Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - A német női jogvédő-egyesületek tevékenysége

250 Magyar Jogász-Ujság II. évf. csapat igazgatója volt. A .Western Morning News" czimü lap kritikusa, aki a darabnak első izbeni előadásán jelen volt, nemtetszésének adott kifejezést és a darabot lapjában a szó szoros értelmében „lerántotta." Abszurditásnak nevezte az egész darabot, mint amely az emiitett színházhoz, mint királyi színház rangjával biró színpadhoz semmiképpen sem illik. A színészeket és énekeseket orfeum-müvészeknek, az énekszámokat közönségeseknek és a tánczokat, valamint a zenei kíséretet, Ízléstelennek mondotta. Ez kétségtelenül az igazgatóra és szerzőre egy személyben, kevésbbé volt hízelgőnek tekinthető és senki sem csodálkozhatik azon, hogy az, az emiitett lap kritikusának ezen magatartása fölött bosszankodott. Az emiitett igazgatónak bosszúsága annál nagyobb volt, mert ugyanazon darab, ugyanazon lapban 1 évvel előbb, egy más kritikus által világosan meg is dicsértetelt. Ezen hirtelen nézetváltozásnak okát egyedül csak rosszakarat képezheti, — mondotta az érdekelt igazgató — és a bírósághoz sietett, a lapnak kiadóját becsületsértés miatt perelvén be. Az esküdlek a panaszosnak igazat adtak és a kérdéses lapot 100 font sterling pénzbüntetésre ítélték. Ezen ítélet a fellebbezési bíróság által a mult napokban meg lett változtatva. Az említett fórum ugyanis akként döntött, hogy a kritikus a tárgyilagos nézetnyilvánitásnak határait nem lépte át, mert az inkriminált ujságczikk sem személyes sértést nem tartalmazott, sem tényeket el nem ferdített. A tényeknek szabad bírálata azonban — más szóval annak bírálata, amit a szerző valóságban mond és amely cselekmények a színpadon tényleg végbemennek, — minden körülmények között meg van engedve, így tárgyilagos bírálat az ítélet szerint, mindig „fair comment", bármilyen éles legyen is az. Az esküdteknek tehát nem volt joguk ez ügyben marasztaló ítéletét hozni. Amidőn a kritikust elitélték, a művészet és a színház fölött saját nézetüket kívánták irányadónak tekinteni és minden ezzel ellenkező nézetet büntetendőnek. Hogy ily alapelvek mellett hová kellene jutni, az könnyen elképzelhető. Az angol szerzők és művészek ezek folytán csupán közvetlen sértések és a tényeknek elferdítése ellenében, de tárgyilagos, még oly szigorú kritika ellenében megvédve nincsenek. De ily védelemre szükség nincs is ! A kritika szabadsága kívánatos mindenképpen, hogy a közönséget lelkiismeretlen és reklámra éhes színházigazgatók kizsákmányolásától megvédhessék és hogy a művészet bizonyos nívó alá ne sülyedjék. Az angol fellebbezési bíróság ezen határozata, ugy a közönség, mint a művészek, de még a művészet érdekében is csak helyeselhető. — Ellenőrző szakértő orvosok. A büntető perrendtartás 228. §-a megengedi, hogy olyan ügyben, amelyben az eldöntendő szakértői kérdések megítéléséhez különös szakértelem szükséges, a terhelt, vagy ha több terhelt van, ezek együtt, de saját költségükön egy ellenőrző szakértőt alkalmazhatnak. A gyakorlat azt igazolja, hogy az ellenőrző szakértők intézménye bevált. Ha a vádlott vagyonos, az ellenőrző szakértők alkalmazása nem okoz semmi nehézséget; ezen védelmi eszköz azonban nem alkalmazható szegény sorsú terheltek és vádlottak érdekében. Minthogy a budapesti ügyvédi kamaránál több orvos bejelentette, hogy a büntető bíróság szolgálatába díjtalanul hajlandó állni, azon czélból, hogy az igazság kutatásában és annak eredményei megállapításában a bíróság segítségére legyen s ezáltal megszüntettessék az a különbség, amely ma a vagyonos és nem vagyonos terhelt és vádlott között a védelem terén fenforog, a budapesti ügyvédi kamara elhatározta, hogy : ellenőrző szakértői lajstromot fog összeállítani, ezen lajstrom a kamaránál fog kezeltetni, esetről-esetre a védők a szükséghez képest ezen lajstromból fogják az ellenőrző szakértőt kiválasztani és erről az ellenőrző szakértőt a kamara fogja értesíteni. Hogy ezen lajstrom összeállítható legyen, a kamara felhívja ezennel a fő- és székvárosi orvosokat, akik ezen tisztnek díjtalanul viselésére vállalkozni hajlandók, hogy jelentsék be a budapesti ügyvédi kamaránál (V. ker., Szemere-utcza 10.) ebbeli szándékukat. Csak oly orvosok jelentkezhetnek, akik legalább 5 év óta bírnak orvosi oklevéllel s kötelezik magukat az ellenőrző szakértői tisztet legalább egy évi időtartamra díjtalanul ellátni. A jelentkezők közül 50 tagot a kamara által kiküldött bizottság fog kiválasztani, mely bizottság orvosokkal is kiegészítheti magát. \<^— A német női jogvédő-egyesületek tevékenysége. Amióta 1894 ben Strift Mária az első női jogvédő-egyesületet Drezdában alapította, azóta már több ilyen alakult Németországban. Ezen egyesületek irodákat tartanak fenn, hol elsősorban nők részesülnek jogvédelemben. Hogy mily áldásos tevékenységet fejtenek ki ezen nagy szocziális jelentőséggel is biró irodák, igazolják az alábbi számok. Jelenleg 35 „jogvédő-iroda nők részére" áll fenn Németországban, ezek közül 23 egyesült s egy központi irodát tart fenn Berlinben. Ezen központi iroda vezetője, dr. iur. Kaschke Mária az összes jogvédő irodák tavalyi tevékenységről számol be egy a napokban kiadott részletes évi jelentésben. Ebből kitűnik, hogy a német jogvédő-irodák és egyletek az 1902. évben 5453 mindenféle rangú nőt részesítettek jogi védelemben, illetve szolgáltak ennyinek jogi tanácscsal. A férjezett, illetve özvegy és elvált jogkereső nők száma 11*21 százalékkal haladta meg a hajadonokét s az önálló hivatással birók száma 20 64 százalékkal haladta meg a foglalkozásnélkülicket. 840 esetben házasságjogi perről, 503 esetben bérletkérdésről, 74 esetben szolgálati és munkabér perekről, 551 esetben nőtartásról, 1722 esetben pedig egyéb ügyekről, örökösödési, biztosítási stbről volt szó, mig a büntetőügyek 170 esetben — túlnyomóan becsületsértési ügyek — szerepeltek. Ezen esetek közül elintéztek egyszerűen — jogi tanácsadással — 4406-ot, perenkivüli egyességek utján 604-et, ügyvédnek átadtak 241-et és végre 202 esetben az irodák maguk vitték, illetve indították meg a pereket. Ezen felül 428 beadvány készült ugy hatóságok, mint magánosokhoz ; szerkesztettek 46 végrendeletet és 14 házassági szerződést, végre 1229 levelet irtak ügyvédeikhez és ügyfeleikhez. A frankfurti és kölni jogvédő egyesületek, illetve irodák 10,000 példányban nyomatták ki a német nőegyleti szövetség által kiadott házassági szerződés formulárét, melyeket az anyakönyvi hivatalok és papirkereskedések utján szétosztattak. Kölnben 918 és Hamburgban 2254 házassági szerződést készítettek, melyeknek 90 százalékában külön vagyon köttetett ki. A berlini központi iroda egyik fiókjának tanácsa 148 esetben szóbelileg és 42 esetben levélileg kéretett ki; az ügyfelek helyett 172 levelet irt és ezen fiókiroda főnöknője által vitt 24 pert megnyertek.