Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - A jogászok kiképzése Angliában

248 Magyar Jogász-Ujság II. évf. az egyes czikkek (ez a kötet 1200-nál többet foglal magában) szakszerű tudással, alapossággal és lelkiismeretességgel készültek. Az egyes czikkek közül kiemeljük a következőket: Házassági akadályok, Házasságtörés (Vavrik Béla), Házassági vagyonjog (Szladits), Királyi könyvek (Makay Dezső), Jogtörténet (Illés), Horvátiázlavon - Dalmátországok közjogi viszonyai (Jászi), Hipnotizmus (Moravcsik és Angyal), Jogi vizsgálatok (Horváth Ödön), Igazságügyi statisztika (Ráth Zoltán és Marschalkó János), Katonai bíráskodás (Fabiny Gusztáv), Kártérítés (WollT), Kegyuraság (Surányi János), Kereskedelmi bíróságok (Térti Gyula), Képviselőház (Polner), Kiadatás (Doleschall), Kir. közigazgatási bíróság (Reichard), Polgári perjog (Fodor Ármin és Gaár Vilmos), Kereskedelmi és váltójog és eljárás (Juhász Andor), Kiadói ügylet (Magyari Géza), Királyi ügyészség (Vámbéry Rusztem) stb. Teljes elismerést érdemel dr. Márkus Dezső szerkesztő, ki nemcsak szellemi vezetője az egész vállalatnak, hanem maga is számos czikkel gazdagítja a lexikon köteteit. Az eredetileg öt kötetre tervezett munka hat kötetben fog megjelenni, hogy az egyes fontosabb czikkeknek továbbra is kellő terjedelem legyen szentelhető, a mi kétségtelenül a jogászvilág osztatlan tetszésével fog találkozni. A munka utolsó két kötete — melynek anyaga csaknem teljesen együtt van — még ez évben okvetlenül megjelenik. — A magyar judikaturából. Hatáskör megállapítása helytelen czéghasználat miatt indított ügyben. A kir. minisztérium özv. A. Gy.-né F. E.-nek M. L. ellen helytelen czéghasználat miatt tett panaszából a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék és Budapest székesfőváros IV. kerületének elöljárósága között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1902. évi november hó 28-ik napján tartott tanácsában az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a következőkép határozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok : Özv. A. Gy.-né F. E. mint a kereskedelmi társas czégek jegyzékébe bejegyzett „A. és M." czég időközben elhalt egyik tagjának: A. Gy.-nak a hagyaték átadó végzéssel elismert örököse 1902. évi január hó 25-én 9931. szám alatt a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez benyújtott kérvényében arra való tekintette], hogy az A. Gy. és M. A. között létrejött társasági szerződés értelmében a társasági tagok bármelyikének elhalálozása esetében a társasági szerződés az elhalt tag örököseire átmegy, néhai A. Gy. elhalálozását bejelentvén, egyszersmind panaszt tett amiatt, hogy M. A. az „A. és M." czég alatt bejegyzett közkereseti társaság üzletét nem a bejegyzett czég alatt, hanem saját neve alatt folytatja s az üzlet nyomtatványain és áruin sem a bejegyzett czéget, hanem saját nevét használja. Kérte tehát M. A.-nak a „M. A." czégszöveg használatától eltiltását és a bejegyzett „A. és M." czég használatára kötelezését. A kir. törvényszék a beadványt pótlás végett visszaadván, az 1902. évi február hó 5-én 9931. szám alatt kelt végzésében egyszersmind arra figyelmeztette a panaszost, hogy a czégnek nem a bejegyzett alakban használata miatt emelt panasza az illetékes iparhatóság előtt érvényesíthető. A panaszos erre 1902. évi február hó 25-én 22.361. szám alatt bejelentette a törvényszéknek, hogy kérelmét 1902. évi január hó 11-én 692. szám alatt már a budapesti IV. ker. elöljáróságnál, mint elsőfokú iparhatóságnál előterjesztette, azonban az iparhatóság az 1902. évi január hó 17-én 692/902. szám alatt hozott határozatával beadványát illetékesség hiján visszautasította, mert az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 21. §-a értelmében a czég jogosulatlan használatát a törvényszék torolja meg. Csatolta panaszos az elöljárósághoz benyújtott kérvényét és az arra hozott végzést. A kir. törvényszék az 1902. évi június hó 4-én 58.770/902. szám alatt hozott végzésével özv. A. Gy.-né amiatt tett panaszának, hogy M. A. az „A. és M." czég alatt bejegyzett üzletet nem a bejegyzett czég alatt folytatja, illetőleg a czéget nem a bejegyzett alakban használja, helyt nem adott, mert erre az esetre a kereskedelmi törvénynek csupán a ezégjegyzésre vonatkozó határozatok meg nem tartása és valamely czégnek jogosulatlan használása esetében követelendő eljárást szabályozó 21. §-a nem vonatkozik és igy a panasz tárgyában az eljárás nem tartozik a kereskedelmi bíróság hatáskörébe. Eszerint a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék és a budapesti IV. ker. elöljáróság között hatásköri összeütközés esete merült fel, melynek elintézéséül a közigazgatási hatóság hatáskörét kellett megállapítani ; mert czégnek jogosulatlan használatáról (czégbitorlásról) csak akkor lehet szó, ha valaki valamely nevet czégül használ, holott ennek használatához joga nincsen ; ebben az esetben azonban a panaszt nem amiatt emelik, mintha M. A.-nak a czégül használt névhez magában véve joga nem lenne, hanem amiatt, hogy a panaszolt a bejegyzett „A. és M." czégszöveg helyett „M. A." szöveget használ; a társas czég helyett egyéni czégre utaló, tehát a valóságnak meg nem felelő szöveg használata pedig az 1884: XVII. t-cz. 58. §-ába és 157. §-ának d) pontjába ütköző kihágásnak alkatelemeit látszik magában foglalni, amelynek megbirálása az 1884: XVII. t.-cz. 166. §-ának I. pontja értelmében Budapesten elsőfokban a kerületi elöljáróság hatáskörébe tartozik. (36.253/1902. I. M. sz.) Az Osztrák judikaturából. Blaha József kunoviczi zsellérnek siketnéma lányát tavaly november havában, midőn a vasúti síneken áthaladt, egy arra robogó vonat félrelökte, miközben oly nagyfokú sérüléseket szenvedett, hogy egyik lábát amputálni kellett és púpossá is lett. A kiskorú siketnéma lány atyja erre pert indított a vasúti társaság ellen, melyben 30,000 kor. fájdalomdijat. 15,000 koronát az állandó elcsufitás és napi 4 kor.-nyi életjáradékot követelt lánya részére. A perbevont vasút társaság azzal védekezett, hogy a szerencsétlenség a károsult önhibájából, illetve szüleinek mulasztásából eredt, mert siketnéma lányukra ügyelniük kellett volna. A törvényszék a vasultársaságot 10,000 kor. fájdalomdíj és napi 90 fillérnyi életjáradék megfizetésére kötelezte a következő indokolással: Önhibát csak abban lehetne látni, hogy a panaszos nő a vasúti sinpárt átlépte. Ez azonban egy közhasználatban levő uton történt, melyre joga volt rálépni, s igy azt nem lehetett a pályatestre való illetéktelen rálépésnek minősíteni. Ha hátra is tekintett volna, hogy a netán érkezhető vonatot meglássa, az nem használt volna neki, mert a pálya épen közvetlenül ezen ut mellett kanyarodik ugy, hogy meg sem láthatta volna előbb, a gép zakatolását pedig nem hallhatta, mert siketnéma. Azon körülmény végre, hogy a panaszos siketnéma, nem tekinthető a törvény értelmében önhibának. Ezen Ítéletet a másodés harmadfokú bíróság helybenhagyta. — A német judikaturából. A panaszos nő kárának megtérítését követeli, amely egy munkásvonatnak kisiklása folytán reá háramlott. A szerencsétlenség