Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Bérleti szerződés kettős zárral. (Safe deposit.)

452 Magyar Jogász-Ujság n. évf. lyességét. Kérdezzük csak meg a budapesti V. ker. járásbíróságnak igénypereket tárgyaló biráit, hogy az általuk kivenni kényszerült eskük sokasága folytán bire önmagokra nézve is az eskü aktusa a legcsekélyebb etikai hatással ? Bizonyára nem! És minő hatása lehet egy eskünek azon tanura, kit a hallgatóság által alkotott pipatórium közepette a jelenlevők egyszerű felállásában nyilvánuló ünnepélyesség kíséretében emlékeztet a biró a lelkiismeret örök szavára: az Istenre ! Hogy pedig czélszerü-e a meghiteltetést minden egyes esetben a biró belátására bízni, erre nézve aggályaink vannak és nem igen hiszszük, hogy a birák a törvényhozás ilyen értelmű intézkedését szívesen fogadnák. A modern perrendi kodifikácziónak bizonyára nem utolsó kérdése az eskü kérdése! RBérleti szerződés kettős zárral. (Safe deposit) A kereskedelmi és jogi élet minduntalan uj alakulásokat és formákat hoz létre. Ha egy modern pénzintézet helyiségein végig megyünk, annak legbensőbb szentélyében egy különös, Amerikából hozzánk származott találmányra bukkanunk, egy váralakuan elsánczolt, sajátságos pinczehelyiségre, az ugy nevezett safepinczére, mely egyes intézeteknél torony alakura van épitve. Megnyílik a különleges zárral ellátott ajtó és egy várüreghez hasonló, elsánczolt, boltozott helyiségbe jutunk, mely bátran ellentállhatna bármilyen ostromnak; a helyiség végén erős Wertheimszekrényajtó, e mögött még egy vasrács van; ugy az ajtó, mint a vasrács villamos szerkezettel nyitható fel ; a rács mögötti üres helyiségben pénzszekrények vannak elhelyezve, egyes elzárható rekeszekkel (fiókokkal). Ezeket a rekeszeket az amerikaiak safes (széfsz)-nak, a németek aczélkamaráknak, nálunk pánczélkamaráknak is nevezik. A bank bizonyos bérösszeg ellenében a felek rendelkezésére bocsátja ezeket a fiókokat fontos okmányok, vagy nagyértékü ingók megőrzésére, a fiók kulcsát átadja a bérlőnek, mindamellett a fiók kettős zár alatt marad és a bankár és bérlő csak együttesen, mindenik a saját kulcsával nyithatja föl a fiókot. Milyen szerződés jött itt létre ? Bérlet kettős zárral ? Nyilvánvalóan a bérleti és letéti szerződésnek egy különös, ujnemü kombinácziója, melyben mind a kettőnek az elemei kétségtelenül feltalálhatók. Az olyan bérleti szerződés, amelynél nemcsak a bérlőnek, de a bérbeadónak is külön kulcsa van a bérlet tárgyát képező helyiséghez, semmi esetre sem képtelenség. A házat, amelyben lakást bérelünk, a háztulajdonos, a bérbeadó zárja be. Átadja nekünk a lakásunk kulcsát, de a ház kapuja mindig be van csukva és a bérbeadó fentartja magának a jogot, hogy bennünket minden egyes esetben bebocsásson, vagy kieresszen. Kibéreljük egy kertnek elkülönített részét, de az ebbe a részbe vezető ajtóhoz csak ugy juthatunk el, ha a bérbeadó a kert főbejáratát elzáró ajtót kinyitja. Vagy pedig lovat bérlünk, mely a tulajdonos jól elzárt istállójában áll. Az ilyen bérleti szerződést tehát el lehet képzelni, ámbár tagadhatatlanul van benne valami abnormálitás, valami különös, ami a normális viszonyokkal ellenkezik : de a szóban forgó konkrét esetben mégis van olyasmi, ami kétséget támaszt bennünk aziránt, vajon a kérdéses eset tényleg bérleti szerződés-e ? Képzeljük el, hogy a bérlet tárgya nemcsak a bérbeadó házában, hanem olyan pinczéjében van, villamos szerkezettel elzárt ajtó mögött, melynek kulcsa az ő birtokában van. Dinamitot kellene használnom, hogy a bérbeadó akarata ellenére az általam kibérelt helyiségbe juthassak és még igy is mülakatossal kellene az ajtót kinyittatnom. Tehát a tartós hozzáférhetőség — nemcsak az átadás, hanem a tartós használat lehetősége — teljesen a bérbeadó kényétől függ, aki a legrafináltabb emberi találmányokat vette igénybe, annak megakadályozására, hogy az általam kibérelt helyiségbe juthassak. Ez-e az a „használat", melyet a Tervezet 1521. §-ában „a bérlet tartamára" részemre bizlosit ? De a bérlet tárgyához nem is férhetek bármely tetszésem szerinti időben, hanem csak a hivatalos órákban és akkor is csak abban az esetben, ha a bérbeadó tisztviselőjének nincsen más sürgősebb dolga. Gondolt-e törvényhozó a használatnak ilyen, részben a bérbeadó kényétől függő korlátozására ? De ha a szerződést a letéti szerződések szempontjából vizsgáljuk, akkor is kételyeink és aggályaink támadnak. Már az átadás módja is aggályokat kelthet. Milyen sajátságos letéti szerződés az, amelynél a letéteményes, vagy alkalmazottjai soha sem kapják kézhez a letét tárgyát ? Hol marad a római jog szerinti dologi szerződés ? Erőszakolt magyarázat nélkül magát a széft, a pánczélkamarát nem tekinthetjük valamely csomag burkolatjának, amely a közös zár által tartalmával együtt (mint például egy lepecsételt csomag) a bankár tényleges birtokába megy át. De hát szükség esetén ezen az agályon tultehetjük magunkat, mert a Tervezet 505. és 508. §-ai a tényleges átadást mellőzhetönek mondják abban az esetben, ha az, aki a dolgot megszerzi, abban a helyzetben van, hogy a dolog fölött hatalmat gyakorolhasson. A dolognak közös zár alatt tartása pedig kizárja a letéteményezönek egyoldalú birtoklását, ugy, hogy a letéteményesnek tényleg van bizonyos rendelkezési hatalma a letét fölött, ámbár ezt a hatalmat a közös zár korlátozza is. De sokkal kényesebb az a kérdés, vájjon a szerződő feleknek tényleg az-e a szándékuk, hogy a bankár az egyes tárgyakat örizetében tartsa és nem-e inkább az, hogy a bérlő a pánczél kamara fölött rendelkezzék ? A szóban forgó szerződés nem tekinthető bérleti szerződésnek, de nem tekinthető letéti szerződésnek sem, hanem a kettő között foglal helyet, mindegyikkel rokon, de mindegyiktől a létrejött jogviszonynak legalább is egy sajátságos árnyalata választja el. A fentebbiekből kifolyólag felmerül a birtokviszony kérdése. Ennek a megoldásánál nem lehet irányadó az, hogy a zár szerkezetének megfelelően, a bérlő vagy a bankár nyitja-e ki a zárat elsőnek, vagy utolsónak. Közelfekvő volna ugyan, azt mondani, hogy kettős zárnál az gyakorolja „a tényleges hatalmat", aki elsőnek zárja be és utolsónak nyitja ki a zárat. De nyilvánvaló, hogy a zár mekhanizmusának sorrendje a szerződő felek akaratára közömbös, mert olyan tipikus jogügyletről van szó, amelyet a szerződő felek a zár előzetes megvizsgálása nélkül kötnek. Lényeges csak az, hogy az elzárt dologhoz csakis egy kettős zár kinyitása után lehet férni és teljesen közömbös az a jogviszony meghatározása