Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Törvénytervezet és indokolása azuzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-cz. büntetőjogi vonatkozású rendelkezéseinek kiegészitéséről és módositásáról [2. r.] - Törvénytervezet és indoklása. Az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-cz. büntetőjogi vonatkozásu rendelkezéseinek kiegészitéséről és módositásáról. [2. r.]

2. sz. Magyar Kodifikáczió 35 létre alkalmazni nem lehet: az a válaszom, hogy én a „magánvégrendeletu-et nem sorozom a „rendes* végrendelkezés kategóriájába, ellenkezőleg: a „rendkívüli" végrendelkezések kategóriájában találom a helyét. Ha pedig valaki azt hozná föl, hogy hiszen épen azért, mert én a „magán végrendeletiét a „rendkívüli" végren deletek kategóriájába sorozom, nem lehet annak állandó joghatálya: az a válaszom, hogy nem áll az, miként a „rendkívüli" végrendeletnek kivétel nélkül ideiglenes joghatálya lenne; mert ime, a tervezet 1825. §. második bekezdése épen arról intézkedik, hogy mely esetekben van a rendkívüli végrendelkezésnek állandó joghatálya. Nem illogikus tehát, ha a tervezet „rendes magánvégrendeletét', amely formai szempontból is közelebb áll a „rendkívüli" végrendelkezés alakjaihoz, ezeknek a kategóriájába sorozom; ámde minthogy az örökhagyó itt szigorúbb formákat követ a rendkívüli végrendelkezés rendszerinti formáinál, ezeknek az ideiglenes hatálya alól ezt a szigorúbb formát kivételképen föloldom és állandó joghatályt biztositok neki. Hát akkor elvüeg miben különbözik a „rendes" és a „rendkívüli" végrendelkezés?! Semmi esetre sem az „állandó" vagy az „ideiglenes" joghatályban. Mert hiszen ezen a tervezet is rést üt és az fönntartható amúgy sem volna. Hanem a „közhitelű" és a „magán" okirat közötti joghatály különbözőségében. Logikusabbnak tartom azt a rendszert, amely „rendes" végrendélkezésnek csak a „közhitelű" végrendeletet ismeri el, „rendkivüli"-nek pedig a nem közhitelű végrendelkezést ; és ez okból kellett a tervezet rendkívüli végrendeleteinek az alakjai közül a 3. esetet, a közjegyző közbenjötte mellett alkotott rendkívüli végrendeletet ebben az alakjában elejtenem és helyette ezt az esetet külön, mintegy a rendes végrendeletnek egy surrogativumát konstruálnom. De nem csupán az elvi szempontok szólanak az általam javasolt rendszer mellett, hanem a gyakorlati élet követelményei is. A jogbiztonság, a megelőző jogvédelem rendszere egyaránt szükségessé teszik a jogélet ezen nagy ütköző pontjának a megszüárditását. Ha a »magánvégrendel''-et, miként a tervezet, megtartjuk „rendes'" végrendelkezési formának, az eddigi pörök legtermékenyebb csiráját engedjük továbbra is a nép jóhiszeműségének fogékony talajában elhatalmasodni: épen ott, ahol az irni, olvasni tudás magasabb műveltségi foka és a rendszerint vele járó kedvezőbb anyagi helyzet megengedné a közhitelességnek az igénybe vételét. Oda kell tehát hatni a törvényhozónak, hogy egy helyesnek fölismert elvet — és ilyen a közhitelű megelőző jogvédelem — a népnek épen intelligensebb rétegei mindjobban megismerjék s annak az előnyeit élvezzék. És ha ez nem történik föltétlenül kötelező formában, ha megadatik a mód más alakban is cselekedni és a közhitelű forma csupán „rendes", de nem „kötelező" : akkor nemcsak azt érjük el vele, hogy a jobb módú, intelligensebb népet a biztosabb jogsegély igénybevételéhez szoktatjuk, jogéletét megtisztítjuk a sok haszontalan pörlekedéstől, hanem ott, ahol e^t a rendes formát a mostoha viszonyok vagy más körülmények nem engedik érvényesülni: a szegényebb sorsú népnek a rendkívüli végrendelkezés megkönnyített alakjában tesszük lehetővé végakaratának az érvényesítését. A tervezet 1827—1830. §-ai változatlanul maradnának. Dr. Baranyai Béla pécsi kir. közjegyző. )\Törvénytervezet és indokolása az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-cz. büntetőjogi vonatkozású rendelkezéseinek kiegészítéséről és módosításáról.*) Az uzsora lényegileg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás oly mérvű aránytalansága, mely anyagi romlást előidézni vagy fokozni alkalmas. A jogrend — amennyiben a gyengébb gazdasági alany hatályos védelmét akarja biztosítani — igénytelen nézetem szerint nem tekinthet el a szinguláris uzsora büntetendőségétől s nem mellőzheti annak büntetendő cselekménynyé konstituálását akkor sem, ha az ellenszolgáltatás tárgya áru vagy munka. A más szorultságának, tapasztalatlanságának, könnyelműségének jogosulatlan kihasználásával aránytalan ellenszolgáltatás követelése : egy esetben elkövetve is súlyos annyira, hogy pönalizállassék. Ha a szinguláris uzsorát büntetlenül hagyjuk s a kárositottnak csak magánjogi védelmet nyújtunk: egyenesen rászabadítjuk az üzletszerű uzsorásokat a társadalomra. Az uzsorás u. n. Strohmann-okat tart s nem ő, hanem ezek kötik a szinguláris ügyletet ; a Strohmann kész örömest vállalkozik nagyobb időközönként (pl. midőn a megelőző ügylet lebonyolittatott) egy-egy ügyletnek a maga nevében va!ó megkötésére, hisz' személyes szabadságát nem veszélyezteti, províziót meg kap. De a háttérben rejlő üzletszerű uzsorásnak sem kell mitől tartania, mert hogy a Strohmann őt kiadja, leleplezze : az nem valószínű, amennyiben megkapja nemcsak provízióját, hanem azt az összeget is, melyben a magánjogi semmiség megállapításának következményeként marasztalva lett. A színfalak mögött működő uzsorás tehát csak valamivel koczkáztat többet, mint amennyit az „ügyletbe* belefordított s amit talán a révén vészit, azt a vámon — egy további jobban sikerült ügyletnél — megnyeri. A szinguláris uzsorát is büntetve, más lesz a helyzet: a Strohmann — mert szabadságvesztésre ítélik — bosszúból hamarabb kiadja *) Előző közleményt L 1. szám 14. oldal.