Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

A kereskedelmi törvény revisiójához 107 határozattól számított két éven belül az egész részvény öszszeg erejéig felelősek maradnak. Ezen rendelkezés a melletr, hogy az első aláírók amugyis nagy felelősségét némelig korlátozza, másrészt az ingatag alapon nyugvó alapitások ellen biztosítja a közönséget, mert az aláírásnál némi tartózkodással fognak valamennyien eljárni. Kívánatosabb volna azonban az alapítók felelősségét egyrészt szigorítani és másrészt szabatosabban formulázni ennek következtében a törvény 152. §-át. Igaz ugyanis, hogy a törvény az alapitókat felelőssé teszi a befizetett pénzekért, azonban nagyon problematikusnak fog ezen felelősség bizonyulni, ha az alapitóknak hangzatos neveiken kivül, (esetleg) semmijök sincsen. Nem ártana őket bizonyos, az alaptőkével arányban álló cautio letételére szorítani, annyival is inkább, mert hiszen ha solid alapon áll a vállalat, a közgyűlés meg fogja adni a felmentést; mert tulajdonképen az első — a részvényaláirókból álló — közgyűlésen van az aláíróknak először alkalma meggyőződni arról, hogy kinek a felhívása folytán fizették be a részvények névértékének egy részét. Ugyancsak szabatosabban kellene fogalmazni a 155. §. első bekezdésének rendelkezését, a mennyiben meg kellene határozni azt, hogy azon részvényesek, a kik a társaság alaptőkéjéhez nem készpénzbeli betétekkel járulnak, az alakuló közgyűlésen szavazati joggal nem birnak és az alaptőkének negyedrészét képviselő aláírók közé csak azok sorozhatok ez esetben, akik készpénzzel járultak az alaptőkéhez. A törvény 161. §-ának tiltó intézkedése nélkülözi a sanctiót, mert habár a büntető határozatokban ezen tilalom megszegésére büntetés van szabva, az ügylet még sem tekintetik semmisnek, ha megköttetett. Különben is sok a panasz ezen a német törvény 215. §-a után készült intézkedés ellen, a melynek azonfelül nincs is meg azon hatása, melyet tőle vártak. A német praxisnak is sok bajt okozott ezen, véleményem szerint, indokolatlan tilalom. Mig ugyanis egyik cEntscheidung* kimondja, hogy oly ügyletek, melyekkel e tilalmat megszegték, a részvénytársasággal szemben semmisek, másrészt kimondatott, hogy az eladása a saját részvényeknek, nem semmis és ha az eladás a visszavásárlás kötelezettségével történt, a részvénytársaság nem védekezhetik ezen tilalommal. Azon viták, melyek a német törvény 217. §-ának azon rendelkezésének indokai közül fejlődtek ki, hogy miért tiltja a szakasz a részvényesek számára a határozott magasságú kamatok biztosítását, bárminő érdekesek is, bennünket nem érdekelnek, mert a magyar törvény 165. §-a csupán az alaptőkéből nem enged kamatot vagy osztalékot biztosítani vagy kifizetni. A 174. §-nal nem mulaszthatjuk el azon figyelmeztetést, hogy a törvényhozónak revisió utján kell eldönteni azon nálunk igen élénken megvitatott