Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - A birói egyezség gyámhatósági jóváhagyása

24. sz. Magyar Jogász-Újság 463 módosításra szorul; ezek az okok kétségtelenül helyesek. Helytelennek tartom azonban a polgári törvénykönyv Tervezetének azt a rendelkezését, hogy a peregyezséget a perenkivüli egyezséggel egy szempont alá helyezi és az előbbinek érvényességéhez épúgy megkívánja a gyámhatósági jóváhagyást, mint az utóbbiéhoz. Nézetem szerint számos ok amellett szól, hogy a 413. §. 14. pontjából a perbeli egyezséget kivegyük. Ezek az okok a következők : Kétségtelen, hogy a Tervezet idézett rendelkezésének elfogadása esetében sok oly perbeli egyezség szorulna gyámhatósági jóváhagyásra, amely ma arra nem szorul. Gondoljunk csak például a törvénytelen gyermek tartása iránti perekben kötött egyezségekre, a melyek ma nem esnek az 1877 : XX. t.-cz. 113. §-ának 11. pontja alá, miután a kiskorú gyermek ezekben nem vállal kötelezettséget. Mindezekben az esetekben a gyámhatósági jóváhagyás nem csak szaporítja a bíróság és a gyámhatóság munkáját, de a mi ennél fontosabb, megnehezíti a felekre az egyezség kötését, zavarólag hathat az egész permenetre és végeredményében hátrányos is lehet a kiskorú érdekeire, anélkül, hogy a kiskorú javára számba vehető biztosítékot képezne. A gyámoltra azért hátrányos ez a rendelkezés, mert a gyámolt ellenfele mint felperes nehezebben lesz rábírható, hogy egyezséget kössön, ha a gyámhatósági' jóváhagyás megszerzése hosszabb időt vesz igénybe, mint a mely idő alatt az ellenfél a gyámolt ellen ítélethez juthatna. Különben is, nem mindig kétségtelen, hogy a gyámhatóság az egyezséget jóvá fogja hagyni és igy az ellenfélnek oly esélyektől is lehel tartani, a melyek ránézve nem kedvezők. A gyámhatóság esetleg meg fogja tagadni az egyezségtől a jóváhagyást, ha azt találja, hogy a gyámoltnak némi csekély kilátása is lehet a pervesztességre. Az ellenfél ilyenkor a gyámhatósági jóváhagyás megtagadása után kénytelen volna a pert folytatni és már a gyámhatóságnak, tehát egy hivatalos szervnek reá hátrányos nyilatkozata után. Nem is szólva arról, hogy nem czélszerü, ha a hatóságok között ebből konfliktusok származnak, már az a körülmény, hogy az ügy ilykép előzetesen egy oly hatóság elbírálása alá kerüljön, a mely csakis a gyámolt érdekeit tartja szem elölt, képes lesz arra, hogy az ellenfelet az egyezség kötésétől visszatartsa. A polgári törvénykönyv tervezetének indolása elismeri ugyan, hogy a jóváhagyás előírása sok esetben hátrányos lehet a gyámoltra nézve, de csak azt az esetet tartja szem előtt, amikor a gyámolt a követelő fél, a mely esetben a jóváhagyás bevárása a végrehajtás késleltetését vonhatja maga után. Ebben az esetben a Tervezet indokolása azzal vigasztalódik, hogy a gyámolt, ha az adós magát egyezségileg nem kötelezné a a fizetésre, különben is várni volna kénytelen a a bírói ítéletre és annak jogerőre emelkedésére. Azt hiszem, hogy az indokolás még ebben az esetben sem talál. Eltekintve attól, hogy kérdéses, vájjon lehet-e a gyámhatósági jóváhagyást annyi idő alatt megszerezni, mint a minő idő alatt az ítélet jogerőre emelkednék, helytelen ez az indok, mert abból indul ki, hogy a gyámolt nincs a gyámhatósági jóváhagyás esetében rosszabb helyzetben, mint ha csak Ítéletet kérhetne és egyezséget egyáltalában nem köthetne. Azt hiszem azonban, hogy olyan törvényhozás, a mely szerint a gyámolt egyáltalában nem köthetne bírói egyezséget, egyáltalában szóba se jöhet. A késleltetésen kivül azonban sok más hátrány származhatik a kiskorura nézve, ha az egyezség kötését reá nézve megnehezítik. Esetleg a gyámolt az adós és a hitelező hajlandó világos és kétségtelen követelésének teljesítését méltányos részletekben is elfogadni, a kiskorúnak a teljesítésre haladékot adni, a perköltség, nevezetesen a bélyegköltség csökkentése végett egyezséget kötni stb. stb. Természetes, hogy az ellenfél mindettől tartózkodni fog, ha egyezség esetében nagyobb halasztásnak és az egyezség jóváhagyásával járó esélyeknek kénytelen magát kitenni. A pervitelt is megnehezíti és zavarja a jóváhagyás előfeltétele. A polgári perrendtartás törvényjavaslata nagy súlyt helyez az eljárás közvetlenségének és a tárgyalás egységének a lehetőséghez képest keresztülvitelére. Már most ha a befejezett tárgyalás és bizonyításiéi vétel után a felek egyezséget kötnek és hetek vagy talán hónapok elmultával az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetében a pert folytatni kell, a szóbeli tárgyalás és bizonyítás benyomása a bíróságra már nagyon homályos lesz. Igaz, hogy ez a perben más esetben is, például szünetelés következtében, beállhat, ezeket az eseteteket azonban nem czélszerü még szaporítani. Mindezek a hátrányok azonban még elviselhetők volnának, ha az egyezség gyámhatósági jóváhagyása tényleg kétségtelen biztosítékot képezne arra nézve, hogy a gyámolt érdekei nem hanyagoltatnak el. Csakhogy erre nézve sem képez a jóváhagyás kétségtelen biztosítékot. A polgári törvénykönyv Tervezetének indokolása maga is ott, ahol a perbeszállás jogát a gyámra nézve nem kívánja gyámhatósági felhatalmazástól függővé tenni (Első kötet 652—653. lap), kiemeli, hogy a legnagyobb veszély a gyámoltra nézve abban van, hogy a gyám a pert helytelenül viszi és különösen egyes perbeír cselekvényekkel (mint a beismerés, eskükinálás, bizonyítékok fel nem használása) megkárosíthatja a gyámoltat. És a Tervezet indokolása helyesen jegyzi meg, hogy abban az esetben, ha a per helytelen viteléből eredhető kártól akarnók megóvni a gyámoltat, magának a pernek miképi vitelét is ellenőriznie kellene a gyámhatóságnak,