Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - Spencer Herbert [1. r.]

20 Magyar Jogász-Ujság III. évf. sejttel, hanem már az ős-köd elkülönítésével vette kezdetét és ugyanazoknak a törvényeknek va» alávetve, amelyek az evoluczió alsóbb fokozatain uralkodnak. Spencer kimutatja, miképen fejlődik a primitív embernél egyrészt az örökölt struktúrának és funkcziónak, másrészt a külvilág változó benyomásainak és kényszerűségeinek egymásra való kölcsönhatásból a szellemek képzete, az ősök kultusza, ebből ismét egyrészt a vallás, másrészt az örökös törzsfőnökök iránti tisztelet és ezzel az első kényszerszervezet, mely a rendezett együttműködést lehetővé teszi. A kóborló vadembereknek társadalmi testekké való integrácziójában nem csekély része van a szokásnak, melyek fegyelmező hatást gyakorolnak, amennyiben arra kényszeritik az embereket, hogy egyöntetűen cselekedjenek és hogy magukat elismert, ha nem is szavakkal megformulázott törvényeknek alávessék. A szertartások hatalma legerősebb a harczias társadalomban és Spencer Herbert, hasonlóan Buckle-hez, szembeállítja egymással a militant typet az industriál type-pel, mint a kényszerszervezet és önkénytes együttműködés típusait. Spencer is elismeri, hogy a fejlődés alacsonyabb fokán a kényszerszervezet főképen a barmoknak és magának a törzsnek külellenség ellen való megvédése czéljából szükséges és hogy ott, ahol a harczi szervezetre kényszerítő külső ok fenn nem forog, mint például az eszkimóknál szervezet egyáltalán nem jön létre. A kényszerszervezet, a „militant type", melynek abban az arányban, amint a kényszer fölöslegessé válik, helyet kell adnia az önkénytes szervezetnek, az ipari típusnak. És ámbár az önkénytes együttműködés — melyeit a katonaság inkább akadályozott mint elősegített — az ujabbi időben óriási kulturális müveket alkotott, a militárizmus mindamellett a XIX. században, elsőbb a napóleoni, utóbb a porosz háborúk következtében sokkal erősebbé, hatalmasabbá lett, mint valaha és az európai államok egész belső struktúráját átalakította. A szabad kereskedelmet korlátozták, az uzsora-törvényeket ujolag behozták, az iparra kényszerszervezetet erőszakoltak, a a munkásokra nézve élelbeléptették a kényszerbiztositást és védelmet. Ez határozott visszeesés, melynek következményeit a kontinens, elsősorban Németország, de maga Anglia is megsínyli. A demokráczia térfoglalása, például a szavazati jognak kiterjesztése folytán, nem alkalmas gyógyszere ennek a bajnak, „mert ha a politikai jogok általánosítása nem felel meg a politikai funkcziók korlátozásának (vagyis ha sokaknak az uralkodása növeltetik, ahelyett, hogy apasztatnék), — akkor ennek a következménye a kommunizmus. A sokaknak kevesek által való közvetlen kizsákmányoltatása helyébe a keveseknek a sokak által való közvetett kizsákmányolása lép." Spencer fáradhatlanul küzd azon balhiedelem ellen, mintha az államhatalom a fejlődés természetes folyamatába való beavatkozásával a bajokat osvosolhatná, pedig minden párt, minden politikus, minden államférfiú beleélte magát ebbe a kárhozatos felfogásba. „The Man versus The State" czimü röpiratában Spenczer az értekezések egész sorozatában foglalkozik azzal a rabszolgasággal, melybe az ő nézete szerint ezen téves felfogás miatt kerültünk. Az ipari tipus kiváló sajátosságának tekinti Spencer, az együttműködésre való önkénytes lekötelezést szerződések által. A szerződési forma általánosítása az érzés és gondolkodás átalakulását vonja maga után, mert megköveteli a szabatosságot. Már pedig a primitív ember gondolkodása és cselekvése nem szabatos. Spencer annyira meg van győződve a szerződési forma kitűnőségéről, hogy még a „labour"-ban is megköveteli a „free trade"-t és habár tisztában van vele, minő hátrányokkal járna ez a munkásokra, a gazdaságilag gyengébbekre, mégis a munkásmozgalmakat minden alakban és a munkásvédő törvényeket részint határozottan roszszalja, részint aggodalommal kiséri. A szocziáldemokraták által elképzelt jövő államot Spencer pszikhologiai abszurdumnak mondja és feltételezi, hogy egykor beáll az az eshetőség, hogy a jobban képesítettek általánosságban hajlandók lennének keresetük egy részét évről-évre a kevésbbé képzetteknek átengedni. Azon törvények egyike, amelynek követésétől minden fajnak élete, fenmaradása függ, két ellentétes formában nyilvánul, aszerint, amint a családról vagy pedig a felnőttek közösségéről van szó : A gyermekeknek és még serdületlen embereknek annál nagyobb arányban kell a közös javakban részesülniök, mennél csekélyebb a szolgáltatás, amelyet nyújtanak A felnőtteknél azonban a részesedésnek a munkával egyenlő arányúnak kell lennie. Ha a gyermekeknél a részesedést a szolgáltatások gazdasági értékének arányában állapítanák meg, valamenynyien elpusztulnának és a faj kihalna. Ha azonban ezt a törvényt, mely a családban érvényesül, a felnőttek közösségére is alkalmaznák, ugy amint azt a szocziálisták kívánják,ezzel az alsóbbrendüek elszaporodása mozdittatnék elő s a faj sülyedne. A legközelebbi jövő kérdése, vájjon a szolgaságra törekvő mozgalom még tovább is fejlődik. Az tökéletesen mindegy, vájjon zsarnoknak, a többségnek vagy az államnak engedelmeskedünk-e; az is mindegy, hogy az urnák mindjárt közvetlenül munkát szolgáltatunk-e vagy pedig közvetve adót fizetünk, melynek összege a szociálpolitikai törvények következtében — Spencer a szegények gyermekeinek a gazdagok költségén való iskoláztatását ide számítja — évről-évre fokozódik. Az a lényeges, hogy magunkért vagy másokért dolgozunk-e. Valószínűnek tartja Spencer, hogy a mostani nemzedék meg nem érdemelt szabadságát teljesen el fogja veszteni. Az 1850. évig terjedő, a szabadság kiküzdésére irányuló mozgalmakat előbb-utóbb ellentétes mozgalmaknak kell felváltaniok. A népek későbbi korban különböző módon újra le fogják rázni magukról a kommunizmus és állami szocziálizmus igáját. A legnagyobb gondot Spencer nagy mukájának az ethikával foglalkozó részére fordította. Az alapgondolatot itt is következetesen érvényesiti. Az erkölcsi magatartás csak az általános magatartás egy neme és ugyanazon törvényeket tartozik követni. Az élettani törvény azt parancsolja, hogy az erkölcsi magatartás az egyedek és a faj fentartásának szolgálatában kell, hogy álljon, még pedig a faj fentartásának szolgálatában fokozottabb mérvben, mint az egyedek fentartásának szolgálatában. Az alsóbbrendű organizmusok ennek a törvénynek automatice, a felsőbb rendűek ellenben öntudatosan és megfontolva tesznek eleget, ez utóbbiaknál tehát a törvény iránti engedetlenség is előfordulhat. A törvénynek