Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az akarat a szerződésben 43alakjában védetnek: a tulajdonos a haszonkölcsönbe stb. adott dolgot nem azon alapon követeli vissza, mert erre az alperes magát kötelezte, (dare debet). hanem mert jogtalanul visszatarrjar elrontotta, elvesztette stb (subtraxit, perdidit, in damnum misit res meas) — nem az akarat, hanem a vagyonsértés, a res, alapja e kötelmeknek. Hasonlóan az adásvétel nem mint consensualis, hanem valamint a csere a rómaiaknál, mint reális szerződés fejlődik a germánoknál: nem mutuo consensu, hanem az egyik részről történt teljesítéssel (re) jön létre a szerződés. Hasonlóan a németek ünnepélyes formaiszerződése, a wadiatio, eredetileg való ságos reálügylet, még pedig két oldalú reálügylet volt: a hitelező teljesitése ellenében az adós átadta a wadiumot. E wadiatióval — a szó eredeti értelmeben — az ados eleget tett kötelességének, és csak későbben vált a wadium a fizetési igéret puszta formájává. (H e u s 1 e r id. m. II. 224. köv. 11.) Sőt mindvégig a német ünnepélyes szerződésnek (Wettvertrag, Gelöbnis) kötelező alapja nem az adós akarata, hanem a zálogul (wadium) adott szó, melyet* ugy mint a régi wadiumot be kell váltania, mert különben «szavát veszt,i» — a szó «átadása* a régi résnek, mint a szerződés causájának, legutolsó maradványa. (Heusler ib. 248. 1.) De hogy a szerződés ezen reális gyökere még a fejlett jogban sem hal el szükségképen, és hogy a legtökéletesebb forgalmi viszonyok sem teszik szükségessé a kötelező akarategyezmény dogmáját, meggyőző erővel bizonyítja az angol (es amerikai) jogallapot még mai nap is. Már Rüttimann remek könyvében 18 kifejtette az angol consensualis szerződés sajátos természetét : bármi egyezmény (a formális ügyletektől — contracts under seal — eltekintve) csak akkor érvényes, ha «jo alapja: igood consideration) van. A «consideration» fogalma már most ujabban két hivatott tollból származó jeles értekezes által a continentalis jogirodalomban is bőven megismertetett 19 E szerint a consideration röviden a szerződési igéret ellenértéke, vagy mint egyik legelső angol jogiró, Pollock2u meghatározza : Consideration is that, which is actually given and accepted in the return for the promise. A ki ellenérték nélkül igér, nem köteles ígéretét beváltani — az angol jog nem ismeri az alaktalan ingyenes szerződést Nem meglepő-e itt is a hasonlóság a római jogállapottal ? A római jog is mindvégig idegenkedett az ingyenes szerződésektől.21 A ki a régi Romában jogérvé18 Englischer Civilprozes 26/27. 19 Schuster Busch Arch. f. HR. (46. köt.) és Hartmann Grundprinzipien der Praxis d. engl. amer. Vertragsr. Archiv. f. civ. Prax. 77. köt. 20 Idézve Hartmannál ib. 21 V. ö. a következőhöz I h e r i n g remek fejtegetését: Zweck im Recht 277. és köv. 11.