Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 9 átlagos mértéke, mely az egyes esetek eldöntésénél kalauzul szolgálhat. A külerő ezen problémája más szavakkal azt jelenti, hogy ezzel szemben a reagáló akaratnak van-e bizonyos fokú szabadsága. Nem értve az alatt a determinismus és indeterminismusnak szertelen nagy kérdését, s a reagáló akaratot tisztán csak a kényszerítő erővel hozva összefüggésbe, az akarat ilyen értelemben vett szabadsága három formában nyilatkozhatik : a) a külerő ellenállhatlan akadályt nem képez ; b) az akaratot két baj közti választás alternatívája elé állítja ; c) ezt a választást sem hagyja fenn, hanem azt teljesen lenyűgözi. Az a.) alatti eset épen nem azt jelenti, mintha a külerő semmi bajt sem foglalna magában ; mert a dolog természete szerint ezen erők mindegyik csoportjából ki kell venni az ilyen eseteket, mennyiben ezek a kényszer utján véghez vitt bűncselekmények elkövetési cselekedetét nem képezhetik. Az erőszak és fenyegetés már fogalmilag bajt tételezvén fel, a hol ez hiányzik: sem erőszak sem fenyegetés nincsen. Hanem igenis az a.) alatti csoportba sorolom azon kényszerformákat, midőn a baj bekövetkezése : a) nagyon távoli, nagyon valószínűtlen, y) a legkisebb ellenállásra megszűnik ; o) midőn annak elhárítása végett a hatóság idejekorán igénybevehető. Az a. p. y. alatti esetekben kény szerállapotról nem szólhatunk azon egyszerű oknál fogva, mert a kényszer előidézése végett használt külerőben rejlő baj nem veszélyes. A mi különösen a y) alatti esetet illeti, az azért nem hozhatja létre a kényszerállapotot, mert az igazságszolgáltatás a polgárokjogi érdekeit csak komoly baj ellen védelmezi, de a gyámoltalanságnak nem nyújthat büntetési sanctio alatt asylumot. Ha a y) alatti esetet is alkalmasnak ítélnők a kényszerállapot előidézésére, akkor az absolut alkalmatlan eszközökkel, s az alkalmatlan térgyon elkövetett kísérletet is meg kellene büntetnünk ; s ezzel annyira a subjectivismus területére lépnénk, hogy a gondolatok s nem a tettek képeznék az állami védekezés s megtorlás tárgyát. Másként áll a dolog a 8) alatti esetben. Az, hogy a hatóság, vagy más személyek igénybevételével az erőszak s fenyegetés megszüntethető, a már alkalmazott erőnek büntetőjogi qualitasára befolyással nincs ; de befolyással van annak quantitasára. Ez az eset leggyakrabban adja elő magát a zsarolásnál, midőn a megtámadott, a helyett hogy a jogtalan