Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/38 / 1. szám - Franciaország. Törvényhozás. A sajtótörvény módositása. - Megtakaritások az igazságügyi tárcza körében. - Az egyetemek kérdése. - A büntető perujitásról

44 Külföldi jogélet a bennük rejtő ellenmondás bizonyítja, hogy vagy az egyik vagy a másik elitélt ártatlan; 3. ha a marasztaló határozat hozatala után a kihallgatott tanuk valamelyike, az elitélt ellenében elkövetett hamis tanuzás miatt elitéltetett, e tanú az uj eljárásban nem hallgatható ki ; 4. ha az első per folyamán nem használt, oly okiratok kerülnek elő vagy oly tények derülnek ki, melyekből következtethetni, hogy a bűntett vagy vétség szerzője más, mint az elitélt vagy hogy a tanuk valamelyike hamisan vallott és ha a valódi tettes vagy a hamis tanú, elhalálozás, elévülés vagy büntetőjogi felelősség vagy beszámithatóság híján nem üldözhetők. Az ujrafelvételt kérhetik : az igazságügyminiszter, az elitélt vagy képviselői; a kérelem a séínmitőszékhez intézendő, mely a nyomozást teljesiti s ha az első határozatot hatályon kívül helyezi, az ügy érdemleges elbírálását az elejétől különböző bírósághoz utasítja. Felmentés esetén az ítéletet közé kell tenni és a körülmények szerint pénzbeli kártalanítást is engedélyezhet. Judicatura. /. Egy képviselő napidíjai. Pontois képviselőnek nagyon sok az adóssága s hitelezői lefoglalták napidijait. A référé bíróhoz fordult a letiltások feloldása végett. Azt hozta fel, hogy az ebbeli jövedelmek élelmezési természetűek s azt kívánta, hogy csak harmadrészb2n fordíttassanak a hitelezők kielégítésére. Ezek ellenvetették, nogy Pontois úr 6000 frank bírói nyugdijat húz, melyet nem lehet végrehajtás alá vonni s azt kérték, hogy napidijainak háromnegyed része maradjon zár alatt. A bíró az egész képviselői jövedelemre nézve fentartotta a foglalást z határozatának kihirdetése után így szólt Pontois úrhoz : «Nincs rendjén, hogy az olyan ember, mint ön, ki bíró volt és most képviselő, hasonló perekre szolgáltat alkalmat.» 2. Ujságczikkek átvétele. E kérdésben a párisi főtörvényszék nemrég elvi kijelentést tett. Egy hirlap, a «Courrier d'Etat», forrás-megnevezés nélkül lenyomatta egy másik újság czikkeit olyképen, mintha előfizetőinek kérdéseire tanácscsal szolgálna velük. A szerkesztő, a szerzői jog bitorlása czimén perbe fogatván, a párisi törvényszék 100 frank büntetésre, 200 frank kártérítésre ez az ítélet közzétételére ítélte. Felebbezésében arra hivatkozott, hogy ez általános szokás ; de a főtörvényszék helybenhagyta az elsőbiróság határozatát. J. Polgári és büntető beszámithatóság. 1885 szeptember 15-én Roussibie Pál elmezavarban megölte szeretőjét. A vizsgálat megszüntető határozattal végződött, daczára annak, hogy 3 terhelt minden áron az esküdtszék elé akart állani. Kórházba szállitották és gondnokság alá helyezték. A megölt nő atyja most polgári pert indított ellene 15,000 frank kártérítésre; a polgári bírónak tehát arról kellett ítélni, hogy a büntetőjogi beszámítás kizárása nem érinti-e a polgárjogi felelősséget. Tekintettel arra, hogy alperesnek a tett elkövetése idején fenforgott elmebetegsége a büntető per folyamán teljesen megállapittatott, a polgári bíróság felperest elutasította.