Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A franczia bűnügyi statisztikáról

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 23 pontban ? Ez nagyon általános kérdés, a válasz reá vagy egyéni nézet kifejezése lehet csak, vagy pedig nagyon terjedelmesnek kell lennie. Mindezek után nyilvánvaló, hogy minden Írásbeli megkeresésben, mely az időjárásra vonatkozik, röviden közlendő a tényállás is, vagy legalább az, hogy mi czél­ból szükséges a kért felvilágositás. Szükséges ez még abban az esetben is, amikor lényegtelennek tetszik. A jogászoknak ritkábban áll módjukban az időjárás meg­figyelésének módjait és terjedelmét, a meteorológiai je­lenségek jelentőségét, a folyton fejlődő tudomány ered­ményeit és nézeteit oly részletesen ismerni, hogy a mellékkörülmények horderejét mindig megfelelő mérvben mérlegelhessék, szükséges tehát, hogy a meteorológus­nak megadják mindazokat az adatokat, amelyekre neki, a szakértői vélemény megszerkesztéséhez szüksége le­het. Végül még megjegyezzük, hogy minden egyes eset­ben, amikor akár a bíróságoknak, akár magánosoknak, az időjárásra vonatkozó adatokra van szükségök, a leg­helyesebben teszik, ha megkereséseikkel közvetlenül a m. kir. meteorológiai központi intézethez fordulnak. Dr. Keménffy Kálmán. A franczia bűnügyi statisztikáról. Sokan vetették már szemére a bűnügyi statiszti­kának azt a kétségtelenül meglepő tényt, hogy adatai­ból az adatok azonossága daczára is homlokegyenest ellenkező tételekre lehet következtetni ; holott az volna természetes, ha a statisztika adataival — mint megdönt­hetetlen igazságokkal szemben — semmiféle vitának, avagy kételynek többé nem volna helye. Mivel azonban ez nem igy van s a kontroverziák napról napra éles­bednek és szaporodnak, önkéntelenül felvetődik előttünk a kérdés, vájjon jól mondja-e a statisztika azt, amit mond s nem hagyja-e homályban egy egész csoportját azon elemeknek, melyek erkölcsi állapotunk megvilágítá­sához okvetlenül szükségesek. Csak egy körülményre akarjuk a figyelmet felhívni. Bűnügyi állapotunk és annak hullámzása nem egyedül hivatalosan ismeretes, biróilag elintézett bűncselekmé­nyektől függ, hanem mindazon bűncselekményektől, me­lyeket elkövettek. Ahol tehát a valósággal elkövetett bűncselekményeknek csak felét üldözik, ott aligha van joga az államnak a statisztikája által szolgáltatott ada­tokkal dicsekedni. Vagy vegyünk egy oly népet, mely a Maffia vagy a Tammany jármát nyögve, nem meri feljelenteni a bűntetteseket : vájjon a bűnügyi statisztikával való di­csekvés nem a jellemnek puhaságára, a megtorlás lany­haságára s a statisztika gyengeségére mutatna-e? Mi azonban azt tartjuk, hogy ily körülmények kö­zött nincs mit szemére vetnünk a statisztikának. A statisztika eleget tett kötelességének, ha ponto­san megállapította és rendszerbe öntötte azon tényeket, melyeket neki szolgáltatnak, de figyelmen kivül hagyja s joga is van figyelmen kivíil hagyni mindazon ténye­ket, melyeket előbb a közvélemény részint bünrészesség és önzésből, részint számításból vagy félelemből elhallgat. Már pedig a statisztikára is alkalmazhatjuk Bastiat­nak a nemzetgazdaságra vonatkozólag tett azon meg­jegyzését, hogy a mögött, amit látunk, egy egész tengere rejtőzik a láthatatlan dolgoknak. S ki tudja, hogy ezek nem rontják-e le mindazon következtetéseinket, melyeket hivatalosan megállapított látható tényekből levontunk ? Amiből következik, hogy a statisztika sokban hozzájá­rulhat az erkölcsi problémák megoldásához, de azoknak megoldására egymagában már csak azért sem képes, mert nem szolgáltaihat többet, mint amennyit adatokban mi neki szolgáltattunk. Ha azonban a statisztika mindent meg nem magya­rázhat, még mindig hátra van az a kérdés : megadja-e a választ mindarra, amire módjában, sőt kötelességében áll megfelelni ? Ezt a kérdést a következőleg kisértjük meg meg­oldani : A bűnügyi statisztika kiindulási alap gyanánt kü­lönböző egységeket fogadhat el. Ilyen egységek : az íté­letek, a bűncselekmények és a tettesek. Épen nem közöm­bös, hogy e három egység között melyiket fogadjuk el alap gyanánt. 1901-ben az Institut International de la statistique budapesti kongresszusán a belga igazságügy­statisztikai hivatal főnöke alapos tudással fejtette ki a köztük megejtett választás következményeit akkor, mi­dőn a kriminalitás fejlődésének méreteivel akarunk tisztába jönni. Francziaországban az Ítéleteket fogadták el egység gyanánt, minek szembeszökő hátrányos következményei vannak. á) Ha valakit egy év alatt többször elitéltek, vagy felmentettek, az illető a bűntettesek kor, nem; művelt­ség, foglalkozás, lakhely stb. szerinti csportositásánál annyiszor szerepel egység gyanánt, a hány felmentő vagy büntető ítéletet hoztak vele szemben. Ha pl. az illető 23 éves s egy év alatt 10 büntető vagy felmentő Ítéletet provokált, ő egymaga 10-et—10-et fog számítani a vele egykorúak, a vele egyneműek, a vele egy mü­veltségüek csoportjában. Már pedig az nem ritkaság; hisz Francziaországban az ugyanazon bíróságok előtt visszaesők száma 1900-ban 8187-re rúgott (6143 kétsze­res, 1313 háromszoros, 412 négyszeres, 147 ötszörös, 167 hatszoros és többszörös visszaeső). Azon vissza­esőkről pedig, kiket különböző törvényszékek Ítéltek el, a statisztika nem is ad felvilágosítást. b) Ha ugyanazon egyént több bűncselekményért egy Ítéletben ítélték el, a Code instr. erim. 465. §-a értelmében csak a legsúlyosabb bűncselekményre meg­állapított büntetés szabandó ki (en cas de conviction de plusieurs erimes ou délits, la peine la plus forte sera seule prononcée). Ha tehát lopás és csalás halmazata fordul elő, a statisztika elől az utolsó bűncselekmény teljesen elrej­tőzik ; minek fontossága kitűnik abból, hogy összes íté­leteiknek mintegy 7—8%-a alapul a Code instr. erim. 465. §-án. c) Ép igy ha ugyanazon egyén több lopást, több csavargást stb. követ el (homogén anyagi halmazat), ügyében csak egy Ítéletet hoznak s igy a statisztika is csak egy Ítéletről fog tudomással birni. A franczia bűnügyi statisztika jelen állása mellett tehát lehetetlen:

Next

/
Oldalképek
Tartalom