Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 91 2- §• A lázadásnál a Btk. 152. §. 3. pontjában «erőszak» és • veszélyes fenyegetésről* van szó. Hogy a veszélyes fe nyegetés alatt itt olyan fenyegetés értendő, mint a minő a Btk. 167. §-ában meg van határozva, azt már fentebb kiemeltem, midőn a törvény genesisére reámutattam. Ebből kitűnik, hogy a »veszély es» jelzőt az igazságügyi bizottság vette fel azért, hogy nyilvánvaló legyen az, miszerint itt is olyan fenyegetés értendő, a minő a Btk. 167. §-ában van meg határozva. A mi már most azt a kérdést illeti, hogy a törvény vis absolutát vagy vis compulsivát kiván-e meg, erre nézve bátran kijelenthetjük, hogy itt ezen tétel fejtegetése meddő munka; mert a bűntett bevégzéséhez a kénysze r-á 11 a p o t nem kívántatik meg, sőt még az erőszak s fenyegetés sem szükséges ahhoz, hogy bevégzésről szóihasunk. A lázadásnak ezen esete az úgynevezett formális büntettek csoportjába tartozik, mennyiben a bevégzéshez semmi anyagi eredmény nem szükséges. A bűntett mozgató eleme a dolus ; az egész tényálladék ezen mozzanaton épül fel; ez tereli az egyébként közömbös csoportosulást a criminalitas terére. A bűntett tárgyi eleme a csoportosulás, mely azt az állapotott jelenti, midőn az isolátlan mozgó emberek a dolus speciális hatása alatt sokadalommá verődnek össze. Mihelyt ez meg van, mihelyt a csoportosulás megkezdődött, a bűntett be van végezve. Láthatjuk ebből, hogy a lázadás büntette tulajdonkép már akkor be van végezve, midőn még csak a jogilag védett érdekek veszélye, tehát a jogsérelem lehetősége forog fen csupán, s igy ezen delictum a veszélyeztető büntettek csoportjába tartozik. Miután ezek szerint a kényszer állapot a bevégzéshez nem szükséges, ebből következik, hogy a bűntett ismérveinek meghatározásánál teljesen közömbös a vis absoluta s a vis compulsiva kérdése. Erről csak a bűnösség fokának meghatározásánál lehet szó, mely műveletnél, mint objectiv mennyiségi ismérv, az előidézett kényszer nagysága mindig súlyosító körülményt fog képezni. A hatóság elleni erőszak bűntettének két eseténél van szó «erőszak> s «fenyegetésről*: a Btk. 163. és 165. §§-ban. Az előbbeni igy szól: «A csoportosulás, melynek c z é Íj a valamely hatóságot erőszak vagy veszélyes fenyegetés által kényszeríteni*. A törvény technikájából látjuk, hogy a tényálladék ép ugy van meghatározva, mint a lázadásnál, a miről éppen most volt szó. S igy a Btk. 163. §-ánál vis absolutáról s vis compulsiváról a 152. §, megbeszélésénél felhozott indokokból nem szólhatunk.