Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904 / 1. szám - A kereskedelmi s ipari segédszemélyzet jogviszonyai. 1. [r.]
14 Magyar Jogász-Ujság Hl. évf. casuistice, a ma előforduló jogesetek törvényi elbírálásának módjára szabályozzuk. A kódex hosszabb időre van szánva, az eset-jogot gyakran kell átgyúrni. Külön kis törvény alkalmasabb e czélra. Az ilyen törvényalkotásoktól azonban jövőre óvjon meg nemzeti géniuszunk ! Dr. Menyhárt Gáspár, ügyvéd, kolozsvári egyetemi magántanár. A kereskedelmi s ipari segédszemélyzet jogviszonyai, figyelemmel a birói gyakorlatra és az ipartörvény reviziójára. X I. Az ipartörvény revíziójának küszöbön álló munkálatai újra ráterelik a figyelmet e törvénynek a segédszemélyzetről rendelkező részére, mely messze elmarad a szocziálpolitikai tekintetben fejlettebb államok (Németország, Svájez, Francziaország stb.) analóg törvényhozási alkotásaitól. Ugy hiszem, nem lesz érdektelen, épen a törvény reviziójára való tekintettel, a kereskedelmi és ipari segédszemélyzet jogviszonyára jelenleg érvényes jogszabályokat tárgyalni s közben rámutatni azokra az eltérésekre s hiányokra, melyek ipartörvényünk eme rendelkezéseiben a külföldi jogszabályokkal szemben fellelhetők. A segédszemélyzet köréhez a kereskedelmi törvény értelmében nemcsak a kereskedő-segédek, hanem a kereskedő-tanonczok is tartoznak. Az ipartörvény pedig sok tekintetben a gyári munkásokat is a segédekkel azonos elbánásban részesiti. A kereskedelmi törvény a segédszemélyzet munkaviszonyának szabályozását a felek megállapodásának tartja fenn. Csak kiegészitésképen, — más megállapodás hiányában,— szabályozza a munkaadó és alkalmazott közötti viszonyt, részben közvetlenül, részben pedig közvetve, amennyiben a kereskedelmi segédszemélyzetre vonatkozólag is, — a kereskedelmi törvényben foglalt kitérésekkel, — az 1872 : VIII. törvényczikkbe iktatott ipartörvénynek megfelelő rendelkezéseit mondja mérvadóknak. A kereskedelmi törvény megalkotása óta az 1872 : VIII. t.-ez. helyett az 1884: XVII. t.-cz-be foglalt ipartörvény lépett életbe. Ez a segédszemélyzetről szóló intézkedéseivel jóformán teljesen hatályon kivül helyezte a kereskedelmi törvény ebbeli határozmányait. Érvényben maradt csak a K. T. 56. §-a, továbbá 58. és 59. §-ainak utolsó kikezdései1). Ez nem történt ugyan kifejezetten, de szembeszökő az ipartörvény rendelkezéseiből, melyekkel a kereskedő-segédek jogviszonyát, némely kérdésben (felmondási határi) Curia 1892. évi 345. sz. Dt. XXXII. 148. 1. — Tábla 1896. évi II. G. 59. sz. Térfi, I. 149. 1. Tábla 1897. évi II. G. 31. sz. Uo. 433. 1. idő, törvényes elbocsátási ok stb.) az iparos segédekétől eltérőleg szabályozza, daczára annak, hogy e kérdésekre nézve a kereskedelmi törvény már intézkedett. Másrészt pedig az ipartörvény értelmében az iparos szó alatt bármely foglalkozású iparos és kereskedő is lévén értendő, ennélfogva az ipartörvénynek a segédeket illető intézkedései az ipari és kereskedői segédszemélyzetre egyaránt kiterjednek2). Jelenleg tehát, — eltekintve a kereskedelmi törvénynek a segédekre vonatkozó néhány, az ipartörvény által érintetlenül hagyott intézkedésétől, — ugy a kereskedelmi, mint az iparos-segédekre, nemkülönben a kereskedelmi és iparos-tanonczokra is kizárólag az ipartörvény határozmányai irányadók. Ez utóbbiak, tekintve különösen a közöttük s a munkaadó között fennálló specziális viszonyt, az u. n. tanviszonyt, az ipartörvény különleges intézkedéseinél fogva más szempontok alá esnek, mint a szoros értelemben vett segédek. Iparos-segédeknek tekintendő általában mindazon ipari segédmunkásaid az ipartörvény határozmányai alá eső iparágak valamelyikében személyes és bizonyos időre folytonos szolgálatra van kötelezve. Iparos-segédnek tekintendők ezek alapján nemcsak a szorosan vett termelő-ipari foglalkozásoknál alkalmazottak, hanem például a vendéglőkben3), fogadókban, kávéházakban vagy kávémérésekben alkalmazott pinczérek4), továbbá a hordárok, a bérkocsisok, a gépkezelők stb. is. Az ipartörvénynek a segédekről szóló rendelkezései még a gyári munkásokra is érvényesek. (1884: XVII. t.-cz. 111. §) Kereskedő-segédnek tekintendő az, aki a főnök üzletében kereskedelmi szolgálatot teljesít, illetőleg aki a kereskedelmi üzlet viteléhez szükséges cselekmények teljesítése czéljából a főnökhöz általában szolgálati viszonyban áll. A szolgálati viszonynak az állandó s folytonos munka képezvén lényeges alkatelemét, nem szenvedhet kétséget, hogy az, ki a főnök üzletében valamely alkalmi, vagy meghatározott időre terjedő munkára (pl. vásár idejére) szerződik, nem tekinthető a törvény értelmében vett kereskedő-segédnek, minélfogva ily esetben a közönséges munkabér szerződés elvei fognak érvényesülni. A szolgálati viszony fogalmának meghatározásánál szakíróink eltérő álláspontot foglalnak el. A birói gyakorlat is ingadozik e tekintetben. Különösen a régebbi, de még az ujabb judikatura is következetesen csak azt tekinti a kereskedelmi törvény értelmében vett szolgálati szerződésnek, hol a főnök a segéd teljes munkaerejét és munkaidejét veszi igénybe s ez viszont kizárólag ugyanazon egy főnöknek 2) Curia 1886. évi 595. sz. Márkus, II. 24. 1. — Keresk. és vltszk. 1895. évi G. 257. sz. Dt. III. f. III. 330 1. 3) Curia 1891. évi 6456/90. sz. Márkus, II. 29. 1. 4) Kereskedelemügyi miniszter 1899. évi aug 4 k. 44.287. sz. r. R. T. 1899. II. 885. 1.