Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

102 Vargha Ferencz vozott, ugy hogy a hivők csak a templomajtó kifeszitése után juthattak a templomba (Bünt. Jog Tára XVII. k. 198. lap.) Ez az eset azt az elkövetési módot világítja meg, midőn a szertartás megakadályozása tárgyi akadályok közvetítésével történik. 3. Vádlottak, mint az egyháznak világi elöljárói elhatározták^ hogy a lelkésznek nem fogják megengedni az isteni tisztelet megtartását. E végett a harangozónak megtiltották a harangozást, az énekesnek pedig az éneklést, kik ennél fogva közreműködésüket az isteni tiszteletnél megtagadták. A két alsóbb fokú bíróság a Btk. 190 §• alapján büntető, ellenben a curia felmentő Ítéletet hozott, mert — — «az alsóbb bíróságok erőszakot látnak abban, hogy a vádlottak egy része határozatilag kimondotta, hogy az isteni tisztelet szolgáltatását bizonyos időre megszüntetik, másik rész pedig ezen tilalomnak engedelmeskedve, énekelni és harangozni elmulasztotta. Ezen felfogás téves, mert az erőszak cselekvést tételezvén fel mulasztással nem lehet erőszakot elkö vetn i»(u. o. XIX 358. lap) A kijelentés helyes, mert az erőszak fogalmilag erőkifejtést, activitast jelent s mint ilyen passiv magatartás által létre nem hozható. Lényegesen eltér a most tárgyalt vétségtől a vallás elleni vétségnek azon esete, mely a Btk. 192. § ában van meghatározva. A törvény szövege a következő : «Vétséget követ el, a ki az állam által elismert vallás lelkészét, a midőn az vallási szertartást teljesít, szóval, tettel vagy fenyegetéssel nyilvánosan megtámadja. Mint láttuk, az előbbi esetben (190 §.) elkövetési cselekedet volt az erőszak, mely irányulhatott a személy vagy dolgok ellen ; ezzel ellentétben itt a vétség elkövethető szóval, tettel, vagy fenyegetéssel való támadással, mely mindig a lekész ellen irányul. Tehát, ha a tánadás objectuma nem a lelkész, akkor a vétség soha sem a 192. §., hanem vagy a 190. vagy a 191. §. szerint minősül. Lassúk a jelzett elkövetési cselekedeteket közelebbről. Miután itt nem cselekvésre való kényszerítésről van szó, ebből következik, hogy elkövetési cselekedetként jelentkezhetik a vis absoluta is. Éppen nem állitható azonban, hogy csak az ilyen erő jöhet figyelembe; sőt ellenkezőleg, a törvény szövegéből az tűnik ki, hogy bármily kis fokú merénylet a 192. §. alapján büntettetik, föltéve, hogy az a lelkész ellen irányul. Ugyanis, midőn a tettel s fenyegetéssel való megtámadás mellé fölvetetett a szóbeli támadás is, ezzel a törvényhozó bizonyára azt akarta kifejezni, hogy a lelkész a szertartás alatt még a legjelentéktelenebb támadás ellen is védve van. Hogy ez igy van, az igazolható azzal, hogy a szóbeli tárna-