tekintetében, amiként szűkebb körre volna szorítandó a királyi ház tagjai megsértésének, a lázitás­nak és izgatásnak tényálladékai. Mindezen esetekben pedig a nyilvánosságnak fogalma lényeges módon kor­látozandó volna. Ezzel szemben az egyes személyek ellen elkövetett büntetendő cselekmények büntetendősé­génck határai kiterjesztendők. A kizárólagosan vagyonjogi térre szorítandó csalás és uzsora tényálladéka kiterjesztést igényel. Ujabb büntetendő tényálladékok vo'nándk kon­struálandók a kijátszás, kizsákmányolás, biztosítási csa­lás, valamint az adásvétel körüli megtévesztés és a hi­telbeni megrágalmazás eseteire, a hivatással és az üzemmel járó titoktartás megszegése, a bizalommal való visszaélések, végül az ár és árfolyamok mesterséges be­folyásolásában nyilvánuló cselekményekre. A legnagyobb suly fektetendő arra, hogy a büntetőtörvénykönyv alap­elvei korunk etikai nézeteivel teljes összhangban áll­janak. Szükséges, hogy testi sértéseknél és szidalmazá­soknál a provokáczió ténye, a legmesszebb menő figye­lemben részesüljön. Lammasch fejtegetéseinek ezen ré­szét azon észrevételellel zárja, hogy a büntetőtörvény­könyv különös részeinek revíziója épp oly sürgős, de mindenesetre szembeötlőbb, mint az általános részé; mert a birói gyakorlat bár az érvényben álló jog sok méltánytalan rendelkezésnek szögletességeit lecsiszol­hatta, sok hiányzó rendelkezését analógia A agy kiter­jesztő magyarázat utján pótolhatta, még sem lehet félre­ismerni, hogy a törvénynek a legfelsőbb bíróságok általi korrektúrája nem aggálytalan, mert az állandó normák

Next

/
Oldalképek
Tartalom