Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

98 Vargha Ferencz mert, mint említve volt, a magánosok elleni erőszak büntette (175. 176. §.) nem a kényszerítő büntettek csoportjába tartozik. Végül álljon itt egy jogeset a Reichsgericht joggyakorlatából, a hol a német legtöbb bíróság az erőszak fogalmát tüzetesen fejtegeti. A tényállás az volt, hogy a vádlottak a panaszos házának tetejére köveket dobáltak. A büntető kamara azért nem állapította meg a magánosok elleni erőszak bűntettét, mert a házteteje nem lett megrongálva. A Reichsgericht az államügyész semmiségi panaszának a következő indokolás alapján adott helyet: «A büntető kamara kijelentése téves. A Btk. 125. §-a, mely a csoportosulásban való részvételt bünteti, ha dolgokon erőszak követtetett el, épen nem kívánja meg, hogy az erőszak valamely eredményt is hozzon létre ; világosan kitűnik ez a törvény második alineájából, a hol súlyosabb büntetés van megállapítva azon esetre, ha dolgok megsemmisíttettek vagy megrongáltattak. Miután a törvény az erőszak fogalmát nem határozza meg, ez okból a szó közönséges értelme a mérvadó ; e szerint pedig a fogalom ismérvéhez más nem kívántatik, mint az, hogy valamely személy physikai ereje működésbe hozassék és ezzel valamely dologra hatás gyakoroltassék, közömbös levén az, hogy eme behatás a dolog egyediségén idézett-e elő valamely változást vagy nem. Az erőszak fogalma ép így értelmezendő akkor is, midőn az a személy ellen irányul. Itt sem szükséges, hogy az erőszak a testi épségben valamely változást idézzen elő. S így merőben közömbös az, hogy a dolog ellen intézett erőszak idézett-e elő valamely változást, eiínek állagán vagy az erőszak azt teljesen változatlanul hagyta-e». (Rechtsprechung IV. k. 113. lap.) Szándékosan hagytam utoljára a strike-ot vagyis a Btk. 177. §-ában meghatározott esetét a magánosok elleni erőszaknak,, mert ez nem a romboló, hanem a kényszerítő bűncselekmények csoportjába tartozik. A véltséget a törvény ekképen határozza meg: «A magánosok elleni erőszak vétségét követi el, a ki a munkabér felemelése vagy leszállítása végett valamely munkás vagy munkaadó ellen erőszakot követ el, azt szóval vagy tettel bántalmazza vagy erőszakkal fenyegeti*. Miután itt a tettes czélja az, hogy a munkaadó cselekvésre kényszeríttessék (felemelése vagy leszállítása a munkabér.nek), ebből azt lehetne következtetni, hogy a vis absoluta ezen vétségnél ki van zárva, mert ez teljes tétlenséget hoz létre, a mely állapotban a cselekvés lehetősége ki van zárva. Csakhogy nem szabad szem elől téveszteni, hegy a bevégzéshez épen nem kívántatik meg az, hogy a munkás vagy munkaadó a támadó czéljának meg is feleljen ; a bevégzéshez csak a dolus speciális s a kényszerítés szükséges. És így lehetséges az, hogy a vis compul-