Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

A kereskedelmi törvény revisiójához -7 kellene állapítani, vájjon a kilépett társtag joga a könyvek megvizsgálására mennyiben illeti meg annak választott vagy törvényes képviselőit és jogutódait. Természetes, hogy itt rá kellene a magunk részéről térni a könyvek bizonyító erejének szabályozására is; a kereskedelmi törvény 81. §-a irott malaszt, ugy hogy egyik biránk körülbelül eltalálta az igazat, midőn nemreg tárgyalás alkalmával azon nyilatkozatot tette, hogy könyvekkel tulajdonképen semmit sem lehet bizonyítani és talán könyveivel még alig bizonyított valaki be valamit. Ugy látszik ez a félrendszabályok — félbizonyitékok — sorsa. A könyvek teljes bizonyító erővel volnának felruházandok — megengedendő azonban oz ellenbizonyítás és az, aki könyveibe tudatosan hamis bejegyzéseket tesz, mint okmányhamisitó volna fenyítendő. Ez megkímélné a tisztességes kereskedőt attól, hogy minden legcsekélyebb sommás perben ob ovo Ledae kelljen bizonyítania, megrendelést, elküldetést, átvételt stb. stb. és hozzászoktatná az ellenfelet — a fizetésre, mert hosszú perre nem számithat. Nagyban es egészben ez az angol praxis ; megközelíti némikép, amennyiben a felek magokat annak alávetik, a német «Urkundenprocess.> * # Ami a kereskedelmi törvény 5. és 6. czimeit illeti, élénk vita fejlődött ki az iránt, vájjon a ket czim közötti azon ellentét, melyet a törvény külsőleg statuál, tényleg fennáll-e vagy nem. Goldschmidt ugy nyilatkozott, hogy ilyen ellentét nem áll fenn. es ezt azzal indokolja, hogy az 5. czimben tárgyalt czégvezetők nagyrészt, a kereskedelmi meghatalmazottak pedig mindig a segédszemélyzethez tartoznak azaz egyszersmind segédek i s. Thöl ezzel s/emben azon nézetet ^ állja, hogy az 5. czim kizárólag azokkal foglalkozik, illetőleg kereskedelmi meghatalmazottak alatt kizárólag azokat érti, a kik jogosítva vannak a főnök számlájára és nevében üzleteket kötni, mig a 6. czim a segédek közé azokat kívánja számitani, a kik tényleges szolgálattételre rendelvék. A német kereskedelmi törvény szempontjából ugy hisszük, elfogadható Thől nézete, mert az 58. §. ott világosan megvonja az általa felállított határfalat, Mindamellett Dr. Riesser Goldschmidt nézete mellett van, még pedig a törvény keletkezése történetéből vont következtetés alapján, és ez alapon ajánlja a két czim összevonását vagy legalább is egyes szakaszok módosítását. Mindezen kifogások állanak a magyar kereskedelmi törvényre vonatkozólag is. Az ötödik czimben van felhozva a segédek jogkörét megállapító 46. §, itt van az utasítás az üzleti szolga számára hogy mikor veheti át a vételárt (48. §.), ugy hogy a logika szem-