Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

104 Vargha Ferencz mázandó, mert az előbbi vétség büntetése csak hat, az utóbbié ellenben egy évig terjedhető fogház. A törvényhalmazat alap­törvénye pedig az, hogy mindig a súlyosabb büntetési tételt ma­gában foglaló delictum minősítése alkalmazandó. 3. Brankovics Anna egy temetés alkalmával a lelkészt meg­gyalázó kifejezésekkel illette. A kir. itélő tábla a Btk. 261. §. alapján becsület sértés vétsége miatt Ítélte el vádlottat, ellenben a curia megállapította a vallás elleni vétséget (192. §.), habár a lelkész a meggyalázó kifejezéseket nem is hallotta, (u. o. XVII. 344. lap.) A kijelentés helyes, mert a vallás elleni vétség (191. § I. p.) nem kényszerítő bűncselekmény, tehát annak nem kell szük­ségképen közvetlenül a lelkész ellen irányulni; mert hiszen a törvény épen azért védi a lelkészt fokozottabban bizonyos cselek­mények ellen, mert ez akkor, midőn a szertartást teljesiti, oly cse­lekvényt hajt végre, mely a vallásos érzület s ke­gyelet központját képezi. Ebből magyarázható meg az is, hogy a lelkész ellen intézett támadással előidézett botrány miért büntetendő súlyosabban mint az egyéb botrány (191. §) A vallásos érzület sérelme egyenlő nagy akár hallotta a sza­vakat a lelkész akár nem ; tehát nem lehet egyik esetben vallás elleni vétséget megállapítani, a másikban pedig egyszerű becsület­sértést constatálni. A vallás elleni vétség tárgya mindig a hivők vallásos érzülete, és sohasem a lelkész becsülete, mert ha a bűn­cselekmény tárgya az volna, akkor a vétség nem volna elkövet­hető bármily szóbeli támadással, hanem az elkövetési cselekedet minimális mennyiségét a verbális injuria képezné. 4. Berma György egy katholikus papot, ki szertartásos ruhá­ban az utolsó kenethez szükségelt szentséget vitte, az utczán gya­lázó szavakkal megtámadott. A curia a Btk. 192. §. alapján bün­tető Ítéletet hozott. (B J. T. XXI. k. 226. lap) Az bizonyos, hogy a vallás elleni vétség elkövetési cselekedete fenforog; ellenben vitás az, hogy a lelkész a kérdéses alkalommal «szertartast teljesí­tett »-e; erre nem mernék igent mondani. Miután ez a rítusba vágó kérdés, annak fejtegetésébe nem bocsátkozom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom