Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Törvénytervezet és indokolása azuzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-cz. büntetőjogi vonatkozású rendelkezéseinek kiegészitéséről és módositásáról [2. r.] - Törvénytervezet és indoklása. Az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-cz. büntetőjogi vonatkozásu rendelkezéseinek kiegészitéséről és módositásáról. [2. r.]

2. sz. Magyar Kodifikáczió 37 egész vidékeket tart hálójában, miért is hathatós védelmet csak oly törvényi intézkedéstől várhatunk, melynek alapján a bíróság a veszélyeztetett vidéket menthesse meg s ragadhassa ki az uzsorás körmei közül; nézetem szerint ezeknél fogva a községből való kiutasithatás helyett a vármegyéből való kitiltást kellene megengedni. Az üzlet folytatásától való eltiltás nem uj gondolat. A norvég javaslat 297. §-ának második bekezdése szerint: „Begeht der Tháter das Verbrechen in seinem Beruf oder seinem Gewerbe, so kann ihm das Recht aberkannt werden, den Beruf oder das Gewerbe fortzusetzen e felfüggesztés időtartama a javaslat 29. § ának 4. pontjához képest maximumban öt év. De hazai jogunkban is nem egy esetben szerepel e mellékbüntetés. így: 1. a kbtk. 85. §-ának harmadik bekezdésében olvassuk: „Ha a kihágást (lerészegités) oly egyén követi el ismételve, ki szeszes italok eladásával iparszerüleg foglalkozik és e miatt már két izben büntetve volt, amennyiben utolsó büntetésének kiállásától számított két év nem múlott el, üzlete folytatásától is, három hónaptól egy évig terjedhető időtartamra eltiltható. 2. Az 1881. évi XIV. t.-cz. 23. § a, midőn kimondja, hogy a zálogüzlet-tulajdonosok, ha üzletük gyakorlása közben a törvény intézkedéseit vagy tilalmait megszegik, háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig, amennyiben utolsó büntetésük k állása óta két év még nem telt el: egy hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők, — imigyen folytatja : ez utóbbi esetben a zálogüzlet folytathatása is birói ítélettel betiltandó. A tilalom legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év (Id. t.-cz. 23. §. második bekezdés.). 3. A részletügyletröl rendelkező 1883. évi XXXI. t.-cz. 14. §-a szerint: „Azok, kik a jelen törvény intézkedéseit vagy tilalmait megszegik, 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig, ha utolsó büntetésük kiállása óta még 2 év nem telt el, egy hónapig terjedhető elzárással és 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. Ez utóbbi esetben a részletüzlet folytatása is öt évig betiltható." 4. Az uzsoratörvényben sem ismeretlen e mellékbüntetés, de csak a zálogüzlet tulajdonosa ellenében alkalmazandó, amikor ez az 1881. évi XIV. t.-cz. fent idézett 11. § ában körülirt cselekményt oly körülmények között követi el, melyek azt uzsoravétséggé minősitik; ilyenkor ugyanis az 1883. évi XXV. t.-cz. 6. § a szerint: „ellene a 7. §-ban kijelölt bíróság, a jelen törvényben meghatározott büntetésen felül, az 1881 : XIV. t.-cz. 23. §-ának második bekezdésében megállapított mellékbüntetést is alkalmazni iartozik.'' 5. Különösen fontos e helyütt az állami italmérési jövedékről szóló, 1888. évi XXXV. t.-cz. 6. § ának utolsó bekezdése, melyben ki van mondva,' hogy: .,Az engedély (t. i. kimérésre vagy kismértékben való elárusitásra) megtagadandó s ha már kiadatott, visszavonandó attól, aki ellen oly tények merültek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az engedélyt tiltott játék, orgazdaság, uzsora, erkölcstelenség előmozdítására és terjesztésére használja fel." 6. Hasonló jogelvonásról büntetésképen van szó végezetül ,,a dohánytermelők és dohánykertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról czimü, 1900. évi XXIX. t.-cz. 31. §-ában, mely szerint: „Attól a termelőtől, aki a 31. §. első bekezdése alapján, a 16. §-ban megszabott tilalmak megszegése miatt vagy a 31. §. második bekezdésében megállapított kihágásért jogerősen elitéltetett: a dohány termelési engedély az erre illetékes pénzügyi halóság által elvonható, ismétlés esetében pedig elvonandó.." Az uzsorást, nézetem szerint, legerősebben akkor bénítjuk meg, ha kirántjuk lába alól a gyékényt. Meg vagyok győződve, hogy ama üzlet folytatásától való eltiltással, melynek körében az uzsora vétsége elkövettetett: jelentős akadályt gördítünk az üzelmek további folytatása elé. Az eredetileg Balogh Jenő által felvetett eszme törvénybe iktatását egyébként az ipartörvény nem akadályozza, amennyiben ennek 155. §-a kimondja, hogy: ,,Az iparűzési jogtól, amennyiben külön törvények nem rendelkeznek, ezen törvény alapján senki, sem birói ítélet, sem közigazgatási határozat által meg nem fosztható." Ami a büntető Ítélet közzétételét illeti, annak további jogkövetkezményként való felvételét a szaktanácskozás második napján felszólaló Doleschall Alfréd is sürgeti.1) Az ítélet közzététele hosszú ideig csak mint magánelégtétel szerepel, igy a hamis vádnál (btk. 231. §.) és a rágalmazásnál s becsületsértésnél (btk. 277. §.); ujabban mindinkább tért hódit az eszme: hogy akkor is közzéteendő az ítélet, ha azt a közérdek kívánja. így a schweizi javaslat 36. §-ában olvassuk: „Der Richter ordnet die Verüffentlichung des Strafurteils in dem amtlichen Bíatte und in einer oder mehreren Zeitungén auf Kosten des Verl) „Végül ugy esetleges preventív, mint megbélyegző hatásánál fogva kívánatosnak tartanám az uzsoraitéleteknek legkiierjedtebb mérvű közzétételét, hogy egyfelől a közönség tájékoztatva legyen ezen aljas üzelmek forrásai és mozgatói tekintetében, másfelől a titokban aknamunkáját végző uzsorás a nagy nyilvánosság előtt pellengérre állittdssék.' V ö. Az uzsora ellen, 273. 1. — Dömötör László is helyesli ideámat: „Ezek mellett uj idea volt azon javaslat, melyet tegnap Angyal Pál, ma pedig Doleschall Alfréd tanár urak hoztak elő s amely szerint a bíróság elrendelhesse az uzsorásokat elmarasztaló büntető ítélet hírlapi közzétételét, s amely czélszerü javaslathoz mayám is föltétlenül hozzájárulok." — V. ö. Az uzsora ellen, 279. 1.