Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Az aboliczionizmus a házasság védelmében

2.";, RZ. Magyar Jogász-Ujság 439 változtatja át, a fegyház általános minimumát pedig egy évre szállitandja le. Büntetési rendszerünk ily irányú reformja nemcsak elméleti tekintetben tökéletesbitené a btk-et, de börtönügyi viszonyainkat gyakorlati szempontból is igen sok tekintetben előrevinné. Abban a hitben, hogy e kivánatos és üdvös reformok a novellába bejönnek, a lopás bűntettének de lege ferenda ajánlott uj tételeit ezekre való tekintettel csak fegyházban vélem megállapitandónak. Az anyagi igazság és az individualizáczió szempontjából a lopás bűntettére három (az üzletszerű elkövetésével együtt négy) büntetési tételt óhajtanék felállitani. Rendes, illetőleg alaptétel gyanánt 3 évig terjedhető fegyházat, — 2000 koronát meghaladó egyszerű s ötven koronát meghaladó minősitett lopásra: hat évig terjedhető, — több minősítő körülmény találkozása, vagy 2000 koronát meghaladó, habár csak egy minősítő körülmény mellett elkövetett lopás esetére pedig 2—10 évig terjedhető fegyházat. A mai 340. §. helyett tehát a következő uj §-t ajánlanám : „A lopás büntette három évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Ha azonban a lopott dolog érteke 2000 koronát meghalad, valamint a 336. és a 337. §§.• eseteiben, ha a lopott dolog értéke 50 koronánál többet tesz: a büntetés 6 évig terjedhető fegyház. Kettőtől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő a lopás, ha a tettesre vagy részesre nézve a 336, és a 337. §§-ban meghatározott minősítő körülmények közül több forog fenn, vagy ha az ellopott dolog értéke 2000 koronát felülhalad és a 336., vagy a 337. §§-ban emiitett minősítő körülményeknek habár egyike is megállapítható.''' Ez uj szakasz után jönne — amennyiben a visszaesés a különös részben nyerne szabályozást — a visszaesésről rendelkező fentebbi szakasz. Végül, ha az üzletszerűséget a novella szintén nem az általános részben szabályozná, — amit pedig elvi és gyakorlati tekintetekből szintén kivánatosnak tartanék —, ide jönne az üzletszerű elkövetésről szóló rendelkezés. Büntet őtörvénykönyvünk egy nagy hiánya, hogy a hivatásszerű u. n. üzleti bűnösökről nem rendelkezik. Ugy a represszió, mint a prevenczió I szempontjából a kérdés szabályozása elől sem térhet ki a novella. Részemről ugyan, ép ugy, mint a visszaesést, az üzletszerűséget is az általános részbe vélném legczélszerübben szabályozni, amire nézve legjobb minta lehet előttünk a bolgár btk., mely a mi btk. átdolgozásának tekinthető s a Novella készítésénél sok tekintetben követésre méltó példa, — azonban ha a novella ily merésznek látszó újításokat nem fog merni felvenni, ami felette sajnálni való lenne, ez esetre a lopásnál is okvetlenül szabályozni kell az üzletszerű elkövetést. E részben tehát azt javasolnám, hogyha a bíróság azt állapítja meg, hogy a tettes lopási vétségeket üzletletszerüleg követ el : keltötöl öt évig terjedhető fogházzal, — ha pedig lopási bűntetteket követ el üzletszerűen, vagy az üzletszerűen elkövetett vétségek miatt már büntetve volt s 5 éven belül újból lopást követ el: öttől husz évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Talán horribilisnek látszik e tétel, de aki az 1847 iki javaslat 93,296. és 300., az olasz btk. 81, a bolgár btk. 67., vagy a norvégiai btk. 67. §-t átnézi és egybeveti, az általam javasolt tételt igenis mérsékeltnek fogja tartani. A társadalom esküdt ellenségei, a betörésből élő munkakerülők ellen ugy az igazság, mint a társadalmi védekezés szempontjából nem lehet keztyüs kézzel eljárni. 4. A lopás büntetésének reformjához tartoznék végül a 341. §. olyatén módosítása, hogy a hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése csak a lopás büntette miatt legyen kiszabandó. A 343. §-t pedig ugy vélném módositandónak, hogy a szolgálati lopás csupán vétség esetén legyen inditványi cselekmény. Mindkét reformot a gyakorlati élet igazolja s megvalósításuk szintén közóhajnak mondható. A kihágási btk. 126. §-ának, az élelmi és élvezeti czikkek ellopásának szintén elodázhatlan reformjáról más alkalommal leszek bátor elmondani igénytelen egyéni nézeteimet. Dr. Finkey Ferencz, sárospataki jogtanár. Az aboliczionizmus a házasság védelmében. *) Haladunk, óriási erővel haladunk a kollektivizmus áldásai felé. A régi patriarchális házaséletet a modern, fölbontható házasság váltja fel lassanként Európa minden államában s kezd a házasság fejlődésének csalóka képe a szabad szerelem utópisztikus képe felé irányulni. Legalább Oumplowicz1) ezt hiszi s ebben reménykedik. Elrészletezi mind a kollektivizmus áldásait, mennyire helyettesitik ma már a modern társadalmi intézmények mindenütt a családi tűzhelyet, hogy a házasság lassan-lassan fölösleges lesz, mert elvégez mindent a család feladatából a társadalom: nem lesz szükség többé az anyára, csak mig megszülte a gyermeket, — az atya személyét egyátalán nem kell majd a jövő társadalomnak ismerni, stb. stb. Hogy a nagy német iró mennyiben csalódik, mennyiben mond igazat, azt a jövő van hivatva eldönteni, most egyelőre csak azt kon*) Részlet szerzőnek karácsonykor megjelenendő, „Das Recht der Liebe im vorehelichen Lében" cz. müvéből. ^Lipcse, 1903.) J) Gumplowicz : „Ehe und freie Liebe". Berlin, 1902. II. kiadás.