Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - A gyermek személyére vonatkozó szülői jog

26 Magyar Kodifikáczió II. évi. szetes és törvényes gyámi elnevezésben való összefoglalása ezelőtt is szük keret vala s a keret a tartalmat nem kellőleg fejezte ki. így tehát helyeselhetjük azt, hogy az anya a T.-ben is közelebb hozatik az atyához s ezáltal a törvényben megállapított elméleti szabályozás a gyakorlati életnek jobban megfelel. A szülök közös jogát s egyúttal kötelezettségeit a tervezet 270—285. §§-ai állapítják meg. Miután a gyermekre nézve a szülői jog konstituáltatik, szükségesnek tartjuk, hogy az ne csupán a czimben, hanem a szövegben is kifejezést nyerjen. A 270. §-t megelőzőleg egy uj szakasz szövegezendő olyképpen, hogy abba a szülői jog megállapítása is befoglaltassák. Ezen uj szakasz szövege ez: „A szülői jog a kiskorú gyermek személyére vonatkozó intézkedésekre jogosítja a szülőt". Szükségesnek tartjuk ezen uj szakasz felvételét, mert a czimen kívül, mint már emiitettük, másutt speczialiter megállapítva nem lett a külön jog minemüsége ; a 271. §. ugyan szól a jogról, de már a kötelezettségekkel kapcsolatosan emlékezik meg róla. Nézetünk szerint a törvény szövegében preczize is ki kell fejezni e fontos jog jelentősegét, annál is inkább, mert ez magában foglalja a nevelés, a gondozás s fegyelem jogát, mely jogokat s ezzel kapcsolatos kötelességeket a későbbi szakaszok részletesen tárgyalnak. A 270. és 271. szakaszokat elfogadjuk szövegezésükben. A 271. szakasz után azonban uj szakasz felvételét tartjuk szükségesnek. A hazai joggyakorlatban számtalanszor előfordult azon körülmény, hogy a szülő vagy szülők nem gondoskodtak a kiskorú gyermekek sorsukhoz vagy rangjukhoz illő kiházasitásáról, sőt sokszor az erre vonatkozó költségeket meg is tagadják. E tekintetben hivatkozhatunk birói határozatokra, melyek igazolják, hogy az ily dolgok birói fórum elé is kerülnek (Márkus D. Felső birós. elvi hat. VII. k. 12.734. sz. stb.), tehát az ily esetek előfordulása szükségessé teszi azt is, hogy a törvény ezekre is kiterjeszkedjék. Igaz, hogy az atya köteles kiskorú gyermekei szükségleteiről sorsához s viszonyaihoz mérten gondoskodni s ez általános jogelvül elfogadható, a birói gyakorlat ezen szükségletekhez számítja a kiházasitási czikkek megszerzését is, azonban, miután a gyermekre nézve sokszor nagyon fontos dolgok ezek, nem lehet pusztán birói gyakorlat s felfogásra bizni ennek megállapítását, mert a birói felfogás s gyakorlat koronkint változhatik. Éppen ezért erre világos, törvényes megállapítás kell, hogy a változható birói gyakorlattal szemben a gyermek joga védve legyen, ha az embertelen szülő e kérdést birói útra engedi vinni. Az ily rendelkezés felvételét a T.-be tehát a gyakorlati életben előforduló esetek nyilvánvalóan indokolják. De erre vonatkozó rendelkezések más müveit népek kodifikáczióiban is előfordulnak. A régibb keletű osztrák polgári törvénykönyv 1220-1223. és 1231. §-ai intézkednek erről, az ujabb német birodalmi törvénykönyvben 1620. s következő szakaszaiban rendelkezik a törvényhozó, pregnánsul kifejezve azt, hogy a szülő vagy szülök a gyermek kiházasitása költségeihez hozzá járulni tartoznak. Eltekintve azonban ettől, mint már fentebb mondtuk, saját viszonyaink is kívánatossá teszik azt, hogy ez a messze jövőnek szóló törvényalkotásból ki ne maradjon. A 271. §. után illesztendő a szövegbe ezen dolog szabályozása. „A szülő vagyoni viszonyaihoz képest gondoskodik a kiskorú gyermeke kiházasitásáról." A 272.-278. §-okat elfogadjuk. A 278. §-ból kifolyólag azonban egy fontos kérdést kell felvetnünk, t. i. mai viszonyaink közt gyakran előfordul a társadalom minden rétegében, hogy a szülök egyszerűen elhagyják egymást, minden válóper s birói eljárás nélkül, évek hosszú során át külön élnek A gyermekekről, ha megállapodva egymás között gondoskodnak, tovább intézkedni nem kell, de igen sokszor, mert hisz ezen rövid uton való elválás vagy elhagyás leggyakrabban éppen a szegényebb s vagyontalanabb osztálynál jön elő, felmerül a kérdés, hogy a kiskorú ki által neveltessék s kinél legyen, miként történjékatartási költségek megállapítása ? A 278. §. ugyan első bekezdésében szól a törvényes elválás eseteiről, azonban nem emlékezik meg arról, hogy addig, mig a válóper jogérvényes befejezést nyer, ugy arról sem, hogy ha a szülök törvényesen nem váltak el, azonban tartósan külön válva élnek, ily esetekben a gyermekekkel mi történjék, ha a gyermek ellátásáról, neveléséről kellőleg nem gondoskodtak s vitássá válik, hogy a gyermek hol legyen s ki által tartassék s ki gyakorolja a szülői jogot? Azon eseteket értjük, melyek az 1877. évi XX. t.-czikk 13. §-a harmadik és negyedik bekezdésében szabályoztattak, mely esetek jelenleg a legeltérőbb s ellentétesebb birói határozatoknak lettek okozói, ugy, hogy éppen ezen eseteknél folytonos conüiktus van a birói s közigazgatási hatóságok között, söt számos oly kúriai határozat hozatott, mely nem felel meg sem a törvény intencziójának, sem szövegének. Az ily esetekre a T. intézkedése ki nem terjed, pedig ezek sokszor előfordulnak ép ugy az árvaszékeknél, valamint a bíróságoknál, hova ugyan az 1877. évi XX. t.-czikk 13. §-a helyes értelmezése mellett nem tartozhatnak. Véleményünk szerint szabatosan megállapitandó, hogy addig, mig a házassági per folyamatban van, ugy az esetre, ha a szülők tartósan külön válva élnek, mily intézkedések teendők a szülői jog gyakorlását illetőleg. A 278. §. után tehát egy uj szakasz veendő fel, e szakasz következő: