Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A czégvezető kirendelhetésének kérdése a közkeresetitársaságban

440 Magyar Jogasz-Ujság 111 évi. Magától érthető, hogy amit az ingyenes és aránytalan nyereséggel járó szerződésekről, különösen az ajándékozások megtámadásának időbeli korlátozásáról a Magánjogi Kodifikácziónk 44. számában elmondtam, azt itt tárgyalt csalárd megtévesztésre is vonatkoztatom, amenynyiben t. i. az harmadik személytől ered s ártatlan ellenféllel szemben teszi lehetségessé a megtámadást. Még csak annyit jegyzek meg, hogy a „csalárd megtévesztés" kifejezés megválasztását, az Indokolással tartva, helyesnek találom s amenynyiben más vonatkozásban e fogalomra szükség lehet, ezt akitételt megtartani helyes. 2. A „jogellenes fenyegetés"-re nézve a kifejezéssel kezdem. Ez is jó. Az indokolás megáli. A Tervezet szerint a fenyegeteltetrá kellett bimi a szerződés megkötésére. Ez a kifejezés már magában foglalja ugyan azt a kívánalmat is, hogy a fenyegetésnek u. n. ahpos félelmet kell gerjesztenie, de mégsem ártana ezt külön is hangsúlyozni. Abban egyet értek a Tervezettel, hogy annak a felsorolásába már nem bocsátkozik, hogy a félelem mikor legyen alaposnak tekinthető. Helyes az is, hogy a Tervezet csak a másik féltől < redő íenyegetés esetén engedi a visszterhes szerződés megtámadását. Ez megfelel a Tervezet szellemének, mint az is, hogy az ingyenes és aránytalan nyereséggel járó szerződések esetén a fenyegetettnek akkor is megadja a megtámadási jogot, ha harmadik személy követte el a fenyegetést. S ha az én saját 988. §-omat veszem alapul, akkor a továbbiakra szintén azt mondom, amit az Indokolá*. hogy t. i. „nincs btlső ok, hogy a megtévesztés és a fenyegetés esetei között miért tétessék különbség" abban a tekintetben, hogy ha egy harmadik követte el e cselekményt, akkor a fenyegetésnél mindig meg engedtessék a megtámadás, mig a megtévesztésnél csak ugy, ha a másik szerződő tudott róla illetve, ha ez ingyenes előnyben stb. részesülne. De ha a Tervezet 987. és 988. §-ai maradnak meg, akkor ez nem egészen áll meg és igenis különböztetni kell ingyenes (illetőleg aránytalan nyereséggel járó) szerződések esetében a harmadiktól eredő csalárd megtévesztés és az ugyancsak harmadiktól eredő jogellenes fenyegetés közt. A megtévesztésre nézve épp az imént adtam elő, hogy konzequenczia kedveért kivánnia kellene a Tervezetnek a tévedés lényegességét, ellenben fenyegetésnél ezt természetesen nem lehet s releváas csakis a „rábírás" ténye lesz, vagyis a jogellenes fenyegetésre való szöveg lényegében nem változik. Ezek után — előbbi módosrásaimat tartva szem előtt — a 991. §. szövege helyett (folytatva, persze itt is saját sorszámaimat) ezt ajánlanám : 990. §. Az a fél, akit a másik jogellenes fenyegetéssel birt rá a szerződés megkötésére, a mennyiben a fenyegetés alapos félelem előidézésére alkalmas volt, megtámadhatja szerződési nyilatkozatát. Harmadik személy által dkövetett ily cselekmény csak ugy szolgálhat alapul a megtámadásra, ha a mábik fél a szerződés megkötésekor tudott e cselekményről, vagy kellő figyelem mellett tudhatott volna róla, vagy ha a szerződés révén a sértett fél kárárai ingyenes előnyben tagy aránytalan nyereségben részesülne. Dr. Meczner Sándor, sárospataki jogakadémiai tanár. A czégvezető kirendelhetésének kérdése a közkeresetitársaságban. A czégvezető hatásköre, amint azt a K. T. 38. §.-a tartalmilag meghatározza, a lehető legtágabb, mely kereskedelmi meghatalmazottnál egyáltalában feltehető. A kereskedelmi társaságok képviselőinek hatásköre ugyan meghaladja a czégveze'őét. mert az előbbiek nem csupán kereskedelmi üzlet folytatásával járó, hanem bárminő (magánjogi) ügyleteket is köthetnek és ingatlanok elidegenítésére és terhelésére is jogositvák1); de őket, a tulajdonképeni főnök, a kereskedelmi társaság, jogi személy lévén, inkább a főnök bizonyos fajának lehet tekinteni. A czégvezető a legelőkelőbb és legtágabb hatáskörű kereskedelmi meghatalmazott, ki mint ilyen, nemcsak a főnök üzletének folytatásával járó, hanem minden oly ügyletre és cselekvényre is fel van jogosítva, melyek a főnök üzletének folytatásához nem tartoznak, azzal semminemű okozati összefüggésben nem állanak, épen csakhogy kereskedelmi üzlet tárgyai : kereskedelmi ügyletek. Minthogy a czégvezető hatáskörét maga a törvény határozza meg ekként s illetve az összes mérvadó faktorok és törvénymagyarázók2) a K. T. 38. §.-ának ilyen tartalmat imputálnak, ez harmadik személyekre irányadó s a főnöknek a czég vezetővel történt külön, e törvényes hatáskört bizonyos mértékben korlátozó, megállapodásai harmadik személyekre nézve teljesen közömbösek. A kereskedelmi meghatalmazottak hatáskörét tekintve közvetlenül a czégvezető után következik az üzletvezető: oly kereskedelmi meghatalmazott, aki a kereskedő (főnök) egész üzletének, de csakis ezen üzletnek vezetésére van felhatalmazva. Az üzletvezető tehát csak oly kereskedelmi ügyletek megkötésére van jogosítva, amelyek az általa vezetett üzlet természetének i) K. T. 90. §. -) Dr. Nagy Ferencz, dr. Neumann Ármin, Zsögöd Benő.