Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

I 2 Vargha Ferencz pedig csupán csak súlyosnak kell-e lenni; s hogy e két fogalom mily viszonyban áll egymással ? A törvény egyebütt sem határozza meg a fenyegetést, s igy azon kérdés merül fel, hogy ezen egyedileg eszközölt körülírás csak az illető speciesekre alkalmazható-e vagy nem; s ha nem, melyik bűncselekményre alkalmazzuk az egyik s melyikre a másik definitió-. Vagy talán a törvényhozó éppen azért irta körül a fenyegetés fogalmát e három esetben, mert éppen ezen három delictumnál akarta a biró kezet megkötni, ellenben a többinél az itélőbirónak bölcs belátására bizta a definitiót — — ? A törvény logikai magyarázatát alapul véve, semmiképen sem fogadható el az a tétel, hogy a fenyegetés fogalmának meghatározásánál, bármily más delictumoknál is alkalmazható a Btk. 167 §. 234. § vagy 347. §-a. Ugyanis a codex rendszerében látjuk, hogy midőn valamely a speciális részben meghatározott ismérv ugyanoly értelemben használandó más esetekben is, mint a hol az alapfogalomképen iratik körül, akkor azon szakaszra történik utalás, a hol a fogalom ismérvei fel vannak sorolva. így pl. a nyilvánosság fogalma meg van határozva a Btk. 171. §-ában ; s később, ezen meghatározásra utal a törvény a 172., 173., 174 , 190. §§ ban. így a sajtó utján való elkövetés fogalmát megadja a 259. §. s arra mint alapfogalomra utal a 261. §. A súlyos következményekkel járó testi sértésről rendelkezik a Btk. 303, 304. §-a; s erre utal a 305. §. ; midőn a speciális dolus esetében súlyosabb büntetést állapit meg ; épen igy a Btk. 306. §-a. Az élelmi czikket meghatározza a Btk. 314. § a s ezen szakaszra hivatkozik a 315. §. A codex rendszere ezen példákból világosan kivehető. Meggyőződhetünk ebből arról, hogy a törvény ezzel a zavart s bizonvtalanságot akarta kikerülni egyrészt; másrészt arra törekedett, hogy a tényálladék mozzanatai biztosan felismerhetők legyenek. Már most ilyen irányzattal szemben, hogy lehetne azt állítani, hogy a fenyegetés fogalmát tetszés szerint lehet megalkotni akár a 167. akar a 234. akár 347. §§-ok alapján. Mint látjuk ezen három definitio n;m födi egymást, sőt egyik a másiktól lényegesen különbözik ; s igy minden egyes esetben az a kérdés merülne fel, hogy a három fogalom melyikét használjuk. S a szerint alakulna az Ítélet is, a mint az egyik vagy másik forrásból merítenénk vezérfogalmunkat. Teljesen egyforma két eset közül az egyikben büntető, a másikban felmentő Ítélet hozatnék ; következéskép a jogban a jogi bizonytalanság verne gyökeret s az igazságszolgáltatás területén az ötletszerűség uralkodnék. A logikai magyarázat segélyével csak arra az eredményre jutunk, hogy a törvényhozó a jelzett három esetben azért hatá-