Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

13" Dr. Schwarz Gusztáv nál, amint kitűnik abból, hogy a fenti végrendelet, mihelyt a végrendelkező nem polgár hanem katona (ki a <nemo pro parte> szabálya alól fel volt mentve) a rendelkező valódi akaratának megfelelő oly módon értelmeztetik, hogy A tényleg csak a házat kapta, a többi vagyont pedig a törvényes örökösök: frf 6 de test. mii. (29,1): si miles unum ex fundo heredem scripserit, creditur, quantum ad residuum patrimonium, intestatus decessisse. Ray és ugyanazon végrendeleti nyilatkozat tehát két esetben kétfélekép, még pedig, mint láttuk a lehetőleg legeltérőbb két módon, értelmeztetik. Mi oka e jelenségnek? Ha az értelmezés kizárólag a nyilatkozó benső akarata, vagy kizárólag a nyilatkozó objectiv értelme szerint irányulna ugy keliene, hogy az eredmény azonos legyen mindkét esetben Ám az interpretationak még egy harmadik tényezővel is kellett számolnia:a favor testamenti elvével. És ez az. mit e szám bekezdő szavaiban a «lehetőleg» kifejezéssel jeleztünk. Az értelmezés nemcsak a fél akaratával, hanem a törvény bizonyos czélzataival is számol. A birói interpretatio nem merőben reproductiv, hanem bizonyos határokon belül tendentiosus. Nem csak azt kérdi: mit fejez ki e nyilatkozat? hanem olykor azt is: mit lehetne e nyilakozatból kiolvasni olyat, mi egyrészt a nyilatkozat értelmével megegyeznék, másrészt pedig a törvény bizonyos ily ügyletekre vonatkozó czélzatainak is megfelelne ? E tendentiosus interpretationak tanulságos példája a római «ex re certa institutio* értelmezése. Az elv a cfavor testamentomm*, a módszer a «beniqna interpretatio* (fr 12 de R. T 5°- l7' > fr 25 de reD- dub. 34. 5 ! r10 pr de inoff. test. 5, 2). A hol a végrendelet annak objectiv értelme szerint fen nem tartható, fentartatik az e tendentiosus értelmezés segélyével; hol egyes tételei kétséget hagynak, ott bizonyos törvényes tendentiák — pro libertate, pro dote stb — javára dől el a magyarázat. Ily értelmezési tendentiák pedig a mai jogban is vannak. A keresked. törv. 266. §-a: ckétség esetében a szerződés szavainak oly értelmezés adandó, mely mellett ez ügylett joghatálylyal birhat* nem egyéb ily praesumptio juris et de jure alakjába öltött tendencziánal. Mert ha a nyilatkozó akarata volna egyedül mértékadó, ugy ez akarat nem a szerződés minden áron való fentartásara, hanem csakis a nyilatkozó értelmében való fentartására irányulhatna : ha ez értelem ki nem mutatható, a szerződésnek kétség esetében nem megállnia, hanem feldőlnie kellene. Hasonlókép: hi az értelmezés kizárólag a szerződési nyilatkozatok objectiv értelméhez tartaná magát, a szerződés oly esetben, mikor ez objectiv értelem biztosan fel nem ismerhető, mint határozatlan, nem bírhatna joghatálylyal. De a törvény azt akarja, hogy a szerződésnek hatálya legyen, és ezért a « favor contractus» tendentiájánál fogva a biró a szer-