Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Szerződési öröklés. 2. [r.]

444 Magyar Jogász-üjság II. évf. hiszékeny hölgyek nem lesznek ujabb módon is becsaphatók, a mint házassági szédelgők azt megteszik az eljegyzés leple alatt. A II. fejezetben már kifejtett okoknál fogva az öröklési szerződésre bocsátott szerződő feleket még szűkebbre kell szorítani. A házasfelek egymást igazán csak akkor ismerik meg, ha az évek sorát töltötték életközösségben ; a házasfelek csak akkor tudják meg tulajdonképen, egymásnak vannak-e teremtve; ha a házasságot az élet tartamára kötik is, mégis csak az együtt töltött évek sorozata után dől el, ellesznek-e a házasfelek a házassági kötelékben állandóan; az együtt töltött évek sorozata nyújt valószínűséget arra nézve, vájjon szükséges e leszármazókról gondoskodni vagy sem. A jegyesek szoktak ugyan jelenleg öröklési szerződést kötni, de erre semmi szükség sincsen, kivéve akkor, ha talán egyik oldalról az anyagi érdek volt a házasság kizárólagos indító oka. Semmi szükség sincsen arra, hogy a törvényhozás ezeket, a házasság intézményét lealacsonyító alkukat előmozdítsa és a nem ritkán befont örökhagyó elől a visszatérést mindenkorra elzárja. Hiába vonja maga után a házasság felbontása a szerződés hatálytalanságát ; nem minden csalódásnak válás a vége. És mire való az az öröklési szerződés, mikor még azt se tudják a házasfelek, lesznek-e gyermekeik vagy sem ? Miért kelljen azt utóbb köteles rész czimén megtámadásnak kitenni'? Ha az örökbefogadást lehet bizonyos kortól függővé tenni, miért ne lehetne az öröklési szerződést is későbbi időkre kitolni'? Ha már az öröklési szerződést fenn akarja á törvényhozás tartani, akkor ám adja meg a házasfeleknek a jogot ilyenek megkötésére, de csak akkor, ha már az évek során át, leghelyesebben tíz évig együtt éltek, de ne adja meg a jegyeseknek, akik az élettapasztalat tanúsága szerint legtöbbnyire még alig ismerik egymást. IV. Az öröklési szerződés tartalma. A Tervezet 1936. és 1938. §§. szerint az öröklési szerződés kétféle : egyoldalú és kétoldalú vagy kölcsönös. Az egyoldalú szerződésben csak egyik házasfél vagyonáról, a kétoldalú szerződésben mindkét házasfél vagyonáról történik intézkedés. Felmerülhetne az a kérdés, vájjon az egyoldalú szerződés megengedhető-e, a mikor abból csak egyik félre nézve származnak előnyök és az a kedvezményezett fél viszonszolgáltatást nem nyújt, mert a házassági hűség kölcsönös lévén, viszonszolgáltatásnak általában nem tekinthető. Ezen kérdésre mégis igenlően kell felelni. Sok esetben egyik házasfél sokkal közelebb áll a halálhoz, mint a másik és akkor a kölcsönös öröklési szerződés is végeredményben egyoldalúvá válik. Hasonlóképen azon esetben, ha a házasfeleknek csak egyike bir vagyonnal. Semmivel sem lenne e szerint indokolható, hogy egyoldalú öröklési szerződés köthető ne legyen; amint azt valamennyi törvényhozás (német polgári törvénykönyv 2275. §., osztrák polgári törvénykönyv 1249. §., Code civil 1903. §.) meg is engedi. Akár az egyoldalú, akár a kölcsönös öröklési szerződés tartalmazhat örökös nevezést és hagyomány rendelést. Amennyiben az örökös vagy hagyományos a másik házasfél, ahhoz nincsen mit hozzátennünk. A Tervezet azonban a kölcsönös öröklési szerződésben és csakis ebben megengedi, hogy „mindegyik házastárs kikötheti, hogy a másiknak hagyatékában mint örökös vagy hagyományos kívüle más is részesüljön". A Tervezet azért nem engedi meg ezt egyoldalú öröklési szerződésben, 1. mert igy ki lehetne játszani a törvény azon szabályát, hogy idegennel, jobban mondva mással, mint házastárssal öröklési szerződés hatályosan nem köthető, 2. mert. az örökhagyó saját hagyatékából harmadik személyt csak ugy akar részesíteni, hogy az házastársával szemben fentartás jellegével bírjon, de ezzel nem akarhatja magát visszavonhatatlanul megkötni. A kölcsönös szerződésben pedig a Tervezet azért engedi meg ezt a részesítést, mert néha ugyan szintén csak saját óhaja lesz az örökhagyónak, hogy hagyatékából egy harmadik is részesüljön és akkor (ha a szerződésből ezen értelmezés kivehető) ezen intézkedést az örökhagyó visszavonhatja; néha azonban az ily részesítés a másik házastárs kikötése alapján történik és mintegy viszouszonszolgáltatását képezi a másik szerződő fél lekötelezésének. Ez utóbbi esetben a harmadik személy részesítése egyoldalúan nem lesz visszavonható. A Tervezet ezen intézkedései ellen több ellenvetésünk van. 1. Nem helyes, hogy az egyoldalú szerződés ne tartalmazhassa egy harmadiknak részesítését. A mindennapi életben ugy alakul a dolog, hogy az örökhagyó — ha egyszer elhatározta magát arra, hogy vagyonáról életében intézkedik — választja a viszonyokhoz képest akár a végrendelet, akár az öröklési szerződés, akár a halál esetére szóló ajándékozás formáját. Többféle proczedurát azonban nem szeret végig csinálni, hanem legjobban szereti és a jogbiztonság szempontjából is helyesebb, ha mindezek az intézkedések egy okiratba vannak felvéve ugy, hogy az örökhagyó halála után ne kelljen sokfelől összehordani és azután egymással összeegyeztetni ezt a más-más alkalommal, másmás helyen kifejezett akaratnyilvánítást. Helyes, hogy az örökhagyónak joga van ilyen intézkedéseket tetszése szerint vagyonának egyes részeire nézve más-más alkalommal és időpont-