Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - A büntetőtörvény reformjához

II. évfolyam. Budapest, 1903. deczember 1. 23. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT SZERKESZTIK : DR. BARNA IGNÁCZ BUDAPESTI KIR. ÍTÉLŐTÁBLAI BIRÓ DR. RÓSA FERENCZ BUDAPESTI ÜGYVÉD X A büntetőtörvény reformjához. Elméleti és gyakorlati jogászaink körében már több mint egy évtized óta általános meggyőződés, communis opinio, hogy büntető törvénykönyvünk, de ennek különösen a lopásról szóló fejezete (II. rész XXVI. f.) nem felel meg többé a gyakorlat igényeinek s gyökeresen és sürgősen reformálandó. Eltekintve ugyanis a minősített esetek (büntető törvénykönyv 336., 337., 338. §§) tekintetében fenforgó reformok szükségességétől (a betöréses és fegyveres lopás szabatosabb szövegezése, szolgálati és házközösségi lopás kihagyása, a visszaesés uj szabályozása), a lopás büntetési tételei (339., 340. §§.) azok, a melyek állandó botránykövei a tudomány és a gyakorlat férfiainak, mert az apró-cseprő lopások tekintetében túlzott, általában igazságtalannak tartott szigorra kényszeríti biráinkat, mig a valódi nagy tolvajokkal, az üzletszerű és nemzetközi betörőkkel szemben nem adnak módot az igazságos és szükséges megtorlásra. A fentebbiek igazságát teljesen elismeri az igazságügyminiszterium törvényelőkészítő osztálya is, mert a büntető törvénykönyv novellájának eddigelé napvilágot látott tervezetei egyértelemmel megkísérelték aminősített esetek reformja mellett a büntetési keret szélesbitését, a kisebb lopásokra kisebb, a nagyobbakra nagyobb büntetés kiszabásának lehetővé tételét. De legvilágosabban elitéli a büntető törvénykönyv 340. §-ának büntetési szabványait egy 1902-ben kiadott igazságügyminiszteri rendelet, mely az ügyészségeket arra hivja fel, hogy tulszigorunak látszó ítéletek ellen az elit élt megkegyelmeztetése iránt tegyenek előterjesztést, aminek eredménye az, hogy egy év alatt több mint száz ily tulszigoru ítélet lett felterjesztve s a király több mint száz esetben élt is a kegyelmezés jogával, amely eljárást a törvény hibájának orvoslására, ba alkotmányi és törvénykezési szempontból a legerősebben elitélünk is, de az igazság és méltányosság szempontjából nehéz ellene kifogást tennünk. Anélkül tehát, hogy a reform szükségességét bővebben indokolnám — amit a fentebbiek alapján felesleges dolognak tartok — legyen szabad ezúttal egyenesen a reformok módozatainak s különösen a lopás büntetési tételeinek reformjához hozzászólanom. Hogy a büntető törvénykönyvnek novellája nem késhet sokáig, azt a jogászkörök folytonos sürgetései s a minisztérium által készített vagy készíttetett tervezetek folytán kétségtelennek vélem s azt hiszem, itt az ideje annak, hogy a megvalósítandó reformok részletkérdései iránt eszmecserét indítsunk s a véleményeket tisztázzuk. 1. A lopás tényálladékáról, a 100 korona értékhatárról s az értékösszefoglalásról szóló szakaszokat (333., 334., 335., §§.) nem tartom módositandóknak. A lopás tényálladékí ismérvei tekintetében nem is merült fel nagyobb kifogás, legfeljebb a villamos erő jogtalan elvonásának a lopás fogalma alá vonhatása végett lett felvetve az „ingó dolog" szavak esetleges módosítása. Azt hiszem azonban, hogy a 333. §. klasszikus szabatossági! meghatározását e miatt kár lenne megbolygatnunk, annál is inkább, mert a villamosság jogtalan elvonása, mint új cselekmény, önálló tényálladékká emelendő s leghelyesebben a jogtalan elsajátítási fejezetbe illeszthető be. Az 1901. évi novella tervezet ama módosítását, hogy a 335. §-ban világosan kifejeztessék, miszerint több lopási vétség értékének összefoglalása esetén bárminő legyen az összeadott érték, csak egy bűntett állapítandó meg, szintén feleslegesnek tartom, mert a birói gyakorlat a régebben fenforgott ingadozás után, ma egy értelemmel így magyarázza a 335. §-t, vagyis ma már tisztán áll a gyakorlati emberek előtt is a törvény igazi akarata, helyes értelme, olyannal tehát, ami felesleges, ami nem is szükséges, mert a törvény vitátlan értelmét akarja más szavakkal kifejezni, ne növeljük a novella terjedelmét. 2. A minősített esetekről rendelkező 336., 337. és 338. §-okat azonban már módositandóknak, reformálandóknak vélem. A módosítások mikéntjére nézve legyen szabad, beható indokolás nélkül, röviden csak a következőket megemlítenem. A 336. §. 7. és 8. pontjait a szolgálati és a házközösségi lopást, mint minősítő körülményeket, a novella-tervezetekkel egyetértőleg,