Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 13-14. szám - A természetes apa gyermektartási kötelességéről [6. r.]

13/14. sz. Magyar Jogász-Ujsag '271 tűnik ki49), miután továbbá tényleg alig van értelme oly törvényes intézkedésnek, mely százféle képen megkerülhető 50) : kiböviteném e §-t annak kijelentésével, hogy birói egyezség esetén a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. A 356., 357., 358. §-okat e fejezetből, ahova egyáltalán nem tartozik a természetes atya és a gyermek anyja közötti jogviszonyból (?) előállható kérdések rendezése, de egyáltalán a Tervezetből merőben kihagynám. E fejezetből, mely a „törvénytelen gyermek jogviszonyait" tárgyalja, kihagyandó a már érintett okból; mert nem ide tartozik. De kihagyandó volna a Tervezetből is, mert azon a sokat emlegetett „méltányosság"-on felül, ami vörös fonálként vonul át az indokolás ide vonatkozó részén és a mihez igen sok szó fér, mást e mellett a jogi rendezés mellett alig lehet felhozni. Nem akarok az indokolás egyes kijelentésével hosszadalmasabb polémiát; röviden álláspontom ez : abból, hogy a férfi házasságon kívül közösül s e közösülés eredményeként gyermeke lesz, közte és fattyú gyermekének anyja közt semmi néven nevezendő jogviszony nem keletkezik. Nem keletkezik azért, mert ha az anya a lebetegedés idején nem is dolgozhat egy ideig és kiadásai is vannak, ez ép olyan, sőt nagyobb mértékben eredménye az ö akaratelhatározásának, mint a férfiénak. Már pedig : „volenti non fit injuria." Nem keletkezik semminemű jogviszony azért sem, mert maga a tény, a nem házassági közösülés, ugy a férfi, mint a nő részéről erkölcstelen cselekedet; turpis causa, amit a törvénynek, amelynek elsősorban a jó erkölcsökön kell felépülnie, a jó erkölcsöket erősbitenie, nem az erkölcstelenséget, a léhaságot istápolnia, védelmében, pláne különös „méltányossági" indulatoktól vezetett kedvezésekben részesítenie nem szabad. A férfi és nő által közösen, együttesen elkövetett cselekmény sem az egyiknek, sem a másiknak ,kártérítés"-hez jogot nem adhat. Nemcsak azért, mert nincs injuria, de azért is, mert jogelv, hogy ha a kárt szenvedett köteles gondossággal a kárt elháríthatta volna, kártérítéshez nincs joga. A Tervezet 1785. §-a is kifejezi ezt: „A károsult nem követelhet kártérítést oly kárért, amely egyedül a saját vétkességéből keletkezelt." Ugyan keletkezne-e szülési költség, keresetképtelenség s más hasonló czimeken kára a nőnek, ha könnyelműen, vétkes gondatlansággal nem kezeli a legfőbb kincsét: a becsületét? I Csak kombinálni lehet e §-nak a Tervezet 413. §. 2. és 14. pontjával való összevetések után, hogy szükséges. 50) A gyám nem jelenik meg a tárgyaláson, lemond a kereseti jogról, vagy mint alperes, elismeri a kereseti követelést stb. Nem hatnak meg az indokolásban felhozott egyéb „méltányossági" szempontok sem, hogy a nő viseli a vétek egész súlyát; a szülés után nem kereshet elgyengülése miatt és mert szoptatnia kell; no és hogy becsületében szenvedett pótolhatatlan kárt. Először is ez nem mind igy van ; mert magam láttam és látom, hogy fiatal leányok aligalig várják, hogy mikor törik el az a korsó, a mit mindennap a kútra visznek s mikor jutnak abba a kellemes, társnőik által méltán irigyelt helyzetbe, hogy 15—20 frt havi fizetés és első rendű ellátás mellett, minden egyéb dolog nélkül szoptathatnak. Másodszor, ha ugy volna is, a nőnek az a vétke, amit a házasságon kívül való közösülés ténye állapit meg, megmérhetetlenül nagyobb, éppen a köteles szemérem, szűzies tisztaság, a női becsület könnyelmű odavetése következtében, mint a férfié. És harmadszor, mert itt ebben a kérdésben én is dr. Márkus Dezső álláspontját foglalom el. Nos, előre azzal a megfelelő prevcnczióval. Ha szigorú rendszabályok kellenek a férfiak ellen, akkor drákói rendszabályokat a nők ellen ebben a kérdésben. A nőtől függ ebben a kérdésben minden. A férfi, ha ellentállásra talál, — és kell, hogy találjon a vér, a faj tisztasága, az állam érdekében ! — szenvedélyeit kielégíteni, ott van a házasság intézménye. Vagy ha ez terhére van, ott van — amíg bele nem ún — a prostituczió. A nő maradjon meg olyannak, mint a milyennek az istentől teremtve van. Nőiesnek, tisztának, szemérmesnek; olyannak, mint aminőről a költő dalol: , wie eine Blume, So schön, und rein, und hold. . . hogy tiszta vérű, erős, bátor és okos, ne elcsigázott fekélyes, satnya fiakat szüljön és neveljen a hazának. Hogy pedig ezt a mai perverz, a magyar faj tisztaságához nem illő irányzatot megállítsuk, ne dédelgetéssel, hanem az erkölcs megingathatatlan fundamentumán felépített, ha kell, drákói szigorúságú törvényekkel hassunk. És pedig amennyire a magánjog szabályai engedik, a magánjog terén is. Nemzeti érdek ez; és megvan hozzá ugy a jogtörténeti, mint a jogbölcseleti alap. Magától értetődik, hogy azokban az esetekhen, amelyekben a birói gyakorlat eddig is — igen helyesen — büntetendő cselekmény esetén a nőnek a szülési költséget megítélte, az a jövőre is megítélendő volna; ennek nem állná útját az emiitett §-ok kihagyása, mert ugy a szülési költség, mint az esetleg munkamulasztással szenvedett kár megítélhető volna a Ter-