Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az akarat a szerződésben. Dr. SCHWARZ GUSZTÁV ügyvéd és egyetemi magántanártól. (Első köziemíny.) Alig van jogi tétel, mely általánosb elismerésben részesülne, mint a kötelmi jog két alaptétele, mely szerint: szerződési kötelmekben a szerződő felek akarata, vétségi kötelmekben a fél vétke (dolus, culpa) mértékadó. Ehhez képest szerződési viszonyban minden fél csak azért felel, mit saját akaratából magára vállalt: contractus legem ex conventione accipiunt (fr. i. §. depos 16, 3); vétségből való kötelmekben pedig kiki felelőssége csak addig terjed, ameddig vétke: damnum sine culpa esse non potest — quae sine culpa sunt — a nullo praestantur (fr. 23 ib.) 1 Hogy e két tétel a maga általánosságában igen meggyőző és méltányérzetünknek fölötte megfelelő, tagadhatatlan. Annyira természeteseknek tűnnek, miszerint nemhogy igazságukban kételkednénk, de még okukat sem fürkészszük : jogi axiómák, melyeket bizonyító eszközként használunk, melyeket azonban magukban is bizonyítani felesleges. Pedig épen a mindennapi igazságok azok, melyekbe, mentül kevésbé rostáljuk, annál könnyebben fészkelődik a tévedés. Ily tévedés ama két kötelmi alaptételben is rejlik, mely a valóból ugyan, de nem az egész valót adva elő, a teljes igazságnak akadályára van mai napig, elméletben, gyakorlatban, törvényhozásban egyaránt. Valójában ama két tétel az élő jognak teljességgel nem felelt meg soha, manap pedig még kevésbe mint valaha. A gyakorlat, melyet nem a betű, hanem az eleven élet hajt, messze elhagyta mindenkor; el a törvényhozás is, mely az élet szükségét nem áldozhatja fel az elvont elv következetességének ; sőt utánok el maga az elmélet is, amaz «elv» mellé mindsürübben a «kivételeket» rakosgatva. E bevallott kivételek mellett pedig csakúgy hemzsegnek a be nem vallottak: oly számmal, hogy feldöntik a szabályt. Képzelhető-e jogrend, melyben a szerződés hatásait tényleg 1 B r in z Pand 2. kiad. II, § 247. <Dass die Kontrakte und Delikte niemals ohne den W illcn oder die Schuld des Obligirten sind.» Magyar Igazságügy 1892. XXXVII. t. 3