Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Kezesség

Magvar Kodifikáczió II. évf. Nem tartom indokolhatónak azonban épen az esetek nagy számánál fogva, hogy az ily helyeken elveszett s talált dolgok tulajdonát, illetve a befolyt értéket a hatóság vagy közlekedési intézet szerezze meg. A hatóságoknak nem lehet ugyanis rendeltetése ily módon jövedelmet szerezni, a közlekedési intézeteknél pedig mivel sem indokolható, hogy ily módon gazdagodjanak s az igazságnak teljesen megfelel az, ha ők a hirdetményi eljárással s elárverezéssel járó kiadásaik megtérítését, esetleg a befolyó összeg bizonyos °/o-át követelhetik, a többi igy befolyó összeg pedig ép ugy, mint a 615. §. esetén, az illető községi szegénypénztár javára fordittatik. Igen helyesnek tartom végül a Tervezetnek a kincs találására nézve tett lészletezö intézkedéseit is, szemben a német törvénykönyv 984. § ával, mely csupán egész általánosságban beszél a kincs találásáról. Helyes ugyanis a kincs találásánál is a be jelentési kötelezettséget a fent emiitett közérdekből megállapítani és a tulajdonos érdekeit is a kutató ellenében megóvni. Itt azonban a 614. §. azon intézkedése helyébe, hogy a talált dolog elkobzása esetén az az államkincstárra száll, ismét azt tartanám kimondandónak, hogy ez esetben azt, illetve annak értékét az illető községi szegénypénztár szerzi meg. Csak mellékesen kívánom végül megjegyezni, hogy a „Találás" czime al&tt foglalt intézkedések következtében az igy lélesitendő magánjogi szabályoknak a Btkv. mai rendelkezésével leendő összhangzásba hozalala feltétlenül szükséges lesz, mert ha nem lesz kötelessége a találónak a három koionán felüli értékkel biró dolgoknak a hatóság részére leendő átadása, nem lesz kötelessége a három koromin aluli értékű dolgok találásának bejelentése : akkor nem lesz a Btkv. 365. §-a fentartható s az átadás elmulasztása jogtalan elsajátításnak minősíthető. A büntető törvény novellája lesz hivatva e kérdést megfelelő módon megoldani. Dr. Kétly István budapesti ügyvéd. Kezesség, (Polgári törvénykönyv tervezete 1225—1249. §§.) Régibb hazai jogunkban a követelések dologi biztosításának legelőkelőbb módja az ingatlanoknak zálogbirtokba adása volt, a személyes biztosítás terén pedig a személyes kezesség volt az uralkodó. Az előbbit az ősiségi nyilt parancs kiküszöbölte s tiltó rendelkezését az ideiglenes törvénykezési szabályok is fentartották. Azóta csak más megengedett (vételi, haszonbéri) szerződések leplébe burkolva fordul elő még itt és amott, sűrűbben olyan vidékeken, ahol az uzsora burjánzik. Az utóbbit — a kezességet — a megváltozott gazdasági és hitelviszonyok is fentartották ugyan, de gyakorlati alkalmazása mindinkább szűkebb körre szorult. A váltóforgalom szertelen arányokat öltött és a más adósságáért való személyes helytállásnak váltói nyilatkozat (kibocsátás, forgatás, sőt elfogadás, formájába burkolását annyira általánossá tette, hogy ma már írástudó ember nem „kezeskedik", hanem „girál". Megteszik ezt még az írástudatlanok is meghatalmazott utján. A jelzálog intézményének fokozatos kifejlődése is sok esetben mellőzhetővé tette akezesállitást. A hitelezőre nézve különben is megnyugtatóbb a dologi biztosítás. Már a rómaiak azt tartották, hogy: „plus cautionis est in re, quam in persona." A Tervezet is ott, ahol a biztosítékadásra kötelezett részéről való teljesítést szabályozza (1150. §.), a dologi biztosítást elébe teszi a kezesállitásnak és ez utóbbit csak a dologi biztosítékadás lehetetlensége esetében, vagyis csupán subsidiarius biztosítási módozatul fogadja el. A jogfejlődés tehát fokozatosan szűkebb területre szorította ugyan a kezességet és a hitelszerzésnek más, kedveltebb eszközeit hozta a felszínre, mégis egyet kell értenünk a Tervezetnek azzal az irányával, amelynél fogva ezt, az élő jogunkban mély gyökeret vert jogintézményt nemcsak a mai jogfelfogás szellemében tüzetesen szabályozni, hanem azt mint hiteleszközt tökéletesbiteni és könnyebben kezelhetővé tenni törekszik. Fontos jogpolitikai szempontokból óhajtandó volna ugyanis, hogy különösen a kevésbé müveit néposztály tagjai, akik a váltói kötelezettség természetét nem ösmerik és nincsenek eleve tisztában azzal, hogy a váltó abstract jellegén rendszerint megtörik a legjóhiszemübb védekezés is: visszatérjenek a magánjogi kezességhez, a személyes biztosíték nyújtásának ehhez a legtisztább és legőszintébb formájához, amelynél a megkötött ügylet tartalma nem leplezi, hanem kifejezésre juttatja a felek szándékát. A Tervezet IV R. 4. cz. 3. fejezete foglalkozik a kezességgel. Tartalmának első, futólagos áttekintésénél is szembeötlik, hogy habár a Tervezet ennek a jogintézménynek a szabályozásánál a német polgári törvénykönyvet választotta mintául, sőt e törvénykönyv vonatkozó 765—778. §§-nak sorrendjét is követi, az egyes kérdések megoldásánál gyakran más eredményre jut, számos uj rendelkezést tartalmaz és csaknem kétszer akkora terjedelemben dolgozza fel ugyanazt az anyagot. Az 1225. §. első bekezdése szerint: .A kezességi szerződésnél fogva a kezes egy harmadik személy hitelezőjével szemben